Preferált megküzdési módok összefüggései a fizikai és mentális  egészséggel, kontrollált egészségügyi vizsgálatok bevonásával

Ito, M., & Matsushima, E. (2017). Presentation of coping strategies associated with physical and mental health during health check-ups. Community mental health journal, 53(3), 297-305.

Készítette: Imre Gábor

Absztrakt

Jelen tanulmány során azt vizsgáltuk, hogy a preferált megküzdési stratégiák mutatnak-e kapcsolatot a fizikális és mentális egészséggel. A megküzdési stratégiákat a Brief COPE scale segítségével mértük, 201 résztvevő között. Számos szignifikáns kapcsolatot találtunk: humor és szisztolés vérnyomás, szerhasználat és nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin, ventilláció és alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin, önhibáztatás és depresszió, viselkedéses kilépés és alvászavarok. Az eredmények alapján a megküzdési stratégiák értékelését és a depresszió szűrést érdemes bevonni az általános egészségügyi ellenőrzések közé, indokolt esetben a kognitív viselkedésterápia lényegesen javíthatja a mentális, valamint a fizikális egészséget.

Kulcsszavak: megküzdés, depresszió szűrés, kognitív viselkedésterápia, pszichológiai megközelítés, elsődleges ellátás, egészségügyi ellenőrzés.

Elméleti háttér

A rendszeres egészségügyi ellenőrzések célja, hogy segítsenek az ügyfeleinknek tudomást szerezni egészségügyi problémáikról és javítsák az egyén általános egészségügyi állapotát. A jelen gyakorlat a fizikális kivizsgálásra koncentrál, melynek eredményei alapján a paciensek tanácsokat kapnak a táplálkozásra, testmozgásra, vagy más életmódot érintő szokásokra vonatkozóan. Ez az eljárás csak rövidtávon eredményes. A hosszabbtávú javulás érdekében pszichológiai tényezőket is számításba kell vennünk, melyek tartós viselkedésváltozást eredményezhetnek. Megküzdés alatt értjük mindazokat a gondolkodási és viselkedéses mintákat, melyek a stresszes külső, vagy belső szituációk kezelésére szolgálnak (Folkman and Moskowitz 2004). Tudomásunk szerint Hosaka vizsgálta (1998, 2004) elsőként a megküzdési stratégiákat egészségügyi vizsgálatokkal egybekötve. Munkacsoportja bevezette a „Stress-coping test” elnevezésű mérőeszközt és megállapított néhány együttmozgást a megküzdési viselkedések és biokémiai indikátorok között. A mérőeszköz négy alskálára bomlik: „aktív viselkedéses megküzdés”, „elterelés”, „passzív rezignáltság” és „tagadás” (Hosaka és mtsai., 1998), vagy „elkerülés” (Hosaka és mtsai. 2004). Úgy találták, hogy az aktív viselkedéses megküzdés és az elterelés fontos megküzdési képességek a megelőzés szempontjából. Másfelől ezen tanulmányok eredményét korlátozza, a megküzdési változók alacsony variabilitása és a mérési alskálák leegyszerűsítők jellege. Jelen vizsgálat során törekedtünk rá, hogy a megküzdéseket árnyaltabb módon vegyük figyelembe. Ennek eszközéül a Brief COPE (Carver, 1997) mérőeszköz szolgált, mely a COPE Inventory (Carver és mtsai., 1989) egy rövidebb változata, egyben az egyéni megküzdési stratégiák felmérésére leggyakrabban használt eszköze. Feltételezésünk az volt, hogy a megküzdési viselkedések bejósolják a fizikális és mentális egészséget.

Módszer

Résztvevők

A résztvevőket 209 kivizsgált egyén közül kerültek kiválasztásra, akik egészségügyi vizsgálaton vettek részt a Koganehara klinikán (Chiba, Japán), 2013 július és december között. A mintába kerülés szempontjai a következők voltak: (1) huszadik betöltött életév, (2) átfogó egészségügyi vizsgálatok elvégzése, (3) nincs pszichiátriai kórelőzmény hiánya (4) a vizsgálatok során kritikus problémák hiánya. Nyolc fő a fenti kritériumok miatt nem került a mintába. A magas vérnyomás, illetve a magas vérzsír szint nem voltak kizáró feltételek. A mintába 118 férfi és 83 nő került, az átlag életkor 51,24 év, 23-74 éves korterjedelemmel.

Méreszközök

Az orvosi ellenőrzés magába foglalta az alanyok kórtörténetét, kivizsgálásokat és laboratóriumi teszteket. A vizsgálat figyelembe vette a BMI indexet, vérnyomást, triglicerid értékeket (TG), nagy sűrűségű lipoprotein koleszterint (HDL), alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (LDL) és éhgyomori vércukorszintet (FBG). A résztvevők kitöltöttek egy a személyes kórtörténetük és családi kórtörténetet feltérképező kérdőívet, figyelembe véve a gyógyszerelést, dohányzási és alkoholfogyasztási szokásokat is. A résztvevők kitöltötték a Brief COPE (Carver 1997), az Athens Insomnia Scale (AIS) (Solodatos és mtsai, 20000), valamint a depresszió mérése a TQ (Whooley és mtsai, 1997) kérdőívet. A Brief COPE kérdőív 14 féle megküzdési koncepció mentén mér. Mindegyik megküzdési skála két itemből áll, és négyfokú Likert-skálán mér az „egyáltalán nem” (1 pont) – „elég gyakran” (4 pont) tartományban. A figyelembevett megküzdési módok a következők: önelterelés, aktív megküzdés, tagadás, szerhasználat, érzelmi támogatás igénybevétele, instrumentális segítség igénybevétele, viselkedéses kilépés, ventilláció, pozitív átkeretezés, tervezés, humor, elfogadás, vallás, önhibáztatás. Az informált beleegyezést követően a résztvevők a kérdőíveket a klinikán kapták meg, a vizsgálatokat követően és maguk töltötték ki őket a klinikai látogatásuk alatt.

Statisztikai elemzés

A Brief COPE kérdőív mindegyik skáláját elemeztük demográfiai és klinikai bontásban. Student féle T eloszlást használtunk a kor, nem és a depresszió státuszának összehasonlítására. Egyszempontos ANOVA segítéségével hasonlítottuk össze az AIS pontszámokat. Más nem parametrikus tesztek is felhasználásra kerültek, amikor az eloszlásokra vonatkozó feltételezések sérültek. Hierarchikus többszörös regressziós elemzést végeztünk, hogy megállapítsuk, hogyan függnek össze a megküzdési változók a fizikai állapottal. A statisztikai próbák során minden alkalommal 5%-os szignifikanciaszint mellett jártunk el.

Eredmények

A 201 résztvevő 35%-a mutatta depresszió (n=71), és 18,9%-a (n= 38) alvászavar jeleit. Azon résztvevők eredményeit, akik kihagytak tételeket a Brief COPE (tervezés, n=3; humor, n=1; viselkedéses kilépés, n=1; elfogadás, n=1) vagy az AIS (n=2) kérdőívek kitöltése során, a vonatkozó vizsgálatoknál figyelmen kívül hagytuk.

A nők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el önelterelés, aktív megküzdés, érzelmi támogatás igénybevétele és az instrumentális támogatás igénybevétele skálákon a férfiakhoz képest. Életkor alapján két almintára bontottuk a résztvevőket. Létrehoztuk a fiatalok és- középkorúak csoportját (23-59 éves kor között, n=149) és az idősek csoportját (60-74 éves kor között, n=52). A fiatal/középkorú csoport szignifikánsan magasabb pontszámot ért el az érzelmi támogatás igénybevétele, az instrumentális támogatás igénybevétele és a humor skálákon, mint az idősebb csoport. Az idősek csoportja szignifikánsan magasabb pontszámot ért el a tagadás skálán, mint a fiatal/középkorú csoport. A depressziós résztvevők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el az önhibáztatás skálán, mint a nem depressziós csoport. A résztvevőket 3 alcsoportra bontottuk az AIS pontszámok alapján. A 6, vagy magasabb AIS pontszámot elérők csoportja magasabb pontszámot értek el a viselkedéses kilépés skálán, mint a 0 és 3 közötti AIS pontszámot elérők csoportja. Az életkor, a nem és a BMI érték szignifikáns összefüggést mutattak a szisztolés vérnyomással. Az életkor, nem, BMI érték, triglicerid szint és szerhasználat szignifikáns összefüggést mutattak nagy sűrűségű lipoprotein koleszterinttel (HDL). Az életkor, dohányzás, hiperlipidémiaellenes ágensek használata, diasztolés vérnyomás és ventilláció  szignifikkáns kapcsolatot mutatott a alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterinnel (LDL). Nem találtuk összefüggést a megküzdési módok és a diasztolés vérnyomás, trigliceridek és a vérnyomás között.

Diszkusszió

A depresszió és szorongás nagy prevalenciával jelentkező zavarok (Høifødt és mtsai, 2011). Jelen vizsgálat a minta 35%-ánál azonosított depresszióra utaló jeleket, ugyanakkor ezen eredmény értelmezésekor fontos figyelembe venni, hogy a klinikai depresszió megállapítása összetettebb folyamat, mint amit az eljárás során felhasznált kérdőív lehetővé tesz. A vizsgálat nemenként eltéréseket talált a preferált megküzdési módok között, mely eredmények összhangban vannak a korábbi tapasztalatokkal, melyek szerint a nők hajlamosabbak pozitív megküzdési módokat alkalmazni (Cherkil és mtsai 2013) és támogatást igénybe venni a megküzdés során (Cherkil és mtsai. 2013; Folkman és mtsai 1987; Hanninen és Aro 1996; Horwitz és mtsai 2011; Karekla és Panayiotou 2011; Tomotsune és mtsai 2009), míg a férfiak előnybe részesítik a szerhasználatot (Cherkil és mtsai 2013). Megállapítható tehát, hogy férfiak esetében indokoltabb figyelmet fordítani az alkoholfogyasztásra, nő esetében hatékonyabb eszközök lehetnek az érzelmi és instrumentális támogatásnyújtás, úgy, mint konzultációk, információ és tanácsok nyújtása. Továbbá az aktív megküzdési módok és az önelterelés választása általában jó kimenetelt eredményez, nemtől függetlenül (Hosaka és mtsai, 1998, 2004).

Jelen vizsgálat korcsoportokra vonatkoztatott eredménye (a humor használatát leszámítva) összhangban van a korábbi eredményekkel, melyek szerint a fiatalabbak gyakrabban használnak aktív, személyközi, problémafókuszú megküzdési módokat, míg az idősebbek gyakrabban élnek a passzívabb, érzelemfókuszú megküzdésekkel (Cherkil és mtsai 2013; Tomotsune és mtsai 2009). A megküzdési stratégiákra genetikai és környezeti változások hatnak az idő múlásával ((Tomotsune és mtsai, 2009) és a környezeti hatások szerepe növekszik a felnőttkor alatt (Hur és mtsai, 2009).

A korábbi eredményekkel összhangban az önhibáztatás (mint érzelmi fókuszú megküzdés) jelen vizsgálat eredményei alapján szignifikáns kapcsolatot mutat a depresszió előfordulásával. Korábbi vizsgálatok az érzelmi fókuszú megküzdési módokat összekapcsolták bizonyos mentális problémákkal, mint szorongás és a depresszió (Suldo és mtsai. 2008; Tolan és mtsai. 2002). Serdülő korban különösen fontos az adaptívabb megküzdési módok tanítása a depresszió elkerülése és az öngyilkosság prevenció szempontjából.

A viselkedéses kilépés szignifikáns kapcsolatot mutatott az alvászavarokkal. Korábbi tapasztalatok szerint az álmatlansággal küzdő egyének stresszesebbnek élték meg az életüket a kontrollcsoporthoz képest és inkább használtak maladaptív megküzdési módokat (Morin és mtsai., 2013).

Jelen tanulmány szignifikáns kapcsolatot talált a szerhasználat és a HDL között, mely egybehangzik a korábbi eredményekkel (Ellison és mtsai., 2004). Ez alapján okunk van feltételezni, hogy a szerhasználat preferált megküzdési módként való alkalmazása bejósolhatja a jövőbeli magas HDL értékeket. Jelen tanulmány szignifikáns kapcsolatot talált a ventilláció és az LDL értékek között. Ez a tapasztalat egybehangzik a korábbi eredményekkel (Martin és mtsai., 2013).

Konklúzió

A kutatás eredményei alapján kitűnik, hogy a megküzdési stratégiák értékelése és a depressziószűrés az általános egészségügyi vizsgálatok során hasznos és kívánatos. Indokolt esetben CBT eljárásokat alkalmazva mind a fizikális, mind a mentális egészség javítható.

Jelen kutatás eredményei korlátok figyelembevételével értelmezhetők. A mintanagyság viszonylag kicsi. Másfelől a megfigyelt időszak mindössze 6 hónap.

Források

Ariff, F., Suthahar, A., & Ramli, M. (2011). Coping styles and lifestyle

factors among hypertensive and non-hypertensive subjects. Singapore Medical Journal, 52, 29–34.

Beck, J. (2011). Cognitive behavior therapy. 2nd edition. New York, NY: The Guilford Press.

Brown, C., Battista, D. R., Sereika, S. M., Bruehlman, R. D., DunbarJacob, J., & Thase, M. E. (2007). Primary care patients’ personal illness models for depression: Relationship to coping behavior and functional disability. General Hospital Psychiatry, 29 , 492–500.

Carver, C. S. (1997).You want to measure coping but your protocol’s too long: Consider the brief COPE. International Journal of Behavioral Medicine, 4, 92–100.

Carver, C. S., Scheier, M. F., & Weintraub, J. K. (1989). Assessing coping strategies: A theoretically based approach. Journal of Personality and Social Psychology, 56, 267–283.

Celso, B. G., Ebener, D. J., & Burkhead, E. J. (2003). Humor coping, health status, and life satisfaction among older adults residing in assisted living facilities. Aging & Mental Health, 7, 438–445.

Cherkil, S., Gardens, S. J., & Soman, D. K. (2013). Coping styles and its association with sources of stress in undergraduate medical students. Indian Journal of Psychological Medicine, 35, 389–393.

Compas, B. E., Connor-Smith, J. K., Saltzman, H., Thomsen, A. H., & Wadsworth, M. E. (2001). Coping with stress during childhood and adolescence: Problems, progress, and potential in theory and research. Psychological Bulletin, 127, 87–127.

Edwards, J. R., & Baglioni, A. J. (1991). Relationship between type a behavior pattern and mental and physical symptoms: A comparison of global and component measures. The Journal of Applied Psychology, 76, 276–290.

Ellison, R. C., Zhang, Y., Qureshi, M. M., Knox, S., Arnett, D. K., & Province, M. A. (2004). Lifestyle determinants of high-density lipoprotein cholesterol: The National Heart, Lung, and Blood Institute Family Heart Study. American Heart Journal, 147 , 529–535.

Fear, J. M., Champion, J. E., Reeslund, K. L., Forehand, R., Colletti, C., Roberts, L., & Compas, B. E. (2009). Parental depression and interparental conflict: Children and adolescents’ self-blameã and coping responses. Journal of Family Psychology, 23, 762–766.

Folkman, S., & Lazarus, R. S. (1980). An analysis of coping in a middle-aged community sample. Journal of Health and Social Behavior, 21, 219–239.

Folkman, S., Lazarus, R.S., Pimley, S., & Novacek, J. (1987). Age differences in stress and coping processes. Psychology and Aging, 2, 171–184.

Folkman, S., & Moskowitz, J. T. (2004). Coping: Pitfalls and promise. Annual Review of Psychology, 55, 745–774.

Friedman, M., & Rosenman, R. H. (1959). Association of specificovert behavior pattern with blood and cardiovascular findings: Blood cholesterol level, blood clotting time, incidence of arcus senilis, and clinical coronary artery disease. Journal of the American Medical Association, 169, 1286–1296.

Fry, W. (1994). The biology of humor. Humor: International Journal of Humor Research, 7, 111–126.

Hanninen, V., & Aro, H. (1996). Sex differences in coping and depression among young adults. Social Science & Medicine, 43 , 1453–1460.

Harmell, A. L., Mausbach, B. T., Roepke, S. K., Moore, R. C., von Känel, R., Patterson, T. L. et al. (2011). The relationship between self-efficacy and resting blood pressure in spousal Alzheimer’s caregivers. British Journal of Health Psychology, 16, 317–328.

Herman, J. L., & Tetrick, L. E. (2009). Problem-focused versus emotion-focused coping strategies and repatriation adjustment. Human Resource Management, 48, 69–88.

Høifødt, R. S., Strøm, C., Kolstrup, N., Eisemann, M., & Waterloo, K.

(2011). Effectiveness of cognitive behavioural therapy in primary health care: A review. Family Practice, 28, 489–504.

Horwitz, A. G., Hill, R. M., & King, C. A. (2011). Specific coping behaviors in relation to adolescent depression and suicidal ideation. Journal of Adolescence, 34, 1077–1085.

Hosaka, T., Hirai, K., Fukuhara, Y., Takahashi, T., & Hori, S. (2004).

Study on relationship between coping style and biochemical index among health check-up examinees. Health evaluation and promotion, 31, 601–608.

Hosaka, T., Takahashi, T., Nakazato, R., Nishino, R., Hinohara, S., & Hinohara, S. (1998). Application of stress-coping test to health counseling center. Japanese Journal of Multiphasic Health Testing and Service, 25, 270–274.

Hur, Y. M., MacGregor, A. J., Cherkas, L., Williams, F. M., & Spector, T. D. (2012). Age differences in genetic and environmental variations in stress-coping during adulthood: A study of female twins. Behavior Genetics, 42, 541–548.

Karekla, M., & Panayiotou, G. (2011). Coping and experiential avoidance: unique or overlapping constructs? Journal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry, 42, 163–170.

Khoury, B., & Ammar, J. (2014). Cognitive behavioral therapy for treatment of primary care patients presenting with psychological disorders. The Libyan Journal of Medicine, 9 . doi: 10.3402/ljm.v9.24186. http://doi.org/10.3402/ljm.v9.24186.

LeBlanc, M., Merette, C., Savard, J., Ivers, H., Baillargeon, L., & Morin, C. M. (2009). Incidence and risk factors of insomnia in a population-based sample. Sleep, 32, 1027–1037.

Lipman, R. D., Grossman, P., Bridges, S. E., Hamner, J. W., & Taylor, J. A. (2002). Mental stress response, arterial stiffness, and baro reflex sensitivity in healthy aging. The Journals of Gerontology Series A, Biological Sciences and Medical Sciences, 57, 279–284.

Martin, L., Critelli, J., Doster, J., Powers, C., Purdum, M., Doster, M. et al. (2013). Cardiovascular risk: Gender differences in lifestyle behaviors and coping strategies. International Journal of Behavioral Medicine, 20, 97–105.

McCrae, R. R. (1984). Situational determinants of coping responses: Loss, threat, and challenge. Journal of Personality and Social Psychology, 46, 919–928.

Morin, C. M., Rodrigue, S., & Ivers, H. (2013). Role of stress, arousal, and coping skills in primary insomnia. Psychosomatic Medicine, 65, 259–267.

Nielsen, M. B., & Knardahl, S. (2014). Coping strategies: a prospective study of patterns, stability, and relationships with psychological distress. Scandinavian Journal of Psychology, 55, 142–150.

Otsuka, Y., Sasaki, T., Iwasaki, K., & Mori, I. (2009). Working hours, coping skills, and psychological health in Japanese daytime workers. Industrial Health, 47, 22–32.

Pillai, V., Roth, T., Mullins, H. M., & Drake, C. L. (2014). Moderators and mediators of the relationship between stress and insomnia: Stressor chronicity, cognitive intrusion, and coping. Sleep, 37 , 1199–1208.

Raheel, H. (2014). Coping strategies for stress used by adolescent girls in Riyadh, Kingdom of Saudi Arabia. Pakistan Journal of Medical Sciences, 30, 958–962.

Sherwood, A., Dolan, C. A., & Light, K. C. (1990). Hemodynamics of blood pressure responses during active and passive coping. Psychophysiology, 27, 656–668.

Soldatos, C.R., Dikeos, D. G., & Paparrigopoulos, T. J. (2000). Athens Insomnia Scale: Validation of an instrument based on ICD-10 criteria. Journal of Psychosomatic Research, 48, 555–560.

Soldatos, C. R., Dikeos, D. G., & Paparrigopoulos, T. J. (2003). The diagnostic validity of the Athens Insomnia Scale. Journal of Psychosomatic Research, 55, 263–267.

Sommers-Flanagan, J., & Greenberg, R. P. (1989). Psychosocial variables and hypertension: A new look at an old controversy. The Journal of Nervous and Mental Disease, 177, 15–24.

Stevenson, J., Brodaty, H., Boyce, P., & Byth, K. (2012). Does age moderate the effect of personality disorder on coping style in psychiatric inpatients? Journal of Psychiatric Practice, 18, 187–198.

Suldo, S. M., Shaunessy, E., & Hardesty, R. (2008). Relationships among stress, coping, and mental health in high-achieving high school students. Psychology in the Schools, 45, 273–290.

Tolan, P. H., Gorman-Smith, D., Henry, D., Chung, K., & Hunt, M. (2002). The Relation of patterns of coping of Inner–City youth to psychopathology symptoms. Journal of Research on Adolescence, 12, 423–449.

Tomotsune, Y., Sasahara, S., Umeda, T., Hayashi, M., Usami, K., Yoshino, S. et al. (2009). The association of sense of coherence and coping profile with stress among research park city workers in Japan. Industrial health, 47, 664–672.

Van Doornen, L. J., & Orlebeke, K. F. (1982). Stress, personality and serum-cholesterol level. Journal of Human Stress, 8, 24–29.

Whooley, M. A., Avins, A. L., Miranda, J., & Browner, W. S. (1997). Case-finding instruments for depression. Two questions are as good as many. Journal of General Internal Medicine, 12 , 439–445.

World Health Organization. (1992). International statistical classification of diseases and related health problems, 10th Revision (ICD-10). Geneva: WHO.