Miért olyan nehéz változtatni az egészségviselkedésen?

Készítette: Illés Anna

Kelly, M. P., & Barker, M. (2016). Why is changing health-related behaviour so difficult?. Public health, 136, 109-116.

Absztrakt:

A kutatás demonstrálja azokat a hibákat, amelyek megakadályozzák, hogy tudományosan megalapozott eredmények alapján kíséreljük meg változtatni a populáció egészségviselkedésén. A cikk bemutat egy új megközelítést, ami a legújabb viselkedéstudományi eredményeken alapul.  Az eddigi erőfeszítések, amelyek a viselkedésváltozásra irányultak, nem túl sikeresek. A kutatók amellett érvelnek, hogy a viselkedésváltozással kapcsolatos diskurzus, és irányelvek több hibától szenvednek, ami az egészséggel kapcsolatos viselkedésváltozást igen nehézkessé teszi.  A módszer megfigyelésen alapul: a szerzők az irányelvekben és a gyakorlatban megjelenő problémákat tekintik át.

Elemzik, hogy az emberi viselkedéssel kapcsolatos meglévő tudásunk miért nem kerül alkalmazásra az alkohollal, táplálkozással, és mozgásszegény életmóddal kapcsolatos prevenciók során. Másfajta gondolkodásmódot javasol a viselkedésváltozással kapcsolatban, amely a legfrissebb viselkedéstudományi eredményeken alapul. Fontos megértenünk azokat a körülményeket, amelyek a viselkedést befolyásolják pszichológiailag és szociológiailag, amikor stratégiát alkotunk az egészségvédelmi kampányok során. Össze kell kombinálni a pszichológiai tudásunkat, a társas szokásrendszerekről való tudásunkat, és a legújabb viselkedéstudományi eredményeket a hatékonyság érdekében.  

Bevezetés:

A rövid válasz, az absztraktban felvetett kérdésre az, hogy azért nehéz megvalósítani a hatékony viselkedésváltozást, mert a döntéshozók azzá teszik.  Komplex kérdésre egyszerű és tudománytalan válaszokat várnak.

Az vitathatatlan, hogy a viselkedés elválaszthatatlan a lakosság egészségétől. A világon egyre növekszik a kettes típusú diabétesszel élők száma: 366 millióan élnek ezzel a betegséggel jelenleg, és 2030-ra ez 522 millióra fog nőni. 2008-ban 17 millió ember halt meg szív és érrendszeri megbetegedésben, 2030-ra ez a szám várhatóan 23 millióra emelkedik. Nem csak az egyén viselkedése tehető felelőssé ezeknek a megbetegedéseknek az epidemiológiai elterjedését. A viselkedés minden esetben társas környezetben történik, így változásra tett erőfeszítésnek figyelembe kell venni a társas környezetet, és a politikai, gazdasági erőket, amelyek közvetlenül hatnak az emberekre, az egyéni életmódbeli döntésektől függetlenül. A dohányzás, alkoholfogyasztás és elhízás egyértelműen az egyéni döntések és viselkedések halmaza. De ha ezt csak az egyén felelősségének tekintjük, könnyű elfeledkezni azokról a komplex társadalmi politikai és gazdasági faktorokról, amelyek befolyásolják az emberek egészségét. Ezen kívül elmegyünk a mellett, hogy kereskedelmi érdekek is közrejátszanak abban, hogy nem az egészséges életmód felé terelődnek az emberek.  A tudományos irodalom bőséges és bizonyítékokon alapuló iránymutatást kínál. Mégis az évek során a legtöbb kísérlet az alkoholabúzus, elhízás és mozgásszegény életmód csökkentésére sikertelen maradt.

A leggyakrabban elkövetett hibák:

1.      A józan paraszti ész:

A józan észre való hagyatkozás nemcsak eredménytelenné teszi az egészséggel kapcsolatos kampányok sikerességét, hanem számos más hiba is következik belőle.

Józan ész alatt azt az elvet értjük, hogy az emberi viselkedés annyira egyértelmű, és érthető, hogy nem igényel alapos átgondolást. Tehát az erre való hagyatkozás súlyosan irracionális és tudománytalan. A kampányok megalkotói azt gondolják, hogy teljesen egyértelmű, hogy mit kell tenni az egyészségfejlesztés ügyében, tehát ne foglalkozzunk az elefántcsonttoronyban ülő, valóságtól elrugaszkodott tudósok ötleteivel, hanem hagyatkozzunk a józan észre, és tegyük meg, amit tenni kell. Így Jame Ellison, a Brit Népegészségügyi Miniszter, amikor bemutatta a „Change4Life” programot, ami arra buzdította az embereket, hogy egyszerű változtatásokat építsenek az életükbe. A kampány egyenes és könnyen érthető nyelvezettel operál, és egyszerű, jó döntésekre bíztat. Nemcsak hogy a nyárspolgárság süt ezekből az érvekből, hanem egyszerűen nem igazak. Ha viselkedésváltozás ennyire egyszerű lenne, hogy józan ésszel meghozott egyszerű változtatásokat eszközölünk, akkor mindenkinek sikerülne bármi, amit csak eltervez. De aki már valaha is próbált leszokni a dohányzásról, vagy fogyni, az tudja, hogy a változás nehéz, és hosszú ideig fenntartott motivációra és támogatásra van szükség hozzá. Ez a fajta gondolkodás nem veszi figyelembe, hogy az emberi viselkedés nem csak tudatos döntésekből, hanem szokásokból, automatikus válaszokból áll, beágyazva a közvetlen és tágabb környezetbe és kultúrába. Továbbá a káros viselkedést profitábilis üzleti vállalkozások táplálják, és tartják fenn, amelyek cukros, zsíros termékeket, dohányt, alkoholt próbálnak eladni nekünk.  

Kétszáz év felhalmozott pszichológiai, szociológiai és antropológiai tudásunk van, amelyet a viselkedésváltozás szolgálatába lehetne állítani. Ha nem veszünk tudomást arról, amit tudunk, az elvesztegetett pénzhez és energiához vezet, sőt, elvesztegetett lehetőségekhez. Az a feltételezés, hogy intuitíve tudjuk, mi kell a viselkedésváltozáshoz, alapvetően hibás.

2.      Az a lényeg, hogy átmenjen az üzenet:

Alapvető hiedelem az, hogy ha eljuttatjuk az emberekhez az üzenetet olyan formában, amit könnyen megértenek, és azonosulni tudnak vele, akkor meg van oldva a probléma. Ez azért hibás, mert a pszichológia bebizonyította már számtalanszor, hogy az egyszerű inger-válasz modellek igen kicsit hányadát magyarázzák a viselkedésnek. A reklámhoz szokták hasonlítani az ilyen kampányokat: cégek hatalmas mennyiségű összegeket költenek el arra, hogy megismertessék a terméküket. De ezzel az analógiával óvatosnak kell lenni. Ezeknek a reklámkampányoknak számos célja van, és az azonnali vásárlás ösztönzése csak egy ezek közül. A céget ismerteti, bevezet új termékeket, stb. A fogyasztás növekedése sokszor nem változik nagymértékben a reklámok hatására, főleg nem annyira, hogy a módszert átültessük annak érdekében, hogy megakadályozzunk a 2-es típusú diabétesz terjedését, elhízást, és alkoholabúzust. A lényeg az, hogy egy fogkrém vagy egy autó megvásárlása nem hasonlítható össze azzal, hogy elhatározzuk, nem folytatunk védekezés nélküli szexet, vagy leszokunk a dohányzásról. A kampányok fontosak, és hasznosak lehetnek, de nem egyedüli módja a viselkedésváltozás elérésének.

3.      Tudás vezette viselkedés:

Van egy másik gyakran elkövetett hiba, amire a viselkedéstudományok figyelmeztetnek. A klasszikus orvos-beteg modellben a változás elindítója a szakértőtől érkező információ. Az orvos-beteg kapcsolatban a beteg a tapasztalt orvoshoz fordul, aki javaslatokat, módszereket, információkat biztosít betegének. Ez a modell akut betegség esetén jól bevált, azonban krónikus betegségek esetében már nem annyira, mivel az a beteg, aki hosszútávon együtt él állapotával gyakran igen jól informált, ismeri betegségét. Megállapíthatjuk, hogy életmódbeli kérdésekben a szakértői szerepből jövő tájékoztatás, információátadás nem gyakran éri el a hatását, nem igazán alkalmas a prevencióra sem. Minden gyakorló orvos tudja, hogy attól még hogy figyelmezteti betegét életmódjának veszélyeire, nem fog változás beállni.

4.      Az emberek racionálisan viselkednek:

A fentiekhez kapcsolódó félreértés, hogy az emberek racionálisan viselkednek, tehát elvárható logikusan és értelmesen cselekedjenek a bizonyítékok megismerése után. Azt feltételezzük, hogy ha a szakértők megmondják az embereknek, hogy mit kell tenniük egészségük megőrzése érdekében, akkor azt fogják tenni. Nyilvánvalóan ez nem így van.

Ez az elgondolás az ökonómiai hasznosság elvén alapul, amely szerint ez ember az örömöt és nyereséget maximalizálni akarja, a veszteséget és fájdalmat pedig minimalizálni. 

Tudjuk viszont az, hogy ez a valóságban a legritkábban van így. A dohányosok le akarnak szokni, és sokan folyamatosan diétáznak. Mégis a legtöbb dohányos nem tud azonnal leszokni, több sikertelen kísérlet kell hozzá. A legtöbb diéta megbukik, de nem azért mert az emberek ne tudnák, mit kell tenniük, hanem mert a tudás, és annak racionális felhasználása önmagában nem vezeti a viselkedést. A dohányzás, evés, sportolás fontos alkotórésze az emberek mindennapi életének, szokásaiknak. Ezek a dolgok teszik ki részben, hogy kik vagyunk, hogyan definiáljuk magunkat. Az identitásunk a mindennapi viselkedésünk eredménye. Az elképzelés, hogy egyszerűen információkkal befolyásoljuk az embereket, azt feltételezi, hogy meg fogják változtatni hogyan gondolkodnak önmagukról, egyik napról a másikra más emberré kellene válniuk. Nagy része a viselkedésünknek automatikus válasz, ami igen kicsiny kognitív kapacitást igényel. A környezeti ingerek befolyásolják a mentális állapotunkat, és kis változások a környezetben olyan lökést adhatnak, ami adott fajta viselkedést sokkal valószínűbbé tesz. Például friss gyümölcs és zöldség elhelyezése a választék legláthatóbb részén máris sokkal valószínűbbé teszi az egészséges ételválasztást. A tudattalan ételválasztást kutatva kiderült, hogy mennyire kevés racionalitás és tudatosság van abban, hogy mennyit, és mit eszünk.

És ez ugyanígy igaz más egészséggel kapcsolatos viselkedésre is, ami aláássa azt az alapvető feltételezést, hogy logikával kell meggyőzni az embereket. Ez az elmélet érdekes módon sok szakértőnek felkeltette az érdeklődését, de mégsem került gyakorlati alkalmazásra.

5.      Az emberek irracionálisak:

Tehát az előzőek ellenkezője sem igaz teljesen, ugyanis az emberek soha nem teljesen racionálisak, és soha nem teljesen irracionálisak. Megvannak a saját okaik, mi élettörténetük kontextusába helyezve, tapasztalataikat ismerve racionálissá válik. Hilary Graham megfigyelte, hogy azok a nők, akik nagyon nehéz körülmények között, szegényes erőforrásokkal éltek, mégis találtak pénzt cigarettára. Azt mondták azért, mert amikor napközben van lehetőségük leülni, és elszívni egyet, az volt az egyetlen olyan pillanat, amikor önmagukat kényeztethették valamivel. Az ő életükben a dohányzás nem volt irracionális cselekedet. Elég arrogáns dolog lenne azt feltételezni, hogy az emberek azért fogyasztanak alkoholt, csokoládét, süteményt, mert irracionálisak, és nem gondolkodnak, ostobán cselekszenek.  Nagyon fontos nem elhessegetni azokat a magyarázatokat, amiket az emberek a saját viselkedésükre adnak, csak azért mert epidemiológiai bizonyíték van rá, hogy amit tesznek, az egészségtelen.

A tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy nincs az alkoholfogyasztásnak biztonságos mértéke. Mégis, amikor ezt hangsúlyozzunk, kihagyunk egy alapvető dolgot: sok ember az alkoholfogyasztást élvezetesnek és örömtelinek tartja. Örömöt és pozitív élményeket is hozhat az életükbe, a káros hatások mellett. Ha szeretnénk csökkenteni az alkoholfogysztást, ennek figyelembevételével kell azt kezdeni, nem pedig félelemkeltéssel.

6.      Lehetséges a pontos bejóslás:

Az is egy illúzió, hogy egyértelműen megjósolhatjuk az intervenciók eredményét. Fontos lenne leírni a különböző szociális csoportokban hogyan történik egy adott káros viselkedés. Mert máshogy történhet az alkoholfogyasztás egy zsidó esküvőn, vagy egy egyetemi gólyahéten, vagy egy angol vidéki kocsmában. Mit isznak, mennyit isznak, milyen viselkedés övezi a folyamatot, meddig elfogadott berúgni, stb. Ezek a nüánszok a mikro-szociális környezetben befolyásolják erősen a viselkedést, tehát nem lehet azt várni, hogy egy intervenció minden csoportra ugyanúgy fog hatni.

Konklúzió:

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a viselkedésváltozás támogatása sem nem egyszerű, sem nem egyértelmű. Óvatos és átgondolt intervenciókat kell hozni, tudományos eredmények alapján. Fel kell tárni, hogy mi az, ami motiválja az embereket, és mik azok a társas- ökonómiai hatások, amik befolyásolják őket. Ha ezeket megérjük, képesek leszünk támogatni a pozitív változást. Nagy előrelépések történtek az egészségpszichológiában a döntéseink megértésének tekintetében. A kortárs pszichológia és szociológia egy igen kecsegtető új területen dolgozik: szétszálazza a viselkedéseket, mint pl. evés vagy ivás olyan részletes, és alapos módon, hogy azok szituációfüggőségét megismerhessük. Így, egy nagyon alapos és részletes tudást szerezhetünk, amiben azonosítani lehet, hogy mik azok a kapcsolatok, automatikus reakciók, amelyeket érdemes lenne megváltoztatni, és vajon hogyan érdemes azt úgy tenni, hogy az emberek meglévő erősségeit és tudását is kihasználhassuk.