A  jóga hatása a stresszre, a stresszhez való adaptációra és a szívfrekvencia  variabilitására mentális egészséggel foglalkozó szakembereknél – randomizált, kontrollált kísérlet

Lin, S. L., Huang, C. Y., Shiu, S. P., & Yeh, S. H. (2015). Effects of yoga on stress, stress adaption, and heart rate variability among mental health professionals—a randomized controlled trial. Worldviews on Evidence‐Based Nursing, 12(4), 236-245.

Készítette: Kertész Luca

Absztrakt

A mentális egészséggel foglalkozó szakemberek gyakran olyan, a munkájukhoz köthető stresszt élnek át, mely kiégéshez vezethet, aminek negatív hatása van mind a szervezetre, mind a páciensekre. Jelen tanulmány célja a jóga hatásának vizsgálata a munkahelyi stresszre, a stresszhez való adaptációra és az autonóm idegrendszer működésére, mentális egészséggel foglalkozó szakemberek körében. Randomizált kontrollcsoportos elrendezés segítségével hasonlították össze a kísérleti (akik részt vettek jóga órákon) valamint a kontroll csoportot (akik nem vettek részt jóga órákon) 12 héten keresztül. A munkahelyi stresszt és a stresszhez való adaptációt, a program előtt és után mérték. A pulzusszám variabilitását pedig az intervenció előtt, a közepén (6 hét után), majd az intervenció után (12 hét után). Az eredmények alapján a jógás csoportban lévők szignifikáns csökkenést tapasztaltak a munkahelyi stressz szintjükben (t = −6.225, p < .001), és szignifikáns fejlődést a stresszhez való adaptációs képességükben (t = 2.128, p = .042). A kontrollcsoportban szereplők nem mutattak szignifikáns változást. Összehasonlítva az átlagos különbségeket a pre- és posztteszten a jógás és a kontrollcsoport között, a kutatók azt találták, hogy a jógás csoportban szignifikánsan csökkent a munkahelyi stressz (t=−3.216, p = .002), de nem volt szignifikáns változás a stresszhez való adaptációban (p = .084). Kontrollálva a preteszten mutatott munkahelyi stresszszintet, a jógás csoportban lévők szignifikáns növekedést mutattak az autonóm idegrendszeri aktivitásban félidőben (t = −2.799, p = .007), és a végén is (t = −2.099, p = .040), míg a kontrollcsoportban lévők nem. Mindezek miatt hasznos lehet, ha az egészséggel foglalkozó szakembereknek lehetőségük van jóga foglalkozásokra járni.

Bevezetés

Segítő viselkedés akkor jelenik meg, amikor az emberek eldöntik, hogy segítenek, majd véghez viszik a tervüket. Jelen társadalmunkban a segítség, amit a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek adnak pácienseiknek, kiemelt jelentőségű. Az ilyen szakemberek állandó és ismétlődő emocionális stressznek vannak kitéve, ami akár kiégéshez is vezethet. Sahraian, Fazelzadeh, Mehdizadeh, and Toobaee (2008) azt találták, hogy ezen szakembereknél szignifikánsan magasabb az érzelmi kimerültség és a deperszonalizáció szintje, mint más szakembereknél. A munkahelyi stressz a fizikai és mentális egészségre is hatással van és olyan tünetek is megjelenhetnek következtében mint inszomnia, alvás zavarok, menstruációs zavarok testsúly váltakozás, irritáltság és depresszió (Bauer et al., 2003). Burnard (1991) leírása alapján pedig indirekten a szervezetre valamint a páciensekre is hatása lehet.

Ha ezt a problémát jobban megértenénk, segítséget lehetne nyújtani a stressz kezeséséhez. A jóga egy olyan fizikai és mentális gyakorlás mely segíti a relaxációt az Ászanákon keresztül (Bhavanani, Ramanathan, Balaji, & Pushpa, 2014). Éppen ezért segíthet a stresszel teli események kezelésében (Louie 2014).

A jóga munkahelyi stresszre való hatását vizsgáló kutatások főként az ápoló személyzetre koncentráltak (Chang, Chen, & Kuo, 2004; Chen, Lee, Tsai, & Tsai, 2013; Chung et al., 2014; Gomes & Teixeira, 2014; Liu & Liu, 2009; Tang, Chen, Chen, Chang, & Lin, 2005). Csak néhány kutatásban vizsgáltak különböző mentális egészséggel foglalkozó szakembereket (Chang et al., 2003; Shen, Cheng, Tsai, Lee, & Guo, 2005), főleg olyan kínai közösségekben, ahol a taoista vallás népszerű. Ennek hatása lehetett a jóga gyakorlására is.

Egy pilot kutatás alapján, ahol a résztvevők a jóga hatására sokkal nyugodtabb hangulatról számoltak be, jelen kutatás hipotézise, hogy a jóga hatékonyan fogja csökkenteni a munkahelyi stresszt, a mentális egészséggel foglalkozó szakembereknél és elősegíti a stresszhez való adaptációt. Ennek vizsgálata céljából a kutatók mérték a munkahelyi stresszt a stresszhez való adaptációt, valamint az autonóm idegrendszeri aktivitás egyensúlyát. Mindezt pszichiátereknél, ápolóknál, pszichológusoknál, szociális munkásoknál és terapeutáknál. A kutatás három hipotézise: (1) A munkahelyi stressz és a stresszhez való adaptáció a mentális egészséggel foglalkozó szakembereknél a kísérleti csoportban szignifikánsan javulni fog a jógás intervenció hatására. (2) A munkahelyi stressz és a stresszhez való adaptáció a mentális egészséggel foglalkozó szakembereknél a kísérleti csoportban szignifikánsan javulni fog a jógás intervenció hatására a kontrollcsoporthoz viszonyítva. (3) A HVR indexek, amik tartalmazzák mind a szimpatikus (LF), mind a paraszimpatikus (HF) idegrendszeri funkciókat, valamint az autonóm idegrendszeri funkciókat (LH/HF), a kísérleti csoportban lévő mentális egészséggel foglalkozó szakembereknél szignifikánsan javulni fognak a jógás intervenció hatására a kontrollcsoporthoz viszonyítva.

Módszerek

A kutatás során a résztvevők random módon kerültek a kísérleti vagy a kontroll csoportba, valamint a vizsgálatvezető nem tudta ki melyik csoportban van. Az intervenció heti egy 60 perces jóga óra volt 12 héten keresztül. A kontrollcsoport résztvevőinek szabad foglalkozás volt ilyenkor, melynek során tv-t néztek és nem edzettek. Minden résztvevő aláírta a tájékoztatott beleegyező nyilatkozatot.

60 mentális egészséggel foglalkozó szakember vett részt a kutatásban, akik nem vettek részt semmilyen formális edzési programban. 30-30 fő került a csoportokba random módon. Minden vizsgálati személy részt vett a pre- és posztteszten. A résztvevőket hirdetéssel és személyesen keresték meg. A regisztráció után egy találkozás alkalmával elmondták a részleteket, ezután írhatták alá a tájékoztatott beleegyező nyilatkozatot. A résztvevők átlag életkora 30 év, főként hajadon nők, vallás tekintetében taoisták, főiskolai végzettséggel, akik az egészségügyben dolgoznak.

A mérőeszközök között szerepelt szubjektív önbevalláson alapuló kérdőív, valamint objektív biofeedback (HVR) monitor. Az intervenció előtt és után minden résztvevőnek ki kellett tölteni különböző kérdőíveket: demográfiai jellemzőkről, szakmai háttérről, munkahelyi stresszről valamint stresszhez való adaptációról. A pulzusszám variabilitás (HVR) mérésére az intervenció előtt, félidőben és a végén került sor. A munkahelyi stressz kérdőívnek egy kínai változatát használták (Lan, 2004), melyben 10-10 item volt a munkával kapcsolatos elégedettségről, a szerepekről és a karrier fejlesztéséről. További 5 item az interperszonális kapcsolatokról, és 15 item a szervezet struktúrájáról. A stressz adaptációs kérdőív 30 itemes kínai változatát használták (Chang, 2003). Itt minden kérdés az utóbbi egy hónap élményeire vonatkozik. HVR Monitor (VI.89) segítségével vizsgálták a szipmatikus, paraszimpatikus és automóm idegrendszer aktivitását.

Az intervenció heti egy 60 perces jóga óra volt 12 héten keresztül. Ez általában lassabb bemelegítéssel kezdődött, amit erőltetett hasi légzés, meditáció és nyújtó pózok követtek. Két képzett jógaoktató ellenőrizte az órák minőségét. A kontrollcsoport szabad foglalkozáson vett részt edzés nélkül.

Az elemzésekhez SPSS 20.0 programot használtak (SPSS Inc., Chicago, IL, USA). Az adatokat ANCOVA, t-próba és khí-négyzet teszt segítségével elemezték.

Eredmények

A demográfiai jellemzők tekintetében nem volt szignifikáns különbség a kísérleti és kontrollcsoport között (nem (X2 = .20, p = .33), családi állapot (X2 = 1.113, p = .785), vallás (X2 = 9.147, p = .079), iskolázottság (X2 = 2.955, p = .086), foglalkozás (X2 = .0, p = 1.000), életkor (X2 =−1.233, p = .222)). Preteszt során a stressz adaptációs szintben nem volt különbség a két csoport között (t = −1.00, p = .32), azonban a munkahelyi stressz tekintetében igen (t = −2.38, p = .02). A jógás csoport a 12 hét alatt szignifikánsan fejlődött a munkahelyi stressz tekintetében (t = −6.225, p = .0), ugyanígy a stresszhez való adaptációban is (t = 2.128, p =.042). A kontrollcsoportban egyik tényező esetében sem volt szignifikáns változás (t =.343, p = .734; t=−.024, p = .981). Továbbá a munkahelyi stressz szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent a jógás csoportban, mint a kontrollcsoportban (t = −3.216, p = .002). A stresszhez való adaptáció viszont nem javult szignifikánsan a jógás csoportban a kontrollhoz képest (t = 1.760, p = .84).

A preteszt eredményeit a középidőben végzett eredményekhez hasonlítva a jógás csoportban szignifikánsan javult az autonóm idegrendszeri funkció a kontrollcsoporthoz képest (t = −2.799, p = .007). Szintén ugyanilyen irányú szignifikáns eredmény volt kimutatható, ha a pretesztet a posztteszttel hasonlították össze (t=−2.099, p = .040). A szimpatikus valamint a paraszimpatikus aktivitásban nem volt szignifikáns különbség a két csoport között (t=.359, p=.721; t = 1.762, p = .83).

Diszkusszió

A mentális egészséggel foglalkozó emberek tapasztaltak munkahelyi, vagy munkához kapcsolódó stresszt, ami okozhat kimerültséget, idegességet, depressziót, csökkent munkaképességet vagy akár kiégést is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy csökkentsék a stresszt és javítsák az adaptációjukat. E tanulmány szerint már 12 héten át tartó heti rendszerességgel végzett jóga segíti ezt. Ez illeszkedik egy, az átlagpopuláción végzett kutatás eredményeihez (Wolever et al., 2012). A jógás csoportban a munkahelyi stressz és a stresszhez való adaptáció is szignifikánsan csökkent a 12 hét alatt. A két csoportot összehasonlítva a munkahelyi stressz és az autonóm idegrendszeri aktivitás szignifikánsan javult a kontrollcsoporthoz képest, a stresszhez való adaptáció azonban nem. Utóbbi talán azért nem változott, mert a jóga hatással van a fizikai testre, de nem szolgáltat készségeket az adaptációhoz. Vagy a kontrollálatlan fizikai aktivitás hatással volt a kontrollcsoportra. A jógás csoportban az autonóm idegrendszer aktivitása magasabb volt középidőben mint a végén, bár a különbség nem volt szignifikáns. Ez arra utal, hogy már 6 hetes jóga intervenció is javítja az autonóm idegrendszer aktivitását.

A jövőbeli kutatások feladata lehet növelni a heti jógaórák számát, valamint esetleg a vallás kontrollálása, mivel jelen kutatásban a résztvevők vallásukhoz kapcsolódóan meditáltak, ami befolyásolhatta az eredményeket. Továbbá a minta kis elemszáma miatt, a kutatás eredményeit nem lehet nagyobb populációkra általánosítani, további kutatások elvégzése szükséges nagyobb elemszámmal.