Rövid meditációs tréning a dohányzás csökkenését idézi elő

Rövid meditációs tréning a dohányzás csökkenését idézi elő

Tang, Y.-Y., Tang, R., & Posner, M. I. (2013). Brief meditation training induces smoking reduction. Proceedings of the National Academy of Sciences, 110(34), 13971–13975. http://doi.org/10.1073/pnas.1311887110

Készítette: Nagy Zita

Absztrakt: A dohányzás abbahagyása aktiválja az agynak azon részeit, melyek a sóvárgásért felelősek - ez lehet az oka annak, hogy a dohányzásról való leszoktatás gyakran kudarcba fullad. Olyan résztvevőket kerestek a szerzők, akik általános stressz csökkentés iránt érdeklődtek, és random módon osztották be őket meditációs tréning vagy relaxációs tréning csoportokba. A dohányosok között két hét meditációs tréning (összesen 5 óra) szignifikáns csökkenést eredményezett a dohányzás mértékében. A relaxációs csoportban nem találtak ilyen eredményt.  Az agyfelvételek megnövekedett aktivációt mutattak az anterior cinguláris és a prefrontális kéreg területén a meditációs csoportnál, ezek az agyterületek pedig a szelf-kontrollhoz kapcsolhatók. Az eredmények azt mutatják, hogy a meditációs tréning a szelf-kontroll kapacitását növeli, ezáltal csökkenti a dohányzást.

Bevezetés: A dohányzás szinte minden szervünkre káros hatással van, mégis sok dohányzónak nehézséget jelent a leszokás, illetve a dohányzás mértékének csökkentése.  A dohányzás iránti függőség egyik oka lehet a szelf-kontroll deficitje.  A prefrontális kéreg (beleértve a dorzolaterális prefrontális kortexet), az anterior cinguláris kortex és a mediális orbitofrontális kortex diszfunkciója fontos szerepet játszik a függőség kialakulásában.  A dohányzóknál a helyi agyi véráram csökkent szintű a bal dorzális anterior cinguláris kéregben, ez pedig korrelál a sóvárgás csökkenésével, miután elszívták az első cigarettát a nap folyamán.  Kérdés, hogy a károsodott szelf-kontroll helyreállítható, megerősíthető-e valamilyen beavatkozással, és ez potenciálisan segítheti-e a dohányzás csökkentését.

Korábbi eredmények azt mutatják, hogy a mindfulness meditáció enyhíti a szelf-kontroll deficitjének negatív következményeit és az anyaghasználat mértékének csökkentésében is hatékony lehet.  Ezek alapján a következő hipotézis állítható: A megnövelt szelf-kontroll egy rövid időtartamú meditációs tréninggel (IBMT) csökkenti a sóvárgást és a dohányzás mennyiségét. Ennek a tesztelésére 27 dohányzót és 33 nem dohányzót vizsgáltak a szerzők, random módon osztva be őket meditációs (IBMT) és relaxációs tréning (RT) csoportokba. Mindegyik csoport összesen két hét tréningen vett részt (összesen 5 óra).

Módszer és mérőeszközök:

Résztvevők: Egészséges főiskolás hallgatók, akik a kampuszon kihelyezett hirdetésre jelentkeztek, hogy meditációs/relaxációs módszereket tanuljanak a stressz csökkentésére. Azokat a jelentkezőket, akiknek kifejezett céljuk volt a dohányzás abbahagyása, nem vették be a vizsgálatba.  A résztvevők között 27 dohányzó és 33 nem dohányzó volt. Random módon osztották be őket az IBMT (15 fő dohányzó, 18 fő nem dohányzó) vagy az RT (12 fő dohányzó és 15 fő nem dohányzó) csoportba. A dohányzók más drogot nem használtak, és átlagosan 10 szál cigarettát szívtak el naponta. Egy résztvevőnek sem volt előzetes tapasztalata meditációban vagy relaxációs tréninget tekintve.

Önbeszámolós mérőeszközök: 6 itemes FTND (Fagerström Test for Nicotine Dependence) kérdőívet kellett kitölteniük a résztvevőknek, továbbá meg kellett ítélniük a sóvárgás erősségét egy 5 fokú Likert skálán. A kérdőíveket felvették a tréningek előtt, illetve a két hetes tréning után is. A dohányzás abbahagyásának szándékát is mérték egy 10 fokú Likert skálán.

Objektív mérőeszközök: CO monitor, amely a kilélegzett szén monoxid szintet méri.

Képalkotó eljárás és adatelemzés: 3-Telsa Siemens Skyra Scanner-rel minden résztvevőt megvizsgáltak a két hetes tréning előtt és után. A csoportok közötti eredményeket két mintás t próbával elemezték, a résztvevők előtte és utána adatait pedig összetartozó mintás t próbával.

Tréning/intervenció:

(1)Meditációs tréning (IBMT): A mindfulness meditáció egyik formája, amely tartalmaz testi relaxációt, mentális imaginációt és mindfulness tréninget, választott zenei aláfestéssel. Lényege, hogy a test és a lélek kiegyensúlyozott állapotba kerüljön, egy vezető és egy CD lejátszó segítségével. A módszer egy békés figyelmi állapotot eredményez, amely a test, a lélek és a környezet magas fokú tudatosságához vezet.

(2)Relaxációs tréning (RT): A test különböző izmainak relaxációját jelenti, a tréninget egy vezető tartja, az ülés alatt pedig szintén zene szól. A tréning a relaxációban jelenlévő szenzációkról szól, például a melegség és az elnehezedés érzéséről. Mindez fizikai és mentális relaxációt eredményez, illetve a nyugalom érzését kelti.

A résztvevők 30 perces IBMT vagy RT gyakorlaton vettek részt minden este, összesen 10 ülés alkalmával. (Tehát összesen 5 óra).

Eredmények: A dohányzás mértékét objektív mutatókkal mérték (szén-monoxid szint), az eredmények elemzésére pedig ANOVA-t és t próbát használtak a szerzők. A tréning előtt nem mutatkozott különbség a két dohányos csoport között a dohányzás mértékét tekintve. A tréning után a tréning fajtájának szignifikáns főhatása mutatkozott meg. A csoport-tréning interakció is szignifikáns eredményt mutatott. A t próba alapján szignifikáns dohányzás csökkenés volt látható az IBMT csoportban, ez az RT csoportban nem volt jelen. Az MRI vizsgálat azt mutatta, hogy a dohányosoknál csökkent aktivitás figyelhető meg az ACC és a laterális PFC területén a tréning előtt, amely a károsodott szelf-kontrollal hozható összefüggésbe.  Két hét IBMT után fokozott aktivitást találtak az ACC a mediális PFC, az inferior frontális gyrus és a ventrolaterális PFC területén. Az RT csoportban semmilyen szignifikáns változás nem történt.

A tréning előtt az önbeszámolós kérdőívek alapján a sóvárgás mértéke nem különbözött a két csoportban. Az ülések után viszont a tréning főhatása mutatkozott meg a sóvárgás mértékére nézve. Továbbá a csoport-tréning interakció is szignifikáns volt. A t próba szignifikáns csökkenést mutatott a sóvárgásban az IBMT csoportban, az RT csoportban viszont nem.  

Diszkusszió: A mindfulness meditáció a figyelem és szelf-kontroll szisztematikus gyakorlását jelenti, nyitottsággal és elfogadással a belső és külső tapasztalatok felé. A mindfulness meditáció segíthet a függőségek tüneteivel való megküzdésben. Jelen tanulmány randomizált kontroll design-t használt, aktív relaxációs kontroll csoporttal. Korábbi kutatásokkal egybecsengően a szerzők szignifikáns csökkenést találtak a dohányzás és a sóvárgás mértékében két hét meditációs tréninget követően.  A tréning előtt a dohányzók csökkent aktivitást mutattak az ACC és a PFC területén a nem dohányzókhoz képest. A tréning után az ACC és PFC aktivitás fokozódott és a dohányzás mértéke csökkent az IBMT csoportban, az RT-ben viszont nem.
A két és négy hetes utánkövetéses vizsgálatban csupán 5 dohányos vett részt, ők azonban megtartották a dohányzás csökkentett szintjét. A kis elemszám miatt nem vonható le következtetés arról, hogy milyen hosszú ideig tart az IBMT hatása, ez a kérdés további vizsgálatokat igényel.

A dohányzásról való leszokás egyik legfőbb nehézsége a sóvárgás leküzdése. Az IBMT nem kényszerítette a résztvevőket, hogy leszokjanak vagy, hogy álljanak ellen a sóvárgásnak, helyette a szelf-kontroll kapacitás növelésére fókuszált, hogy ezáltal meg tudjanak küzdeni a sóvárgással és a dohányzási késztetéssel. Az objektív CO szint mérésével egybehangzóan az önbeszámolós kérdőívek is azt mutatták, hogy a dohányzás mértéke csökkent az IBMT csoportban szemben az RT csoporttal. Továbbá a kérdőívek azt mutatták, hogy a dohányzásról való leszokás szándékának nem volt jelentős szerepe a dohányzás mértékének csökkentésében. Ez azt indikálja, hogy az IBMT valószínűleg nem tudatos folyamatokkal hozható kapcsolatba. A stressz szintnek is fontos szerepe lehet a függőségekben, hiszen a nagyfokú stressz csökkenti a szelf-kontroll kapacitását. Lehetséges, hogy az IBMT hatását a sóvárgás és a dohányzás csökkenésére a stressz redukció révén fejti ki.  Az eredmények továbbá arra engednek következtetni, hogy azoknál is lehetséges a dohányzás mértékét és a sóvárgást csökkenteni, akiknek nem áll szándékukban letenni a cigarettát. Ez a módszer alacsony költségű, rövid időtartamú és hatékony intervenciós módszer lehet arra, hogy csökkentsük az anyaghasználat rizikóját a fiatalok körében.