Az impulzív személyiségvonások, ételfüggőség és testtömegindex (BMI) közötti összefüggések

Murphy, C. M., Stojek, M. K., & MacKillop, J. (2014). Interrelationships among impulsive personality traits, food addiction, and body mass index. Appetite, 73, 45-50.

Készítette: Böcz Dorottya

Absztrakt

Az impulzív személyiségvonások erőteljes összefüggését alkohollal és kábítószerrel való visszaéléssel már bizonyították, de az ételfüggőség kontextusában még kevés figyelmet kapott. A jelen kutatás célja az impulzív személyiségvonások, ételfüggőség és testtömegindex összefüggéseinek vizsgálata volt, figyelembe véve a közvetetten befolyásoló útvonalakat is. Az eredmények azt mutatták, hogy az impulzivitás közvetve, az addiktív ételfogyasztáson keresztül függ össze a testtömegindexszel. Különösen a negatív hangulati állapot alatti irracionális viselkedésre való hajlam és a kitartás hiánya mutattak szignifikáns közvetlen összefüggést az ételfüggőséggel.

Bevezetés

Az obezitás fontos közegészségügyi probléma. Az elhízás jelentősen növeli a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, a szívbetegség, a stroke és sok fajta rák kockázatát, morbiditását. Mind egészségügyi, mind gazdasági megfontolásból (ellátási költség, társadalmi teher) fontos foglalkozni azokkal a tényezőkkel, amelyek hozzájárulhatnak az elhízáshoz. Újabb kutatások felfedezték, hogy a táplálékbevitel mintázatai hasonlítanak azokra, amelyeket a drogfogyasztásban találtak. Ez vezetett azokhoz a teóriákhoz, melyek szerint elképzelhető, hogy az étel addiktív, hasonlóan az alkoholhoz és más pszichoaktív szerekhez. A téma egyre növekvő szakirodalma számos párhuzamot talált a mértéktelen ételfogyasztás és addikciók között mind állatoknál, mind embereknél. Embereknél az ízletes étel összefüggésben van a mezolimbikus területek dopamin felszabadulásával, mely hasonlóan megjelenő válasz számos addiktív anyag beadására. Továbbá, az elhízást összefüggésbe hozták a csökkent dopamin D2 receptorok számával, amely megfigyelhető addikcióval rendelkező egyéneknél, és az ízletes ételből származó szubjektíven megélt jutalom korrelál az étel által okozott dopamin felszabadulás szintjével. Viselkedéses vizsgálatokban, az ízletes étel bemutatása laboratóriumi körülmények között sóvárgást vált ki, ami pedig megnövekedett fogyasztással hozható összefüggésbe. Ez hasonló az alkohol- és más drogfüggőknél megfigyelhető hangulat reakcióképességhez (cue reactivity). A drogok és ételek között említett hasonlóságok alapján jön léttre az ételfüggőség koncepciója, melyet mérésére megalkották a Yale Ételfüggőség Skálát (YFAS).

Az ételfüggőség egyik lehetéges korrelátumaként az impulzivitást jelöli meg a szakirodalom. A túlevés és az ételfüggőség újabb kutatásai azt találták, hogy a túlevéseses zavarral (binge eating disorder) és Yale Ételfüggőség Skálán ételfüggő diagnózissal is rendelkező személyek impulzívabbak voltak, mint azok, akik az utóbbi skálán nem kapták meg ezt a diagnózist. Az impulzivitás fogalma az átgondolatlan cselekvést, a feladat befejezésének képtelenségét (perszeveráció- unalom tűrés) és az izgalom keresést foglalja magában. Az impulzivitás és addiktív viselkedés közötti kapcsolatot már számos kutatás tárta fel. Különösen fontos kiemelni a negatív sürgetettséget (negative urgency), amely azt a tendenciát jelöli, hogy az egyén hajlamos elhamarkodottan cselekedni negatív érzelmi állapotban. A negatív sürgetettség kapcsolatot mutat problémás szerhasználattal, patológiás evészavar tünetekkel, továbbá közös kockázati tényezője a problémás táplálkozásnak és ital fogyasztásnak.

A jelen kutatás első hipotézise, hogy az impulzív személyek nagyobb valószínűséggel érik el az ételfüggőség kritériumait. Második hipotézise, hogy azok a személyek, akik ételfüggő diagnózist kapnak, nagyobb valószínűséggel magasabb testtömegindexszel jellemezhetőek. A kutatás feltételezése alapján a testtömegindex és az impulzivitás közötti kapcsolatot az ételfüggőség közvetíti.

Módszer:

Résztvevők: A vizsgálati személyek a Georgia Egyetem hallgatói közül kerültek ki (N=233, 77%-a nő), akik kreditet kaptak a részvételért. Habár a minta jelentős részét nők tették ki, az ételfüggés diagnózis kritériumait elérők nem különböztek százalékosan nem szerint.

Eljárás: A résztvevők csoportokban kapták meg az informált beleegyező nyilatkozatokat, s a kérdőív csomagokat. A vizsgálati személyeknek a kérdőívben meg kellett adniuk magasságukat és súlyukat, melyből a kutatók számolták ki a testtömegindexet a standardizált formula alapján.

Eszközök:

Impulzivitás mérésére UPPS-P Impulsive Behavior Scale-t használtak. A skála 59 itemből áll, mely az impulzivitás 5 területét fedi le: perszeverencia (kitartás) hiánya, átgondolt viselkedés hiánya, élménykeresés, negatív sürgetettség, pozitív sürgetettség. Mindegyik itemet 1-től 4-ig kell pontoznia a kitöltőnek, minél magasabb a pontszám, annál magasabb az impulzivitás foka.

Az ételfüggőség mérésére a Yale Food Addiction Scale-t használták. A skála 25 itemből áll, amelyek az evés addiktív jellegét tárják fel, így a toleranciát, valamint társas kapcsolatok, munkahelyi és rekreációs elfoglaltságok elhanyagolását az addiktív étkezés hajszolása érdekében.

Statisztikai elemzés:

Korrelációs elemzést végeztek az impulzivitás, az ételfüggőség tünetek és a testtömeg index között. Ezt követően az impulzivitás alskálák, az ételfüggőség és a testtömegindex összefüggéseinek tisztázása érdekében regressziós analízist végeztek. Nem-paraméteres próbával megvizsgálták, hogy a változók közötti szignifikáns kapcsolatok nem a harmadik változó hatásának tudhatók-e be.

Eredmények:

Az élménykeresés alskálát leszámítva az összes impulzivitás alskála pozitív szignifikáns összefüggést mutatott az ételfüggőség tünetek számával. A testtömegindex pozitív összefüggést mutatott az átgondolt cselekvés hiányával, illetve az ételfüggőség tüneteivel is. A negatív sürgetettség és a perszeverencia hiánya prediktorai az ételfüggőség tüneteinek, illetve szignifikáns közvetett kapcsolatot mutattak a testtömegindexszel.

Diszkusszió:

Mint azt a kutatók előzetesen várták, az impulzivitás összefüggésben áll az ételfüggőséggel. Kiemelten azok a személyek jellemezhetőek több ételfüggőség tünettel, akikre jellemző, hogy erős negatív vagy pozitív érzelmi hangulatban hajlamosak meggondolatlanul cselekedni (negatív/pozitív sürgetettség). Hasonlóképpen, a több ételfüggőség tünettel rendelkezők gyakrabban cselekednek előzetes átgondolás nélkül, és jellemző rájuk a perszeverencia hiánya (nehézséget okoz számukra az unalmas és/vagy kihívást jelentő feladatokat befejezni). Alacsony, de szignifikáns pozitív kapcsolat mutatkozott meg a testtömegindex és az ételfüggőség között. A nagyobb BMI-vel rendelkező személyek magasabb szintű evés függőséggel jellemezhetőek (például megjelenik náluk a tolerancia).

Két impulzivitás alskála mutatkozott lényeges hatásúnak a testtömegindexre az ételfüggőség tüneteken keresztül. A negatív sürgetettség szignifikánsan bejósolta az ételfüggőség tüneteket, és közvetett kapcsolatban állt a magasabb BMI-vel. Így azok a személyek, akik hajlamosak meggondolatlanul viselkedni negatív érzelmi állapotban, hajlamosabbak az evés által enyhíteni negatív hangulatukat. A perszeverencia hiánya és a testtömeg index közötti kapcsolat az ételfüggőség tünetei által közvetett.

Miközben jelen kutatás az első, amely demonstrálta a közvetett összefüggéseket az impulzív személyiségvonások és BMI között, figyelembe kell venni a kutatás erősségeit és korlátait. A tanulmányban nem klinikai mintát vizsgáltak, és viszonylag kevés ételfüggőség tünet jelent meg. Ehhez kapcsolódóan meg kell jegyezni azt is, hogy a minta átlag BMI értéke a normális tartományba esett. A mintavételből következő korlát továbbá, hogy kiegyensúlyozatlan a nemek és az etnikumok aránya. A kutatás további korlátja, hogy nem vizsgálta a bingeing-et, vagyis a túlevést, amely számos tanulmány eredménye szerint átfedéseket mutat az ételfüggőséggel.

Utolsó sorban figyelembe kell venni, hogy keresztmetszeti kutatásból adódóan a vizsgálat nem tudja bemutatni, hogy a diszpozicionális impulzivitás megelőzi időben az ételfüggőség tüneteket, illetve olyan következtetést sem vonható le belőle, hogy az ételfüggőség tüneteinek okozati hatása hozzájárul a testtömegindex növekedéséhez.