2016. március 23., szerda

Igaz-e, hogy a  meditáció mindig pihentető hatású?
A szívritmus, a szívritmus-variabilitás, az átélt erőfeszítés mértéke és a  kellemesség érzés vizsgálata három különböző típusú meditáció tréningjének során

Lumma, A., Kok, B. E., Singer, T. (2015). Is meditation always relaxing? Investigating heart rate, heart rate variability, experienced effort and likeability during training of three types of meditation. International Journal of Psychophysiology 97, 38–45.

Készítette: Fenyves Laura

Absztrakt
A meditációt általában a nyugalommal és az ellazulással hozzuk összefüggésbe, pedig egyfajta mentális feladat, gyakorlat is egyben. Ha ebből a nézőpontból tekintünk rá, akkor a meditációt kisebb-nagyobb mértékben a mentális erőfeszítés és a fiziológiai arousal is jellemzi. Így tehát megállapítható, hogy a mentális erőfeszítés, illetve a gyakorlás mértékének függvényében a különböző meditációs típusok szív-érrendszerre gyakorolt hatása eltérő lehet.
Ebben a kutatásban a szerzők három meditációs típust vizsgáltak: egy, a légzésmegfigyelésen alapuló meditációs módszert (breathing meditation), az ún. szerető-kedvesség meditációt (loving-kindness meditation) és egy, a gondolatok megfigyelésén alapuló meditációs módszert (observing-thoughts meditation). (Egyezményes magyar kifejezések hiányában az összefoglalómban a szerető-kedvesség meditáció, a gondolat megfigyelés meditáció és a légzés meditáció kifejezéseket fogom használni.) A rögzített adatok a szívritmus (SZR), a magas-frekvenciájú szívritmus-variabilitás (MF-SZRV), a megtapasztalt erőfeszítés és kellemesség érzés voltak. A kutatás egy hosszútávú projekt (ReSource project) keretében zajlott le. A résztvevők mind a három meditációs típust három-három hónapon át napi rendszerességgel gyakorolták.
Az előzetes elvárásoknak megfelelően az SZR és az erőfeszítés mértéke a szerető-kedvesség meditációnál és a gondolat megfigyelés meditációnál nagyobb volt, mint a légzésmeditációnál. A gyakorlási idő során az SZR és a kellemesség érzés növekedett, az MF-SZRV és a megtapasztalt erőfeszítés pedig csökkent. A gyakorlási idő elteltével a szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditáció esetében nagyobb mértékű volt az SZR növekedése és az MF-SZRV csökkenése, mint a légzésmeditáció esetében.
Az eredmények megmutatják, hogy vannak olyan meditáció típusok, melyek, a meditációról alkotott általános elképzeléseinkkel ellentétben erőfeszítést igényelnek és fokozott fiziológiai arousal-al járnak. A témakör további kutatása nagyon hasznos lehet, mivel az eredmények alapján specifikálni tudjuk, hogy mely személyekhez és igényekhez mely meditációs típusok illeszkednek a legjobban.

Bevezetés
Manapság széleskörűen elfogadott tény, hogy a meditáció egy pihentető időtöltés, mert egy nyugodt testi működéssel és lecsendesült, de éber mentális állapottal jár együtt. Ezzel az állítással szemben az elmúlt időkben egyre több kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy mindez függ a meditáció típusától és a meditációs tapasztalat szintjétől is. Felmerül tehát az igény az olyan empirikus kutatásokra, melyek fényt derítenek arra, hogy mely meditáció típusok nyugtató, melyek serkentő hatásúak, és ez hogyan változik idővel, az adott módszer gyakorlásával.
Ezen kutatási rés betöltésére született meg ez a kutatás, mely három alap meditációs technikát vesz górcső alá: a légzés meditációt, a szerető-kedvesség meditációt és a gondolat-megfigyelés meditációt. Ezek a technikák mondhatóak a legelterjedtebbeknek és legismertebbeknek a Buddhista gyakorlatok közül. A légzés meditáció a ki- és belégzésre való fókuszáláson alapul, mely gyakorlat a koncentrációt és a belülre figyelést fejleszti. A szerető-kedvesség meditáció több kognitív folyamatot is magában foglal, mivel különböző képzeleti képekre, mondatokra való koncentrációból áll. Emellett affektív folyamatokat is tartalmaz, mivel pozitív érzelmek keletkezésére és fenntartására helyezi a hangsúlyt. A gondolat megfigyelés meditációs technika olyan mentális folyamatokat foglal magában, mint a gondolatokra való fenntartott figyelem, a gondolatok kategorizációja, mentális tudatosság kifejlesztése és fenntartása. Mindennek megfelelően feltételezhető, hogy a légzés meditáció kisebb szubjektív erőfeszítéssel jár, mint a másik két technika.
A meditáció a buddhizmusban egy mentális gyakorlatnak tekinthető, mely olyan kognitív készségeket fejleszt, mint a koncentrációs készség, munkamemória és más végrehajtó funkciók. Ebből következően a rendszeres gyakorlás nyomán a szubjektív erőfeszítés mértéke csökkenő tendenciát kell, hogy mutasson. Továbbá a kutatások arra is rámutatnak, hogy ha valaki olyan feladattal foglalkozik, mely leköti a figyelmét, erőfeszítést igényel, de teljesíthető, az fokozottan kellemes érzésekkel jár együtt (flow élmény). Ezek alapján a szerzők feltételezik, hogy a rendszeres gyakorlás hatására a kellemesség érzése növekedni fog.
A mentális erőfeszítést sokszor a fiziológiai arousal-al is összefüggésbe hozzák. Minél több mentális erőfeszítést igényel egy feladat, annál nagyobb mértékben aktiválja a vegetatív idegrendszert. A vegetatív, vagy autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus részre bontható. Az előbbinek a szívritmus (SZR), az utóbbinak a szívritmus-variabilitás (SZRV) jó jelzője. A szimpatikus aktivitás során az SZR nő, paraszimpatikus túlsúly esetén pedig az SZRV mértéke nő. A kutatás szívritmus-variabilitás magas frekvenciájú komponensét használja változóként (MF-SZRV), mivel az eddigi kutatási eredmények alapján ez a legjobb jelzője a paraszimpatikus működésnek. Tehát, ha valaki mentális erőfeszítést tesz, várható, hogy SZR-je növekedni fog, MF-SZRV-je pedig csökkenni. Az előzőek alapján a szerzők elvárása, hogy gyakorlással, ahogy csökken a mentális erőfeszítés mértéke, úgy fog csökkenni az SZR, az MF-SZRV pedig ezzel párhuzamosan növekedni fog. Az ezzel kapcsolatos kutatási eredmények alapján pedig azt is feltételezik, hogy a szívműködés változása a meditáció típusától, és a gyakorlás mértékétől is függeni fog.  
Jelen kutatás - amely egy 9 hónapos longitudinális mentális tréning vizsgálat, az ún. ReSource projekt része - lehetővé teszi a fent tárgyalt állítások tesztelését, a szubjektív érzések és az objektív fiziológiai adatok összevetését. A résztvevők a három meditációs technikát rendre egy 3-3 hónapos időszak alatt sajátították el. Ennek során a meditációt napi szinten gyakorolták otthon audió fájlok hallgatása révén, melyeket tapasztalt oktatók állítottak össze. A vizsgálat során rögzítették a személyek SZR-jét, mint a szimpatikus aktivitás jelzőjét, az MF-SZRV-t, mint a paraszimpatikus aktivitás mutatóját, továbbá mérték a személyek által megélt mentális erőfeszítés mértékét és a meditáció kellemességét is. A mérésekre mindhárom tréning modul során a 3. és a 13. héten került sor. A résztvevők két csoportra bomlottak, mindkét csoport tagjai először a légzés meditációt sajátították el, majd a másik két módszert felcserélt sorrendben.

Összefoglalva tehát a szerzők hipotézisei a következők voltak:
1)   A szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditációs típusok nagyobb szubjektív erőfeszítéssel fognak járni, mint a légzés meditáció. Tehát az SZR és a szubjektív erőfeszítés értékei az előbbi kettőnél magasabbak lesznek, mint a légzés meditációnál.
2)   A gyakorlás során, a 3.-tól a 13. hétig az SZR és a szubjektív erőfeszítés mértéke csökkenni, az MF-SZRV és a kellemesség érzés növekedni fog.
3)   Mivel a három meditációs technika több aspektusban is különbözik, ezért feltételezhető, hogy az SZR, az MF-SZRV, az erőfeszítés és a kellemesség érzés a gyakorlási idővel eltérő mértékben fog változni. Konkretizálva, a szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditáció esetén az SZR és a szubjektív erőfeszítés csökkenése, az MF-SZRV és a kellemesség érzés növekedése kisebb mértékű lesz, mint a légzés meditációnál (mivel az előbbiek több kognitív és affektív folyamatot igényelnek, így gyakorlással lassabban változnak a mutatóik).

Módszer
Minta
A minta a ReSource projekthez toborzott személyek közül került ki. A toborzás 2013 áprilistól 2014 májusáig tartott Lipcsében és Berlinben. Mindkét városban 80-80 fő egészséges felnőtt személyt vettek be a vizsgálatba. A beválasztás több ellenőrzés mentén történt, többek között feltétel volt, hogy a személynek nincs komoly előzetes meditációs tapasztalata. Így összesen 156 fő (63 férfi, 93 nő) vett részt a kutatásban, átlagéletkoruk 41 év volt (szórás: 9,34). A kutatást etikai bizottság engedélyezte, a résztvevők beleegyező nyilatkozat aláírásával jelezték szándékukat a részvételt illetően.

Eljárás
A résztvevők három meditációs technikát sajátítottak el három modul keretében: a légzés meditációt, a szerető-kedvesség meditációt és a gondolat megfigyelés meditációt, mindegyiket 13-13-13 héten át gyakorolták. A tanulást minden személy a légzés meditáció elsajátításával kezdte, mivel ez egy alapgyakorlat a meditációhoz. Ezután pedig a résztvevők két csoportra bomlottak, és a másik két meditációs technikát eltérő sorrendben tanulták meg. Minden modul kezdetén sor került egy 3 napos intenzív oktatásra, ahol a személyek megismerkedtek az adott módszerrel. Ezután, a 13 hét során a résztvevőket arra instruálták, hogy minden nap gyakorolják az épp aktuális meditációs technikát, illetve hallgassanak meg egy 20 perces audió fájlt hetente 5-ször. Ehhez be kellett jelentkezniük egy internetes felületre, így a látogatási gyakoriságuk regisztrálva volt. Emellett a résztvevőknek hetente egy 2 órás gyakorlási alkalmon is meg kellett jelenniük, ahol egyrészt egy vezetett meditációt végeztek, másrészt gyakorlati tanácsokban részesültek, illetve feltehették kérdéseiket is a meditációt oktatóknak. A mért adatok rögzítésére az ilyen, kötelező alkalmakon került sor a 3. és a 13. héten.

Mérőeszközök
A megélt erőfeszítés mértéke és a kellemesség érzés mérése 10 pontos Likert-skálával történt, melyet a 3. és a 13. héten lévő heti alkalmakon, a meditációs gyakorlat befejezte után rögzítettek. Az SZR-t és az MF-SZRV-t szintén ezeken az alkalmakon mérték meditáció közben elektrokardiogrammal (Zephyr Bioharness 3).
A rögzített EKG felvételekből az elemzésekhez a meditációs gyakorlás középső 10 perceit vágták ki és használták fel minden személy esetén. Egy szoftver automatikus ellenőrzést végzett az anyagon a műhibák kiszűrése céljából, ezt követte egy asszisztens általi vizuális ellenőrzés is. A túl zajos felvételeket kizárták a vizsgálatból. Összesen a felvételek 95,3%-a volt használható az elemzéshez.

Eredmények
Meditációs típusok közti különbségek
A meditációs típusok között szignifikáns eltérés mutatkozott az SZR-t, az erőfeszítést és a kellemességet illetően, az MF-SZRV tekintetében viszont nem volt jelentős különbség. Az SZR és az erőfeszítés mértéke a légzés meditáció alatt szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a másik két meditáció típusnál. A kellemesség érzés szignifikánsan nagyobb volt a légzés meditációnál, mint a szerető-kedvesség meditációnál, azonban a gondolat megfigyelés meditációhoz viszonyítva nem volt statisztikailag jelentős a különbség megfigyelhető ilyen téren.
A gyakorlás során bekövetkező változások
A 10 hét gyakorlás során a megtapasztalt erőfeszítés mértéke szignifikánsan csökkent, a kellemesség érzése pedig növekedett. Emellett az SZR növekedése és az MF-SZRV csökkenése volt megfigyelhető.
Tesztelve, hogy a 4 mért változó hogyan korrelál egymással, összesen egyetlen szignifikáns korrelációt kaptak: a 13. heti SZR és a 13. heti erőfeszítés közti pozitív együttjárást. A többi önbeszámoló jellegű, illetve fiziológiailag mért változó között nem volt kapcsolat.
A gyakorlási idő során létrejött változások a különböző meditációs típusoknál
A meditáció típusát és a gyakorlási időt illetően a fiziológiai változók esetén találtak csak interakciós hatást. A pszichológiai változóknál nem volt interakciós hatás.
A szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditációnál a gyakorlás során az SZR szignifikánsan emelkedett, az MF-SZRV pedig csökkent; a légzés meditációnál egyik sem volt megfigyelhető.
A szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditációnál az SZR növekedése és az MF-SZRV csökkenése szignifikánsan nagyobb mértékű volt, mint a légzés meditációnál.

Diszkusszió
Összefoglalva, a kutatás célja a három meditációs módszer során mért pszichológiai és fiziológiai jellemzők különbségeinek, gyakorlással bekövetkező változásainak a feltárása volt.
Az első hipotézis igaznak bizonyult: azaz az SZR és az átélt erőfeszítés mértéke tényleg kisebb volt a légzés meditációnál, mint a másik kettő módszernél. Továbbá a szerető-kedvesség meditációt kevésbé kellemesnek ítélték a résztvevők, mint a légzés meditációt. Ezek az eredmények alátámasztják azt, hogy a légzés meditáció kevésbé megterhelő, kellemesebbnek bizonyul szubjektív élmény szinten elsőre, mint a másik két típus, amely kognitív és affektív szinten is megterhelőbb.
A második hipotézis részben, azaz csak a pszichológiai változókat illetően bizonyult igaznak. A gyakorlással, 10 hét elteltével a megtapasztalt erőfeszítés mértéke csökkent, a kellemesség érzése nőtt. Ez egybecseng az eddigi kutatási eredményekkel. A fiziológiai mutatók kapcsán viszont az előzetes hipotézis ellentéte jött ki: gyakorlással az SZR szignifikánsan nőtt, az MF-SZRV csökkent. Ezt azt jelenti, hogy a személyek minél többet meditáltak, annál inkább aktiválódott a szimpatikus idegrendszerük meditáció során, emellett pedig egyre kellemesebbnek is érezték a gyakorlást. Ez arra utalhat, hogy a résztvevők egyre több mentális erőfeszítést végeztek, egyre jobban igénybe vették kognitív és figyelmi kapacitásaikat, és ezzel párhuzamosan elkezdték egyre jobban élvezni is ezt a tevékenységet. Ez a tendencia illeszkedik a flow elmélet kapcsán találtakhoz, miszerint egy kihívást jelentő feladatba való teljes belemerülés pozitív érzelmi élményekhez vezet. Továbbá azt is megmutatja, hogy a meditáció gyakorlásával az éberség és a tudatosság növekedése érhető el. Ezek az eredmények viszont arra is engedhetnek következtetni, hogy a személyek szubjektív beszámolói nem igazán csengenek egybe a fiziológiai mérésekkel. A 13. heti mérésnél találtak csak pozitív korrelációt az SZR és az erőfeszítés között, ami jelentheti azt, hogy a gyakorlással a szubjektív és az objektív mutatók egyre koherensebbé válnak.
A harmadik hipotézis nem bizonyult igaznak. Interakciós hatások a meditációs típusok és a gyakorlási idő közt csak a fiziológiai mutatók esetén jelentkeztek. Az elvárttal ellentétben a mutatók nagyobb változást mutattak a szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditáció esetén, mint a légzés meditációnál. Azaz az SZR az előbbi kettőnél nagyobb mértékben nőtt, az MF-SZRV pedig nagyobb mértékben csökkent. A légzés meditációnál ezen mutatók nem változtak statisztikailag jelentős mértékben.


Az eredményeket összefoglalva a kutatás alapján elmondható, hogy nem mindegyik meditációs típushoz kapcsolható kifejezetten a nyugalom és a pihenés. Megállapítható, hogy gyakorlással a személyek a meditációt egyre jobban élvezik, egyre kevesebb erőfeszítéssel végzik, miközben a szimpatikus aktiváltságuk egyre nagyobb mértékű, ami a koncentrációs és figyelmi folyamatok fejlődésére utal. Emellett elmondhatjuk, hogy a meditációs módszerek különböznek a kellemesség és az erőfeszítés szempontjából, illetve a gyakorlás során bekövetkező fiziológiai változások terén is eltérőek. Az egyik meditációs típus kellemesebb, kevesebb erőfeszítést igényel, míg a másik a kezdetekkor nehezebb és kevésbé pozitív élményt ad, viszont idővel nagyobb fejlődés és változás lehetőségét hordozza. Ezen eredmények fontos gyakorlati implikációkkal bírnak: a személyek céljait, jellemzőit, igényeit figyelembe véve tudunk számukra tanáccsal szolgálni azt illetően, hogy mely meditáció típussal érdemes elsősorban foglalkozniuk.