A  jógagyakorlás rendszeressége előre jelzi az egészségi állapotot: Egy jógagyakorlókat  célzó országos felmérés eredményei

Alyson Ross, Erika Friedmann, Margaret Bevans, and Sue Thomas (2012). Frequency of Yoga Practice Predicts Health: Results of a National Survey of Yoga Practitioners. Evidence-Based Complementary and Alternative Medicine, Volume 2012, Article ID 983258, 10 pages

Az összefoglalót készítette: Farkas Ábel

A jóga ígéretes terápiás beavatkozásnak tűnik, azonban a jógagyakorlás és az egészség kapcsolata még ismeretlen. Jelen kutatás célja ezen kapcsolatok felderítése vol. A kutatásban internetes kérdőíveket küldtek ki lyengar jóga stúdióknak, melyből 1045 kitöltés született. A gyakorlás rendszeressége jól előre jelezte a jelentudatosságot, szubjektív jóllétet, BMI-t, gyümölcs és zöldségfogyasztást, vegetarianizmust, jó alvásminőséget és a fáradtság alacsony szintjét. A jógagyakorlás minden komponense (testtartások, légzéstechnikák, meditáció, filozófiai tanulmányok) legalább egy egészséggel összefüggő tényezőt bejósolt. Az otthoni jógagyakorlás nagyobb mértékben jósolta be az egészséget, mint az, hogy milyen régóta gyakorol az illető, vagy milyen gyakran vesz részt jógaórákon. A különböző testtartásoknak és egyéb technikáknak vélhetően más és más, egyedi egészségügyi előnyhöz vezetnek.

1. Bevezetés

Az Egyesült Államokban az egészségügyi költségvetés ¾-ét olyan krónikus vagy életvezetéssel összefüggő betegségre költik, mint a túlsúlyosság, kettestípusú cukorbetegség, szív és érrendszeri megbetegedések (CVD) és daganatos betegségek. Ezek a betegségek rendszerint olyan megváltoztatható egészségviselkedéssel függenek össze, mint az étrend, fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás. A rossz mentális egészség, alacsony társas támogatottság, és rossz alvásminőség mind olyan faktorok, melyek jelentős szerepet játszanak a morbiditásban és mortalitásban. Az egészségviselkedésben történő legkisebb változtatás képes változtatni a meg és betegedési és halálozási mutatókban. A jóga olyan ősi gyakorlat, mely fizikai gyakorlatokat, légzésmunkát és meditációt is magában foglal. Gyakorlása ígéretesnek tűnik számos egészségviselkedéssel összefüggő megbetegedés intervenciójaként (mint például CVD, cukorbetegség, anyagcserezavarok vagy daganatos megbetegedések). Habár az aerobic gyakorlást régóta jól működő beavatkozásnak tartják ezen állapotok javítására, egyes kutatások azt találták, hogy a jóga gyakorlása legalább egyenértékű vagy még hatásosabb bizonyos krónikus állapotok kezelésére.

Ezen különbségek lehetséges magyarázata, hogy hasonló mértékű fizikai aktivitás mellett a jógagyakorlás során a csökken a HPA tengely aktivitása, valamint alacsonyabb lesz a szimpatikus idegrendszer stresszválasza (SNS) is, mely mögött feltételezhetően a Nervus Vagus közvetlen stimulációja áll. A HPA tengely és a SNS ismételt tüzelése a rendszer szabályozási zavarához vezethet, ami elhízáshoz, cukorbetegséghez, autoimmun betegségekhez, CVD-hez depresszióhoz és szerabúzushoz vezethet. Számos tanulmány kimutatta, hogy a jógagyakorlásnak azonnali hatása van az SNS/HPA tengely által adott stresszválaszra, ezáltal csökken a kortizol, vércukor, norepinephrine és epinephrine szint. Ezen kívül szignifikánsan csökkenti a pulzust, szisztolás és diasztolés vérnyomást, gyulladások mértékét, viszont növeli az immunglobulinok és lymphocyták számát. Ezek következtében a jógagyakorlás jó hatással van olyan mutatókra, mint a koleszterint szint, BMI, derékbőség, fáradtság és alvásminőség. Ezek az eredmények egészséges és beteg populációban egyaránt kimutathatóak voltak.

Ezen ígéretes eredmények ellenére a jógagyakorlás és az egészségviselkedésben történő pozitív változások közti összefüggés továbbra sem tisztázott. Ez idáig összesen 3 tanulmány született, ezt a kérdéskört vizsgálta, ám ezekben jógagyakorlást egy változóként vizsgálták, és nem vették figyelembe annak különböző összetevőit. Jelen tanulmány célja a jógagyakorlás és egészség összefüggéseinek jobb megértése. Pontosabban arra kíváncsiak, hogy a jógagyakorlás általában (a gyakorlás időtartama és rendszeressége) valamint a specifikus komponensek (mint a pózok, légzés, meditáció és filozófiai tanulmányok) miként járulnak hozzá az egészséghez.

2. Módszerek:

A vizsgálatban keresztmetszeti mintát használtak, a résztvevők, online kérdőíveket töltöttek ki anonim módon. A részvétel feltételei a következők voltak: betöltött 18. életév, az utóbbi fél évből legalább 2 hónap során gyakorolt jógát minimum heti 1 alkalommal, és van internet hozzáférése a kérdőív kitöltéséhez. A vizsgálat az Iyengar Yoga National Association U.S együttműködésével készült, mivel a szervezetnek számos tagja van, így nagyobb minta válik elérhetővé, valamint ezen irányzat tanítási alapelvei szigorúan szabályozottak.

A szervezet által szolgáltatott 18160 tételes levelezési listából SPSS 19 segítségével randomizált mintavétellel választottak ki 4307 alanyt (kb 25%). A kiküldött kérdőívek kb 27%-ra érkezett válasz (1164), melyek közül 1045 kitöltés volt hiánytalan.

A 65 tételes kérdőív a következő részekből állt:

Jógagyakorlás: A kérdőív ezen része egyrészt a gyakorlással kapcsolatos általános kérdésekből állt (mióta, milyen gyakran, otthon vagy órán) valamint a gyakorlás különböző komponenseire vonatkozott (pózok, légzés, meditáció, filozófia tanulás).

Demográfiai adatok: életkor, nem, rassz, magasság, testsúly, iskolai végzettség, párkapcsolati státusz, és munkahely. Ez itt kapott adatokból számolták a BMI értéket is.

Alvásminőség, fáradtság, társas támogatás: Az alvásminőség és a fáradtság mérésére a PROMIS skálát, a társas támogatás mérésére a National Institutes of Health eszköztárából választott tételeket használták.

Szubjektív jóllétet a Mental Health Continuum 14 tételes rövidített változatát használták, ahol 5 fokú likert skálán kellet válaszolni az egyes tételekre.

Gyümölcs és zöldségfogyasztást National Cancer Institute’s Multifactor Screener önbeszámolós étel fogyasztási gyakoriság skálájából választott 7 tétellel mérték. A kérdés az előző hónapban fogyasztott zöldség és gyümölcs mennyiségére vonatkoztak,

Fizikai aktivitást a Physical activity Questinnaire (IPAQ) rövidített változatával mérték, melyben a résztvevőknek az előző hónap jógától eltérő fizikai aktivitásáról kellett beszámolni. Az így kapott adatokból számolták a metabolikus aktivitással eltöltött percek összesített számát (MET-min).

Jelentudatosság mérésére a Freiburg Mindfullness Inventory 8 tételét használták.

Egyéb egészséggel kapcsolatos kérdések: Egy-egy tétellel vizsgálták, hogy a kitöltő, dohányzik-e, vegetáriánus és fogyaszt-e alkoholt.

A kapott eredményeket SPSS 19.0 statisztikai elemzőprogrammal vizsgálták. A vizsgálati kérdések megválaszolására lineáris és logisztikus regressziót használtak. A vizsgálati mintából alacsony és magas gyakorlási gyakoriságú csoportokat hoztak létre úgy, hogy az egyik csoportba a legtöbbet gyakorló 25% míg a másikba a kevesebbet gyakorló 25% került. Ezután a két csoportot független mintás T-próbával hasonlították össze.

3. Eredmények:

A résztvevők életkora 19 és 87 év között változott. Az átlagéletkor 51,7, a szórás 11,7 volt. A résztvevők többsége, 84,2% nő volt. A jógagyakorlás időtartalma kevesebb mint egy és több mint 25 év között változott (átlag= 11,4, szórás=7,5). A résztvevők átlagosan havi 12,2 alkalommal gyakoroltak, a szórás 9,7 volt.

A gyakorlás rendszeressége volt az a változó, mely legjobban bejósolta a különböző egészségügyi mutatókat. A nem és az életkor kontrollálása mellett a gyakorlás rendszeressége szignifikánsan és függetlenül jósolta be a szubjektív jóllétet és a BMI-t. Továbbá ez volt ez egyetlen változó, mely fordított viszonyban állt az alvás minőségével.

Mivel a gyakorlás gyakorisága ilyen fontos prediktornak mutatkozott, a szerzők különválasztották az intenzíven gyakorlókat (legalább heti 5 alkalommal) a kevésbé intenzíven gyakorlóktól (legfeljebb heti 1 nap). Kiderült, hogy az intenzíven gyakorlók hosszabb ideje, átlagosan 15,1 éve, míg a kevésbé intenzíven gyakorlók átlagosan 8,6 éve jógáznak. A szerzők eredményei szerint az intenzív gyakorlók havi 1 alkalommal tanulnak jógafilozófiát, a kevésbé intenzíven gyakorlók csak évi 3-4 alkalommal.

A végső modell a jóga specifikus komponenseit vizsgálta. A vizsgálat eredményei alapján minden komponens legalább egy egészségügyi mutatót bejósolt. Meglepő módon a filozófiatanulás jelezte előre leggyakrabban az egészséget. A filozófiatanulás gyakorisága, a légzésgyakorlatok, és meditáció pozitív korrelációt mutatott a jelentudatossággal. A filozófiatanulás mellett a meditáció és a női nem is előre jelezte a szubjektív jóllétet.

4. Megvitatás

Általánosságban megállapíthatjuk, hogy az órán kívüli gyakorlás rendszeressége jobban előre jelezte az egészségügyi mutatókat (jelentudatosság, szubjektív jóllét, BMI, zöldség és gyümölcsfogyasztás és alvásminőség), mint az, hogy valaki milyen gyakran vesz részt órán, vagy milyen régóta gyakorol. Az életkor és a gyakorlás rendszeressége közötti interakció vizsgálatával megállapították, hogy az idősebb gyakorlók a gyakorlás rendszerességétől függetlenül kevésbé voltak fáradtak, és jobb alvásminőségről számoltak be. Ezzel ellentétben a fiatalabbak között a rendszeresség és e fenti két mutató között szorosabb összefüggést találtak. Ez az eredmény a jógagyakorlás elkezdésére bátoríthat olyan idősebb embereket, akik fáradtságtól, vagy alvási problémáktól szenvednek.

Úgy tűnik, hogy a jógagyakorlás fizikai része elsősorban a testi egészségre (alvás, étrend és BMI van hatással, míg az légzés meditáció a szubjektív jólléttel és a jelentudatossággal függ össze. Ennek alapján a különböző testtartások gyakorlása nagyon hasonló az egyéb fizikai gyakorlatokhoz, azonban a légzés és meditáció hasznos eszköznek ígérkezik a szorongással és depresszióval összefüggő tünetek kezelésében.

Fontos még kiemelni, hogy a különböző enyhébb és relaxációs pózok gyakorlása jelezte előre a magasabb gyümölcs és zöldségfogyasztást, a vegetarianizmust és alacsonyabb alkoholfogyasztást. Az a korábbi feltételezés, hogy a jógagyakorlás a Nervus Vagus közvetlen stimulálása révén csökkenti a HPA tengely stresszválaszát, magyarázatot adtad ezekre a változásokra: a gyakorlóknak nem lesz szükségük olyan stresszcsökkentő módokra, mint magas cukor és zsírtartalmú ételek, valamint alkohol fogyasztása.

Számos tényező van, amiért jelen kutatás eredményeiből nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket: a kutatás eredményei csak az egyesült államokbeli lyengar jóga gyakorlókra vonatkoznak. Másodszor az online kérdőívek használata esetén mindig számolni kell a megtagadásból, megtévesztésből és tévedésből adódó torzítással. Továbbá az is szűkíti az értelmezés lehetőségét, hogy a minta viszonylag homogén volt: a legtöbb résztvevő magas végzettségű fehér nő volt. Ezen korlátok ellenére a tanulmány nagymértékben elősegíti annak megértését, hogy a jóga miként járul hozzá a gyakorlók egészségéhez.

5. Következtetések:

Jelen kutatásból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jóga hasznosnak bizonyulhat az egészségviselkedés fejlesztésében, mely számos betegség megelőzésben játszik szerepet. Mivel a gyakorlás rendszeressége bírt legnagyobb előrejelző erővel, arra a következtetésre juthatunk, hogy nem elég megtanulni, hogy hogyan éljünk egészségesen, hanem ezt a napi rutin részévé kell tenni. Ebből nem csak az következik, hogy a jógának csak annyi egészségvédő szerepe van, amennyi energiát az ember a gyakorlásra fordít, hanem az is, hogy nem kell hosszú évekig gyakorolni ahhoz, hogy a jóga jótékony hatását megtapasztaljuk. Ahogy láthattuk, a jógagyakorlás különböző elemei más és más módon járulnak hozzá az egészséghez. Ezen téma pontosabb felderítése érdekében további randomizált klinikai vizsgálatok szükségesek. Ez a tanulmány kizárólag a lyengar jógára fókuszált, de fontos megjegyezni, hogy a jóga más stílusai jobban illeszkedhetnek egyes emberek igényeihez attól függően, hogy az egészségük mely aspektusát szeretnék fejleszteni, vagy hogy milyen a vérmérsékletük és fizikai kondíciójuk. Más stílusok értékelésére további vizsgálatok lehetnek szükségesek.