Kognitív  megküzdés,  célok  újradefiniálása, valamint depresszív és szorongásos tünetek  olyan személyeknél, akik  terméketlenségi  kezelésen  esnek  át

Kraaij, V., Garnefski, N., Schroevers, M. J., Weijmer, J., Helmerhorst, F. (2010) Cognitive Coping, Goal Adjustment, and Depressive and Anxiety Symptoms in People Undergoing Infertility Treatment. Journal of Health Psychology. 15. 876-886.

Készítette: Pencz Zsófia

Bevezetés

Meddőségnek definiáljuk, ha nem jön létre terhesség 1 év folyamán rendszeres fogamzásgátlás nélküli közösülés mellett. A 20 és 44 éves kor közötti házasságban vagy élettársi kapcsolatban élő nők körülbelül 5-15%-át érinti termékenységi probléma. Mivel az élet egyik legfontosabb része a gyermekáldás, így a párok terméketlenségi kezeléssel próbálkoznak, amely a kutatások szerint szintén stresszorként hat, ami a nőknek nagyobb stresszt jelent, mint a férfiaknak. Mivel a negatív emóciók eltűntek, ha a kezelés terhességet eredményezett, így arra következtettek, hogy a stresszt a kezelés sikertelenségétől való félelem indukálta. Azt találták, hogy a kezelésen résztvevő pszichiátriai betegségekkel rendelkező párok többsége nem volt diagnosztizálva. Az egyik tanulmány szerint a leggyakoribb ok a kezelésből való lemorzsolódásra, a kezelés okozta stressz. Ezt csökkentheti a pszichológiai intervenció, így növelve a teherbeesés arányát. Hiány mutatkozik azon kutatásokban, amelyek megpróbálnák feltárni azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulhatnak a distresszhez ebben a helyzetben, és amelyekre érdemes koncentrálni a pszichológiai intervenciójukban. Jelen tanulmány arra fókuszál, hogy azok a személyek, akik ilyen kezelésen esnek át, hogyan igazodnak a termékenységi problémájukhoz.

Azt találták, hogy az elkerülés, a tagadás, a menekülés és az önhibáztatás jár együtt nagyobb pszichológiai distresszel a kezelésen résztvevőknél, és a megközelítő-orientáció, az aktív megküzdési stratégiák és a pozitív átértékelés kapcsolódott az alacsonyabb distresszhez. A jelen kutatásban a kognitív megküzdési stratégiák állnak a fókuszban, mivel a kognitív terápia képes rövid időn belül is hatást elérni. Konzisztens eredmény, hogy a katasztrofizálás és rumináció pozitív kapcsolatban áll az emocionális problémákkal, míg a pozitív dolgokra való koncentrálás negatív kapcsolatban áll azokkal.

Javasolt a megküzdési modellt az önszabályozásba integrálni. Az önszabályozás elmélete szerint az emberek törekszenek céljaik elérésére, és közben folyamatosan egyeztetik az aktuális állapotot a vágyottal. A célok meghatározzák az emberek életét, és értelmet ad életüknek. A nem elérhető célok kitűzésével csökkenhet a jóllét és fokozhatja a pszichológiai distresszt. Az elérhetetlen célok lemondásával és a célok újra meghatározásával növekedhet a szubjektív jóllét. Azok a személyek, akik erre nem voltak képesek egy eredménytelen beavatkozás után, nagyobb növekedést tapasztaltak a depresszív tünetekben. Azok pedig, akik képesek voltak visszavonni elköteleződésük a gyermekkel kapcsolatos céljuktól, a negatív affektusok alacsonyabb szintjét mutatták. Ezen kutatás a célok újraszervezését és lecserélését a meddőség tükrében vizsgálja a jólléttel kapcsolatban.

A jelen tanulmány a kognitív megküzdési stratégiák és a célok újradefiniálása valamint a depresszív és szorongásos tünetek kapcsolatát vizsgálja keresztmetszeti és hosszú távú szinten meddőségi kezelésen résztvevők körében.

Módszerek

Minta és folyamat

Hollandiában azoknak, akik a LUMC-ban az elmúlt 4 hónapban jelentkeztek terméketlenségi kezelésre, küldtek egy levelet, hogy vegyenek részt a kutatásban. Egy önkitöltős kérdőívet és egy válaszborítékot tartalmazott a levél. Arra kérték őket, hogy egyedül töltsék ki, a partnerek jelenléte nélkül. A résztvevők között voltak, akik még csak most kezdték a kezelést, és voltak, akik már túl voltak rajta.

313 résztvevő volt, akiknek átlag életkora 35 év (SD 4,7) volt, 78%-uk nő. 71%-uknak nincs még gyermeke, 23%-uknak 1 gyermeke, 6%-uknak 2 gyermeke van már. Átlagban 5 éve szerettek volna gyereket, 4 éve tudnak a termékenységi problémájukról és 3 éve állnak kezelés alatt. Az esetek 29%-ában volt a résztvevő férfinak vagy a nőnek magának fizikális oka a meddőségre, 11%-ában mindkét félnek, 28%-ában a partnerének, és 32%-ában ismeretlen volt.

Megkérték a résztvevőket, hogy hagy keressék fel őket ismételten. 216-an egyeztek bele (69%). 9 hónappal később kaptak egy levelet, melyben egy meghívó, egy önkitöltős kérdőív és egy válaszboríték volt. Az utánkövetéses vizsgálatban összesen 139-en vettek részt. 47%-uk sikeresen volt kezelve. A résztvevők 87%-a volt nő.

Mérések

Depresszív és szorongásos tüneteket a Kórházi Szorongás és Depresszió Skálával (HADS, Spinhoven et al., 1997) mérték, mely 14 itemet tartalmaz, 4 fokú skálákkal.

Kognitív megküzdési stratégiákat a Kognitív Érzelem-Reguláció Kérdőív rövid változatával (CERQ-short, Garnefski és Kraaij, 2006) mérték. Ebben a tanulmányban arra kérdeztek rá, hogy melyik specifikus megküzdési stratégiákat használják a termékenységi problémájukkal kapcsolódóan. 18 itemből áll, és 9 különböző alskálája van. Minden itemhez 5 fokú Likert-skála tartozik. A CERQ következő alskáláit használták fel: rumináció, pozitív fókuszú gondolkodás és katasztrofizálás. Mivel ebben a vizsgáltban a rumináció és katasztrofizálás között magas volt az együtt járás (r= .65, p< .001), ezért összevonták a két skálát.

Cél újradefiniálás a Cél Akadályozás Kérdőívvel (GOQ, Kraaij és Garnefski) volt mérve. A GOQ azt méri, hogy mit tesznek a személyek abban az esetben, ha a céljuk nem elérhető valamilyen stresszor miatt, mint például a gyermek a terméketlenség miatt. Az egyik alskála azt méri, hogy mennyire tartja magát képesnek lemondani az elérhetetlen célról, a másik pedig, hogy mennyire tartja magát képesnek egy alternatív jelentésteljes cél kitűzésére. 4-4 itemből állnak: munka, háztartási és gondozói feladatok, szociális kapcsolatok és szabadidős tevékenységek. Az itemek 5 pontos Likert-skálákat tartalmaznak.

Terméketlenségi kezelés jellemzői: a kezelés típusa, mióta tart, és hogy sikeres volt-e.

Statisztikai elemzés

Annak vizsgálatára, hogy van-e kapcsolat a kognitív megküzdési stratégiák és a cél újradefiniálás között a kezelés megkezdésekor, valamint a depresszív és szorongásos tünetek között a kezelés megkezdésekor (T1) és befejezésekor (T2), Pearson korrelációt alkalmaztak. Majd 4 elkülönült hierarchikus regresszió analízist alkalmaztak, kettőt a depresszióhoz és szorongáshoz T1-nél, és kettőt a T2-nél. Hogy kontrollálják a szociodemográfiai és a kezelés jellemzőinek hatását, azokat a változókat, amelyek szignifikáns kapcsolatban voltak a depresszív vagy szorongásos tünetekkel az első lépésben beléptették. A második lépésben a megküzdési módok és a cél újradefiniálás voltak beléptetve. Mivel azt várták, hogy depresszió T1 és T2 között, valamint a szorongás T1 és T2 közötti korreláció elég magas, így nem kontrollálták a T1 depresszió és szorongás értékeit a T2 regresszió analízisében.

Eredmények

Előzetes elemzések

A depresszió és szorongás pontok között korreláció volt (T1 és T2 esetében is). A résztvevők depresszív tünetek pontszámának átlagában egy kis növekedés volt megfigyelhető T1-ről T2-re, és egy kis csökkenés a szorongásos tünetekében. T1-nél nemi különbég volt a szorongás terén, a nők magasabb szorongásos tünetekről számoltak be. A meglévő gyerekek száma is hatással volt a szorongás mértékére, akiknek már volt gyermekük kevesebb szorongásos tünetről adtak számot. A hosszabb kezelés nagyobb mértékű depressziót eredményezett. Ha sikeres volt a kezelés csökkent a depresszió és szorongás. A kezelés típusa és száma nem mutatott összefüggést a depresszív és szorongásos tünetekkel. A vizsgált megküzdési stratégiákat a nők többet használják, mint a férfiak, ám a cél újradefiniálásban nem volt a nemek között eltérés. Szintén nem találtak a meglévő gyermekek száma és a cél újradefiniálás között kapcsolatot.

Kétváltozós kapcsolatok a kognitív megküzdési stratégiák, a cél újradefiniálás, valamint depresszív és szorongásos tünetek között

A rumináció/katasztrofizálás pozitívan korrelált a depresszív és szorongásos tünetekkel mind T1 mind T2 esetén. A pozitív fókuszú gondolkodás és cél újradefiniálás negatívan korrelált a depresszióval és szorongással T1 és T2 esetén is (kivéve T2-nél a célról való lemondás képessége és a depresszió között).

Többváltozós kapcsolatok a kognitív megküzdési stratégiák, a cél újradefiniálás, valamint depresszív és szorongásos tünetek között

T1 esetén, első lépésben, a kezelés ideje szignifikáns kapcsolatban volt a depresszív tünetekkel, valamint a nem és a gyerekek száma szignifikáns kapcsolatban állt a szorongásos tünetekkel. T2 esetén, első lépésben, mind a kezelés sikeressége mind a kezelés hossza szignifikáns kapcsolatban volt a depresszív és szorongásos tünetekkel. A második lépésben a megküzdési módokat és a cél újradefiniálást léptették be. T1 esetén már nem voltak szignifikáns eredmények a szociodemográfiai és a kezelés jellemzői valamint a tünetek között. A rumináció/kataszrofizálásnak pozitív, míg a pozitív fókuszú gondolkodásnak negatív kapcsolata volt a depresszív és szorongásos tünetekkel. Az új célok kitűzésének képessége negatívan korrelált a depresszióval. T1-ben a depresszió varianciájának 24%-át, a szorongás varianciájának 31%-át tudták magyarázni. T2 esetén a kezelés sikeressége szignifikáns kapcsolatot mutatott a tünetekkel. A rumináció/katasztrofizálás pozitív kapcsolatban volt a depresszióval és a szorongással. T2-ben a depresszió varianciájának 21%-át, a szorongás varianciájának 27%-át magyarázták.

Diszkusszió

A kognitív megküzdési stratégiák és a célok újradefiniálása valamint a depresszív és szorongásos tünetek kapcsolatát vizsgálták keresztmetszeti és hosszú távú szinten terméketlenségi kezelésen résztvevők körében.

A pozitív fókuszú gondolkodás és a cél újradefiniálás képességének kevesebb használata, valamint a problémán való rágódás és katasztrofizálás gyakoribb használata növelte a depresszív és szorongásos tünetek számát mind rövid, mind hosszú távon. Mind a célokról való lemondás, ha az többé már nem meg valósítható, mind a célok elérésére való törekvés, ha az elérhető, növelheti a jóllétet. A szociodemográfiai és a kezelés jellemzőit kontrollálva, a pozitív fókuszú gondolkodás, a rumináció és katasztrofizálás volt kapcsolatban a depresszív és szorongásos tünetekkel, míg az alternatív cél kialakítására való képesség csak a depresszióval mutatott kapcsolatot.

Ha támogatjuk az embereket a jobb megküzdéshez és „jó” (elérhető) célok keresésére biztatjuk őket, visszanyerhetik a jóllétüket. Ezért a pszichológiai kezelés során is foglalkozni kell a megküzdéssel, és a célok kitűzésén, elérésen kell dolgozni.

Jövőbeni kutatásoknak vizsgálniuk kellene az ilyen módszereken alapuló intervenciók hatását, hiszen ha hatékony lenne, kevesebb lehetne a terméketlenségi kezelésekből való lemorzsolódások aránya, és magasabb a terhességeké.

A kutatás gyenge/kérdéses pontjai

A reprezentativitás kérdése. Valószínűleg az olyan személyek túlreprezentáltak a mintában, akik érzelmi támaszt keresnek. Nincs információ arról, hogy a résztvevők egy része miért szállt ki az utánkövetésből. Lehetséges, hogy számukra érzelmileg megterhelőbb volt a részvétel. Több férfi szállt ki, ami azért is lehetséges, mert kevésbé hajlandóak az érzésekről, gondolataikról nyilatkozni.

A korábbi depresszió és szorongás mértéke nem volt kontrollálva.

Valamint másik gyengéje, hogy mindent önbevallásos kérdőívekkel mértek.

Kitekintés

A jövőben érdemes lenne vizsgálni más csoportokat is, így például homoszexuális párokat, vagy egy szülős családokat.