2014. június 14., szombat

Implicit kognitív folyamatok az  elhízásban és a túlevéses zavarban

Brauhardt, A. et al. (2014). Implicit cognitive processes in binge-eating disorder and obesity. Journal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry, 45, 285-290.

 Az összefoglalót készítette: Pintér Fanni

Absztrakt
A Binge eating magyarul túlevéses zavar, falási epizódokkal jellemezhető és elhízáshoz vezet.  Az explicit önértékelést és többlet súly felszedését egyértelműen összefüggésbe hozzák a túlevéssel, annak ellenére, hogy keveset tudunk az implicit kognitív folyamatokról. Például az implicit önértékelésről vagy az implicit stigmatizációról. Vagyis, hogy a többletsúly milyen sztereotípiákat aktivál az egyénekben mások értékelésekor. Itt egyfajta torzításra is gondolhatunk.
Bevezetés
Túlevéses zavarban szenvedő elhízott résztvevőket vizsgáltak, valamint olyan személyeket akik elhízottak, illetve egészségesek. A kontroll csoportot a társadalomból toborozták, hogy vizsgálni tudják a csoportok közötti különbséget és az asszociációkat mind az explicit és implicit önértékelés, valamint a súllyal kapcsolatos torzítás terén. Amelyről úgy gondolják, hogy egy fontos befolyásoló tényezője lehet az implicit folyamatoknak és ilyen módon az étkezési zavarok pszichopatológiájában is megjelenik. Az implicit kognitív folyamatokat az Implicit Asszociációs teszttel mérték. Eredmények: A túlevéses zavarban szenvedők szignifikánsan alacsonyabb explicit önértékeléssel és magasabb explicit stigmatizációval rendelkeztek a súlyukra vonatkozóan, összehasonlítva a normál és az elhízott csoporttal. Az összes csoport pozitív implicit önértékelést mutatott, habár ez szignifikánsan alacsonyabb volt, amikor a túlevéses csoportot hasonlították össze a normál csoporttal (kontroll). A túlevéses csoport és a kontroll csoport is egyenlően magas implicit stigmatizációt demonstráltak, amíg ezzel szemben az elhízott csoport nem. Az explicit és implicit eredmények nem korreláltak szignifikánsan. Konklúzió: Ezek az eredmények felhívják a figyelmet annak a fontosságára, hogy az implicit kognitív folyamatoknak a terápia során nagyobb fókuszt kellene kapnia, hogy a hatását jobban fel lehessen deríteni.
Amióta a túlevéses zavar szerepel a DSM IV-ben a vizsgálatok különböző aspektusaira fókuszáltak és odáig vezettek, hogy a túlevéses zavar a DSM V-ben is szerepel. Visszatérő falási epizódokkal jellemezhető, nagy mennyiségű étel elfogyasztása jellemzi ezeket az epizódokat. amely kontrollvesztéssel is társul az evés felett. Maga a kontroll elvesztése okozhatja ezeket a kompenzatórikus viselkedést. A túlevéses zavar alacsonyabb életszínvonallal és általános pszichopatológiával is kapcsolatot mutat. Okozhat elhízást annak ellenére, hogy az elhízás egy külön jelenség.
A különböző kognitív folyamatok már a kezdetben is egyértelműen kapcsolhatóak voltak a túlevéses zavarhoz, mint hozzájáruló faktorok. Később, a kutatások bebizonyították, hogy az önértékelés és a súly stigmatizáció, illetve a súly eltérésre való figyelem fókuszálás, mint kognitív folyamatok hozzájárulnak a túlevéses zavarhoz.  Az alacsony önértékelés, mint prediktor hozzájárult a túlevéshez, még longitudinális vizsgálatokban is, illetve az elhízással kapcsolatban is egyértelmű volt a szerepe. Ha valakit megítélnek, elítélnek a súlya miatt az már eleve egy erős prediktora a túlevéses zavarnak. Habár az egyéneknek van önbelátásuk másokat és magukat is becsaphatják. Az önbeszámolós módszerekkel az önértékelést és a súly stigmatizációt mérték. Az eddigi kutatások egy széleskörűen elterjedt teoretikus dualista modellről számolnak be, amely az információk szerkezetileg megkülönböztethető két csoportját öleli fel: explicit és implicit. Ezért az explicit önértékelés és súly stigmatizáció mint elérhető és mentálisan reprezentálódó információ, mérhető önbeszámolás alapján. Habár az implicit önértékelés és stigmatizáció automatikus és nem szükséges hozzá tudatosság. Az előzetes kutatások tipikus gyenge korrelációt mutattak az implicit és explicit módszerek között. Továbbá az implicit módszerek nem annyira képesek a spontán válaszok kiváltására így előrejelzésre sem. Ezek alapján fontos, hogy külön legyen vizsgálva az implicit és explicit kogníciók listája. Amíg az implicit önértékelés nincs elkülönítve a kontrollvesztett és nem kontrollvesztett evőknél, addig a bulimiásoknál magasabb implicit önértékelést találtak összehasonlítva az egészségesekkel.
Az eddigi eredményeken túl, ezen vizsgálat célja az volt, hogy feltárják azokat a hatásokat amelyeket az evészavarok pszichopatológiájában megjelennek és az explicit és implicit kognitív folyamatoknak tulajdoníthatóak. Ezért olyan elhízott embereket vizsgáltak túlevéses zavarral, akik elhízottak de étkezési zavar diagnózissal nem rendelkeznek illetve normál súlyú embereket étkezési zavar diagnózis nélkül-kontroll csoport. Azt várták, hogy a túlevéses csoport alacsonyabb explicit önértékelést mutat majd és magasabb stigmatizációról számolnak be összehasonlítva a kontroll illetve az elhízott csoporttal. Valójában a túlevéses és a kontroll csoport összehasonítva az elhízottakkal alacsonyabb implicit önértékelést mutattak, de nem volt különbség az implicit stigamtizációban. Másodszor gyenge korrelációt vártak explicit és implicit eredményekben az önértékelés és a stigmatizáció kapcsán.

Módszer
68 részvevő (63 nő) 18 évnél idősebbek. Három csoport egyénileg kiválasztva nem, kor, iskolázottság szerint. Túlevéses és elhízott csoport a BMI által kiválasztva. Túlevés a DSM V szerinti diagnózis alapján. Kontroll csoportban normál BMI feltétel. Kizáró ok volt az elhízott és kontroll csoportban, ha az elmúlt 6 hónapban volt falásroham, vagy olyan viselkedés, amelyben kontrollvesztés történt.
Kérdőívek
·         Eating disorder examination (EDE)-túlevéses zavar diganózisához használatos.
·         Eating disorder examination-questionnaire - EDE-Q; - étkezési zavar megállapításához használják az elmúlt 28 nap a 28 itemmel összhangban mér 0-6 ig lehet osztáyozni. Alskálái: étkezési aggodalmak, alakkal kapcsolatos aggodalmak, súly aggodalamak és korlátozottság.
·         Rosenberg önértékelés skála ahol összpontszámot használtak.
·         Stigmatizing situations inventory- a súly stigmatizációt méri, 0-9 (soha-naponta) összpontszám használatos.
·          Brief symptom inventory- a pszichopatológiás tünetekről ad képet az elmúlt hétről számol be, több  dimenzióban-depresszió, szorongás, szomatizáció. Implicit association test (IAT)- az implicit stigmatizáció és önértkelés mérésére.
Vizsgálat
Az EDE itemeket telefonon kérdezték le, így kaptak egy alapot, hogy ki az aki szóba jöhet egyáltalán. Ez után jött az egyéni kiválasztás. Az önkitöltős kérdőíveket kiküldték nekik, ezután a laborban 1,5 órát egy asszisztens foglalkozott velük.
Analízis
ANOVA és Bonferroni tesztet használtak. Pearson korrelációt hogy a kapcsolatokat feltárják a módszerek között. Minden teszt esetén 1.15 volt a szignifikancia szint. 
A hatásméret a következőképpen alakult: Kicsi (0.01 _ h2 < 0.06; d > 0.2; 0.1 _ r < 0.3; 0.02 _ R2 < 0.13), közepes (0.06 _ h2 < 0.14; d > 0.5; 0.3 _ r < 0.5; 1.13 _ R2 < 0.26),vagy nagy (h2 _ 0.14; d > 0.8; r _ 0.5; R2 _ 0.26;)
IBM SPSS Statistics 20.0. volt a használatos program.
Eredmények
Az elvárásoknak megfelelően a csoportkülönbség fennállt a depresszióban a normál súlyú és a patológiás csoport között. A post hoc Bonferroni teszt kapcsán a túlevéses csoport szignifikánsan magasabb átlagot mutatott az EDE-Q alskáláin és a globális pontszámokban is. valamint magasabb összpontszámot a BSI-ben. A túlevéses zavarban szenvedők csoportja 13 falási epizódról számoltak be az elmúlt 28 napban. Ahogy feltételezték, az összes csoport között volt különbség az önbeszámoló alapján. . A post hoc tesztek azt mutatták, hogy alacsonyabb az explicit önértékelés a túlevéses csoportban, mind az elhízott mind a kontroll csoporthoz képest, amíg az utolsó kettő nem különbözött szignifikánsan. Viszont szignifikánsan magasabb átlagot mutatott a stigmatizáció a túlevéses csoportban illetve az elhízottak csoportjában is magasabb volt mint a kontroll csoportban. Az implicit önértékelés alacsonyabb túlevéses zavarban a kontrollcsoporttal hasonlítva, de nincs különbség a túlevéses csoport és az elhízott csoport között. Implicit stigmatizáció alacsonyabb volt a kontrollcsoportban és az elhízott csoportban.
Összefoglalás
A tanulmány az implicit kognitív folyamatokat vizsgálta a túlevéses zavarban és az elhízásban, összehasonlítva a normális súllyal rendelkező kontrollcsoporttal. Alacsonyabb implicit önértékelést találtak elhízott résztvevőknél, illetve túlevéses zavarban és alacsonyabb implicit stigmatizációt az elhízott személyeknél. Alátámasztották az eredmények, hogy az implicit és explicit mérések között gyenge a korreláció, ezzel jelezve előre az idegrendszeri jellegzetességeket, egyéni eltéréseket. Harmadrészt a járulékos érvényességét vizsgálták az implicit kognícióknak és azt találták, hogy az implicit önértékelés előrejelzi a globális pszichopatológiáját az étkezési zavaroknak. Eddigi kutatásokat megerősítve a vizsgálódások az implicit stigmatizáció együttjárását igazolta a negatív attitűdök magasabb kifejezésével az elhízott csoport esetében. Meglepő eredmény, hogy az elhízott résztvevőknek nem voltak implicit stigmatizációik amit talán magyarázhat a magasabb BMI átlag. A tanulmány erőssége a jól kiválasztott minta és a valid mérőeszközök használata.


Korlátok
Néhány korlátot is említenek a szerzők. Az egyik hogy az elején az interjú előfeszítheti a súllyal kapcsolatos kogníciókat. Az eddigi vizsgálatokban alacsonyabb szintjét találták az étkezési zavaroknak, mint ahogy ebben a kutatásban találták. Az elhízott csoportban ez különösen magas volt. Egy másik korlát, hogy korábbi mentális rendellenességre nem kérdeztünk rá. A bizonyítékok hangsúlyozzák, hogy az implicit tréninge nagy szükség van, hogy csökkentsük a tüneteket. Egy ilyen beavatkozó feladat klasszikus kondicionáláson alapul és növelheti az önértékelést. Ez a túlevéses zavarnak egy ígéretes terápia lehetőségét festi le.
Konklúzió
Szignifikáns különbséget találtak az implicit kognitív folyamatokban és az explicit folyamatokban, amelyek fenntartják és amik miatt kialakulhat a túlevéses zavar.
A jövőben arra kell összpontosítani, hogy az étkezési zavarok kognitív modelljei vegyék számításba az implicit folyamatokat és fejlesszék az implicit önértékelést és csökkentsék az implicit stigmatizációt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése