A szelf fizikai egészségben játszott  szerepe

Érték-megerősítésen alapuló beavatkozás súlyvesztésre gyakorolt hatásának mérése

Logel, Ch. & Cohen, G. L. (2012). The Role of the Self in Physical Health. Testing the Effect of a Values-Affirmation Intervention on Weight Loss, Psychological Science, 23, 1, 53-55

Készítette: Scheili Adél

Bevezetés:

Az elhízás egy lényeges rizikófaktor a krónikus megbetegedésekben. Az egészséges testtömeg-index (BMI) fenntartásához két tényező szükséges: a stresszel való sikeres megküzdés, valamint az önkontroll megtartása a túlevéssel szemben egy olyan, zsírdús ételekkel bővelkedő társadalomban, mint a miénk. Ezek alapján egy olyan beavatkozás, ami támogatja a pszichés erőforrásokat az önkontrollhoz és a jólléthez, hozzásegíthet az egészséges súlyleadásban.

            Egy ilyen beavatkozás az én-megerősítés. A résztvevők ön-meghatározó értékeket írnak le, mint például kapcsolatok, vagy vallásos hit. Ez megerősíti a saját értékességükre vonatkozó meggyőződésüket, valamint az én-egységet. A megerősítések támogatják az önkontrollt azáltal, hogy az embert a magasabb értékek felé irányítják a pillanatnyi késztetések helyett, és így csökkentik a stresszorok hatását, melyek másképp leszívnák a mentális erőforrásokat – melyek az önkontroll és a sikeres megküzdés elengedhetetlen részei -. Ezenkívül a megerősítések, ha rövidek is, hosszú távú jótékony hatással bírnak, mivel képesek megszakítani a rumináció egyre rosszabbá fajuló ördögi körét.

            Mivel a nők különösen sérülékenynek tűnnek a súllyal kapcsolatos stresszben, a kutatás rájuk összpontosított. A résztvevők vagy kontroll, vagy kísérleti csoportba kerültek, a testtömeg-indexüket mind a kezdetkor, mind két és fél hónap múlva felmérték. Ezenkívül a munkamemória, mint kritikus eleme az önkontrollnak, szintén felmérésre került abból a feltevésből kiindulva, hogy a személy értékeiről szóló megerősítés képes a munkamemóriát a stresszes berögződés alól felszabadítani.

Eljárás:
1. ülés:

45 női egyetemi hallgató vett részt az „Értékek és egészség” nevű kutatásban. BMI alapján reprezentatív volt a minta (amerikai lakossághoz mérve): 58% elhízott, 42% normál súlyú, de mindannyiuk elégedetlen volt a súlyával. A legtöbb résztvevő kaukázusi volt. A csoportokba sorolás random módon történt, az elrendezés kettősvak kísérlet.

A résztvevők kaptak egy fontos értékeket tartalmazó listát (például közeli kapcsolatok, zene), melyek egyike sincs az egészséghez kötve. Ezután ki kellett választaniuk a számukra legfontosabb értéket, és le kellett írniuk, miért választották azt. A kontroll csoportban a személyeknek a 9. legfontosabb értéket kellett kiválasztani, és leírni, hogy más személynek miért lehet fontos.

40 résztvevő beleegyezett testsúlyának megmérésébe. Azon 5 résztvevőtől, akik nem egyeztek bele a mérésbe (2 a kontroll csoportból, 3 a kísérleti csoportból), önbevallásos módon szerezték be az információt.

Ezek kívül más feladatok is voltak az első ülésen.

2. ülés:

 Körülbelül 2 és fél hónap múlva 37, az első ülésen is megjelenő személy vett részt a 2. ülésen. A lemorzsolódás mértéke nem függött a csoportba való besorolástól: a kísérleti csoport 23 főjéből 18, míg a kontroll csoport 22 főjéből 19 tért vissza.

Mivel a nagy derék-körméret az egészségre nézve rizikófaktor a magas BMI értéktől függetlenül is, a 2. ülés mind súlymérést, mind derék-körméret mérést tartalmazott. Két fő kivételével mindenki beleegyezett a derék mérésébe. A diszkomfort csökkentésére azt a módszert alkalmazták, hogy a kísérletvezetők egy általuk nem ismert súlyú dobozzal együtt mérték le a résztvevők súlyát, és a derekukat egy madzaggal körbemérték, majd egy másik kutató lemérte a madzagok hosszát, valamint a doboz súlyát, amit aztán kivont az együtt mért adatból. A munkamemóriát a „kettőt vissza” nevű feladattal mérték, amiben fejben kell tartani a hallott szám előtt kettővel hallottat.

Eredmények:

Mivel a megelőző kutatás feltárta, hogy az etnikumnak befolyásoló szerepe lehet az egészségre illetve kognitív megjelenítésre nézve, a jelen kutatás kontrollálta az etnicitást, mikor az szignifikánsan bejósolta az eredményeket. A sikeres randomizációnak köszönhetően a BMI nem különbözött szignifikánsan a kezdő mérésnél a két csoport között.

Az ábra a súly átlag és a BMI érték átlag változását mutatja az idő előre haladtával. Mindkét változó hozta a várt interakciót a kovariancia-analízisben. A BMI és a súly átlaga nőtt a kontroll csoportban és csökkent a kísérleti csoportban. Kovariancia-analízisek segítségével kimutatható lett az önmegerősítés hatása, ami a BMI indexre vetítve még a legkockázatosabb helyzetben lévő résztvevőknél is (BMI ≥ 25) erőteljesen megmutatkozott.

Kontrollálva a kezdő BMI értéket, valamint az etnikai hovatartozást, a kísérleti csoportnak nem csak a derék-körméret értékek voltak kisebbek, hanem a munkamemória feladatban is kevesebb hibát vétettek. Csupán a kísérleti csoportban résztvevőknél volt kimutatható, hogy a jobb munkamemória szignifikáns bejóslója volt a nagyobb mértékű súlyvesztésnek.

Diszkusszió:

A kutatásban résztvevő nők közül, akik az érték-megerősítés feltételét teljesítették, kevesebbet nyomtak, a BMI értékük alacsonyabb, illetve kisebb derék-körméretük lett a két és fél hónap végén, mint azon nőknek, akik nem teljesítették a fenti feltételt. Ez az eredmény a túlsúlyos résztvevőkre is vonatkozik. Ezek az eredmények bizonyítják, hogy azon értékek megerősítése, melyek a személynek a legfontosabbak, képes csökkenteni az egészséget kockáztató tényezők moláris-fizikai paramétereit.

Ezen felül a munkamemória, amely az önkontrollhoz szükséges, szintén jobb volt a kísérleti csoport résztevőinél a két és fél hónap elteltével, amely arra enged következtetni, hogy a megerősített értékek figyelmi erőforrásokat szabadítanak fel. Maga a munkamemória nem mutatott összefüggést a BMI értékeivel, inkább a megerősítés tűnt felhasználni a munkamemóriát az egészséggel kapcsolatos célok eléréséhez.

Hogyan tud egy rövid beavatkozás hosszú távú hatást elérni? Ahogy a kutatás feltárta, a rövid beavatkozás meg tudja szakítani az ismétlődő köröket, melyek különben halmozódó költséget jelentenének. A kutatás alapján az is valószínűsíthető, hogy az egyén értékeinek elfogadása segít az önkontroll fenntartásában, illetve védő funkciót tölt be az életben megjelenő stresszorokkal szemben. Ha ez a helyzet, a megerősítés képes megszakítani azt a visszacsatolási hurkot, melyben az egészséggel kapcsolatos célok elérésének kudarca ismétlődő körökben rontja a pszichológiai működést.  A rövid beavatkozásoknak lehetnek hosszú távú előnyei, ha le tudják lassítani a költségek felhalmozódását. 

Szív-és érrendszeri  betegségek megelőzése és következményei a munkahelyi egészségfejlesztő  programok keretében Brazíliában

Cipriano Jr., G., Tomazi Neves, L. M., Bernardelli Cipriano, G.F., Chiappa, G.R., Borghi-Silva, A. (2014). Cardiovascular Disease Prevention and Implications for Worksite Health Promotion Programs in Brazil. Progress in Cardiovascular Diseases, 56, 493-500.

Készítette: Sas Annamária

Bevezetés

A gazdasági növekedés, az elöregedő társadalom, és az életmódbeli változások, mind hozzájárulnak a szív- és érrendszeri megbetegedésekben (kardiovaszkuláris megbetegedés = CVD) szenvedők számának megnövekedéséhez, Brazíliában. Úgy gondolják, hogy a munkahelyi egészség és wellness programok, sokban változtathatnának ezeken a körülményeken. A brazil kormány egyre nagyobb érdeklődést mutat a CVD megelőzésével és következményeinek csökkentésével kapcsolatban. Ennek érdekében preventív stratégiát alakított ki, azon faktorok mentén, amik legkontrolálhatóbban bejósolják a CVD-t (pl.: a dohányzás, az elhízás, a fizikai inaktivitás, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás, és a magas vércukorszint). Ennek a tanulmánynak a célja az, hogy a kormány által javasolt intézkedéseket felülvizsgálja, és hogy a munkahelyi egészségfejlesztési programok jelenlegi helyzetét felmérje.

A CVD negatív következményei - mint, munkahelyi alulteljesítés, korábbi elhalálozás – mind individuális, mind szociális szinten megjelennek. Az Amerikai Egyesült Államokban és Brazíliában is a lakosság kb. 32%-a ilyen típusú betegségben huny el, legfőképpen alacsony jövedelemmel és alacsony végzettségi szinttel élők. Az 1970-es évek óta, Brazília minden régiójában a CVD a fő halálok, ez talán betudható az aktuális egészségügyi szolgáltatásoknak, a növekvő jövedelemnek, és annak hogy a halálos vírusos megbetegedések száma csökken. Világszerte 3,5-szörös növekedés várható majd a következő 30 évben a CVD okozta halálesetek számában, ezen felül 2040-re Brazília lesz ebben a világvezető.

A szakirodalmi áttekintés után, a cikk írói úgy állapították meg, hogy a brazil kormány 2 utat követ a CVD prevencióban, az egyik a farmakológiai a másik pedig a nem farmakológiai. A nem farmakológiai megközelítés sokkal kölcsékhatékonyabb megoldás, és hosszútávon több előnnyel jár, mint a farmakológiai út. Brazíliában a CVD prevenció és az egészségfejlesztés stratégiai programjának neve: „Strategic Action Plan” több népbetegség közös rizikófaktoraira összpontosítva dolgozták ki, és három fő célja van: a) figyelemfelhívás és informálás, b) egészségfejlesztés c) integrált ellátás. A következő szekciók meghatározzák a CVD jól ismert rizikófaktorait, a kormányzati intézkedéseket és kezdeményezéseket és az munkahelyeken végzett tevékenység szervezettségét.

Dohányzás

Az IDC-10 meghatározása alapján a dohányzás egy kémiai függőség – nikotin – ami ezen felül mentális és viselkedéses zavarok közé sorolandó. A WHO az általános dohányost úgy definiálja, mint olyan személy, aki aktuálisan dohányos, vagy az élete alatt legalább 100 cigarettát elszív. A Brazil Egészségügyi Minisztérium 2013 áprilisában frissítette, az eddigi irányelveket a közegészségügyben, kifejezetten a dohányosok egészségügyi ellátásával kapcsolatban. Ez alapján a dohányosoknak fel kéne kínálni azt a lehetőséget, hogy általános egészségügyi egységekben, és ezen felül pszichoszociális központokban gyógyulhassanak. A kezelés ezeken a helyeken magába foglalhatja a nikotin repozíciót (tapaszokkal, rágógumikkal). A brazil kormány korlátozni és büntetni szeretné a reklámokat, és az árusítók hamis címkézéseit, a cigaretta károsságával kapcsolatban. Ezen felül már törvénybe foglalták, hogy hol tilos a dohányzás. Ennek a stratégiának a fő célja szabályozni a dohányzást a munkahelyeken ahol az emberek az idejük nagy részét töltik. Egy reprezentatív mintán végzett tanulmány alapján, a brazilok több mint egy ötöde dohányzik, férfiak nagyobb arányban. Az életmód változtató stratégiák nem mutattak semmilyen hatást a dohányzás abbahagyásával kapcsolatban, Brazíliában. Egy kilenc hónapon át tartó kutatás végére sem az intenzív sem a hagyományos leszoktató programban résztvevőknél nem mutatkozott szignifikáns eredmény.

Elhízás

A brazil egészségügy elhízással kapcsolatos prevencióinak alapját a BMI által meghatározott kategóriák alkotják. A megelőzések fő célja, hogy csökkentsék a túlsúlyosak és elhízottak számát a gyerekek és a serdülők körében és megakadályozni az egyre növekvő számú elhízott felnőttek számát. Az Egészségügyi Minisztérium egy speciális kezdeményezése alapján a munkahelyek lennének a legideálisabb helyek arra, hogy hirdessék a súlyellenőrzést, majd egy pilot kutatásba, minden ilyen munkáltató egység be lenne vonva és ezzel csatlakoznának az Egészséges Súly Egyesülethez. Egy nemrégiben kiadott tanulmányban 376 egyetemi alkalmazottat, vizsgáltak meg a fizikai aktivitásuk szempontjából, mivel hogy ez is az egyik rizikófaktora a CVD-nek. Erős kapcsolatot találtak a munkahelyi fizikai aktivitás, a kockázatos viselkedés és az elhízás között. De a szabadideji fizikai aktivitás, a  kockázatos viselkedés és az elhízás között nem találtak kapcsolatot. Ezzel szemben a mozgásszervi fizikai aktivitás és az elhízás között, fennáll kapcsolat.

Fizikai inaktivitás

A fizikai inaktivitás definíció szerint, azon testmozgások elégtelen száma, amit az izomrendszer megfelelő használatával végzünk. Kevés tanulmány van amiből értesülhetünk róla, hogy milyen fizikai aktivitást elősegítő programok működnek a brazil munkahelyeken. A brazil kormány terve alapján 2022-re a populáció 22%-a fizikailag aktív lesz. Ennek a programnak a fő pontjai a 1) szélesíteni a lakosság hozzáférését a közegészségügyi támogatásokhoz 2) erősíteni az egészségfejlesztést, fokozni az alapellátás hatékonyságát 3) egészségfejlesztés 4) támogatni a multidiszciplináris helyeket 5) támogatni az egészséggel kapcsolatos programokat az oktatásban, kultúrában, szociális helyeken, sportokban és rekreációs aktivitásokban 6) támogatni az egészségesebb életmód választásának lehetőségét 7) megnövelni a fizikai aktivitást a populációban 8) stimulálni az egészséges étkezési szokásokat 9) támogatni a közösségeket, olyan helyek létrehozásával, ahol közös élményeket élhetnek át 10) létrehozni közösségi kulturális programokat ahol egyéni és kollektív tudáshoz juttatják az embereket az egészségfejlesztéssel kapcsolatban 11) buzdítani a lakosságot arra, hogy használják a közösségi tereket mind egészségi mind szociális rekreáció szempontjából. A felmérések alapján Dél-Brazíliában a fizikai inaktivitás a legnagyobb bejósló faktora a CVD-nek (75,6%) és sokkal gyakoribb nőknél mint férfiaknál.

Magas koleszterin

A vér koleszterin szintje >200 mg/dl. A magas koleszterinszint nem gyógyszeres kezelése magába foglalja a táplálkozási terápiát, a testmozgást és a dohányzásról való leszoktatási program. A magas koleszterinszinttel rendelkező személyeknek heti 3-6 alkalommal testmozgás javasolt, a dohányzásról való lemondás, alacsony kalória és cukor tartalmú diéta, csökkentett zsírbevitel és tartózkodás az alkoholtól.

Magas vérnyomás

A szisztolés nyomás> 120 Hgmm és diasztolés nyomás> 80 Hgmm. A magas vérnyomással rendelkező személyek, nem gyógyszeres kezelése magába foglalja az egészséges étkezési szokások kialakítását, az alkohol csökkentett bevitelét, a só bevitel csökkentését, és rendszeres testmozgást. Érdekes módon az életmódbeli változtatások szignifikáns javulást hoztak a magas vérnyomással kapcsolatban. Az egyik ezzel kapcsolatos kutatásban két fajta 9 hónapos életmódba való beavatkozás után, az egyik tradicionális – orvosi konzultáció – és a másik egy intenzív – csoportban való részvétel és orvosi konzultáció -. Az intenzív program sokkal jobb eredményeket mutatott, mind a szisztolés és a diasztolés vérnyomás szignifikánsan csökkent

Magas vércukorszint

Az éhgyomorkor mért vércukorszint krónikus magasság >100 mg/dl, ami triggerelhet néhány fajta anyagcserezavart, aminek szövődménye lehet különböző szervek diszfunkciója, ezt nevezzük cukorbetegségnek. A magas vércukorszint nem gyógyszeres kezelése magába foglalja a súlyellenőrzést, az egészséges étkezés és a gyakori testmozgást. 2013-ban a brazil kormány Egészségügyi Minisztériuma kiadott egy rendeletfrissítést, amiben meghatározta, hogy kik azok, akik magas vércukorszinttel rendelkezőnek számítanak, és mivel lehetne ezen változtatni (pl. vércukorszint 90 és 130mg/dl, napi 30 perc testmozgás). A tanulmány alapján azok a személyek, akik minimum két CVD-t befolyásoló faktorban veszélyeztetettek azoknak 3,44-szer nagyobb az esélyük a cukorbetegségre.

Összefoglalás

Ahhoz, hogy ezek a rendelkezések és tervek sikeresen végbemenjenek, pénzügyi támogatásra, személyes és közösségi motivációra van szükség. Egyelőre nagyon kevés kutatás méri fel ezeknek a rendeleteknek a következményeit, de fontosnak tartják, hogy a brazil kormány ilyen komolyan foglalkozik a CVD prevencióval, ami paradigmaváltásnak számít az eddigi egészségügyi programokkal szemben. Ezen felül a kommunikációs és marketing stratégiáknak is fontos szerepe van abban, hogy az egészségesebb életmódszokásokat hirdesse, mind gazdasági mind személyes, mind pedig szociális kontextusban.

A  web-alapú, személyre szabott normatív visszajelzés randomizált, kontrollált  vizsgálata az egyetemisták alkoholhasználatának prevenciójában: Elég jók-e a tipikus hallgatói normák?

LaBrie, J.W., Lewis, M.A., Atkins, D.C, Neighbors, C., Zheng, C., Kenney, S.R., Napper, L.E., Walter, T., Kilmer, J.R., Hummer, J.F., Grossbard, J., Ghaidarov, T.M., Desai, S., Lee, C.M, & Larimer, M.E. (2013). RCT of Web-Based Personalized Normative Feedback for College Drinking Prevention: Are Typical Student Norms Good Enough? Journal of Consulting and Clinical Psychology, 81(6), 1074-1086.

Készítette: Mezei Judit

Bevezetés

A túlzott alkoholfogyasztás súlyos elsődleges és másodlagos következményekkel (pl. erőszak, autóbaleset, egyetemi teljesítmény romlása) jár az egyetemisták körében. Mindezt a kortársak viselkedésének normatív percepciója befolyásolja. Általában túlbecsülik, hogy mennyi alkoholt fogyasztanak társaik. A normatív észlelés kijavítására szolgáló intervenció csökkentheti az alkoholhasználatot és ezáltal a negatív következményeit is. A személyre szabott normatív visszajelzés (personalized normative feedback – PNF) éppen ezt ragadja meg és a normatív észlelés és alkoholfogyasztás terén is sikeresnek találták alkalmazását egyetemista populáció esetén. Önmagában és több módszerrel együtt is használtál már intervenciók során. Azonban a referens mások sajátos jellemzőinek különböző szintjei hatását még nem vizsgálták.

Habár a PNF alkalmazásakor főként a „tipikus hallgatót” használják referensként, az újabb kutatások ezen csoport sajátos jellemzőinek (pl. nem) figyelembe vételét ajánlják, mely növelheti a PNF hatásosságát bizonyos személyek esetén. A távoli szocális referencia-csoporttal ellentétben a szociálisan közeli, kiugró csoport nagyobb hatást gyakorol az egyéni viselkedéssel kapcsolatos döntésekre. Így a specifikusabb referencia-csoport alkalmazása növelheti a hihetőséget, az információ felismerését és a pozitív viselkedésváltozás elősegítését is. Jelen kutatásban a nemet, rasszt és a diákszövetségi tagságot (Greek status) vették figyelembe a normatív referencia-csoport megalkotásánál.

Nemenként eltérő az alkoholfogyasztás és a normatív hitek percepciója is. A nem-specifikus PNF alkalmazásakor inkonzisztens eredmények születtek. Voltak, akik nem találtak különbséget a két nem között, de volt olyan kutatás is, ahol a nők esetén jobban működött ez a prevenciós forma. Azon személyek, akik valamilyen diákszövetségnek a tagjai, magasabb észlelt és valós alkoholhasználati normákkal rendelkeznek, mint a nem tagok.

Limitált azon adatok száma, melyek a rasszbeli és etnikai normabeli különbségeket és azok alkoholfogyasztással való kapcsolatát vizsgálják. Az azonos etnikumba tartozók észlelt normái pozitív kapcsolatban állnak az alkoholhasználattal és főleg azokra jellemző ez, akik erősebben azonosulnak etnikai csoportjukkal. A tipikus amerikai egyetemista sokszor kaukázisiként jelenik meg még a nem kaukázusiak közt is. Így lehetséges, hogy az észlelt tipikus hallgatói norma kevésbé prediktív a nem kaukázusiakra nézve. Jelen kutatásban a fajspecifikus PNF hatását vizsgálták kaukázusiak, a prototipikusan nagyivó etnikai alcsoport, és az ázsiai amerikaiak, akik magasabb absztinencia-aránnyal rendelkeznek a többi csoporthoz képest, esetén.

A PNF a valódi norma és a hallgatók percepciói, viselkedése közti diszkrepanciát mutatja meg és ezáltal a viselkedésbeli változásra hat. Minél nagyobb ez a diszkrepancia, annál nagyobb potenciális hatása van a normatív visszajelzésnek. Habár a specifikus normatív információk használata relevánsabb, motiválóbb lehet, a specifikus referencia-csoport deskriptív normáinak pontossága csökkentheti a diszkrepanciát és normatív visszajelzés motiváló erejét is. Jelen kutatásban azt vizsgálták, hogy az intervenciós hatást mediálja-e a valódi norma, észlelt norma és az alkoholfogyasztás diszkrepanciája.

Módszer

A web-alapú PNF különböző specificitású referencia-csoportban való hatását hasonlították össze a szintén web-alapú motivációs visszajelzés intervencióval, mely a BASICS intervención (Brief Alcohol Screening and Intervention for College Students) alapul, illetve egy általános feedback-kontroll csoporttal is. A hipotézisük az volt, hogy a kontrollcsoporthoz képest mindkét intervenciós csoportban jobban fog csökkenni a rizikós alkoholhasználat és a negatív következményei i. A visszajelzés sajátos jellemzőinek növelésével pedig nőni fog a PNF hatásossága.

            Két nyugati parti egyetem vett részt a kutatásban és randomizált lista alapján levélben és e-mailben értesítették a hallgatókat az online (rostaként szolgáló) kérdőív kitöltéséről. 43,5%-uk töltötte ki ezt és ezen hallgatók kevesebb, mint a fele (42,2%) felelt meg a kritériumoknak, mely minimum havi egy súlyos, alkalomszerű ivást (nőknek legalább 4, férfiaknak pedig legalább 5 ital elfogyasztására vonatkozott) és kaukázusi vagy ázsiai származást jelentett. 90%-uk kitöltötte az online baseline kérdőívet és a 10 feltétel egyikébe lettek sorolva ezután. Majd 1, 3, 6, illetve 12 hónapos utánkövetés következett. A végső mintában 56,7% nő volt, az átlagéletkor 19,92 év volt. A mintában 75,7% kaukázusi és 70,7% diákszövetségben részt nem vevő hallgató szerepelt.

A rostaként szolgáló kérdőív kitöltése 20 percet vett igénybe, demográfiai, alkoholhasználati, illetve normával kapcsolatos adatokat mért. Kitöltéséért pedig 15 dollár járt. A kritériumoknak megfelelő hallgatók egy további online kérdőívhez kaptak meghívást, melyért még 25 dollár járt. Majd ezután véletlenszerűen be lettek sorolva a 10 feltétel egyikébe egy web-alapú logaritmus által, mely a diákszövetségei tagságon, nemen, rasszon és a heti alkoholfogyasztási mennyiségen alapult. Utánkövetésenként a kérdőívekért 30 dollárt, a 12 hónaposért 40 dollárt, az összes kitöltéséért pedig plusz 30 dollárt kaptak a résztvevők.

A 10 feltétel közül 8 a normatív visszajelzés referenciacsoportjának különböző szintjei voltak. Az 1. feltételben a tipikus hallgatóról kaptak normatív információt, a 2-4. feltételben vagy a nemre, vagy a rasszra vagy a diákszövetségi tagságra szűkítettről kaptak információt, míg az 5-7. feltételben ezek kombinációiból (nem és rassz, nem és diákszövetségi tagság, rassz és diákszövetségi tagság), a 8. feltételben pedig mindhárom változóra jellemző információt adtak nekik. A 9. feltételben a Web-BASICS szerepelt, a 10. feltételben a kontrollcsoport volt, ahol a tipikus hallgató smsezési, zeneletöltési, és videójátékokkal való játszásának gyakoriságáról kaptak észlelt általános normatív visszajelzést a személyek.

A születési nem, rassz és diákszövetségi tagság felmérése után a Napi Ivás Kérdőívet (Daily Drinking Questionnaire – DDQ), illetve a Mennyiség/Gyakoriság Indexet (Quantity/Freuqency Index) vették fel az Ivási Normákat Mérő Űrlap (Drinking Norms Rating Form – DNRF) és a 25 tételes Rutger Alkoholprobléma Index (Rutgers Alcohol Problem Index – RAPI) mellett. Az adatok elemzésére pedig a kvázi Poisson általánosított lineáris modellt alkalmazták.

Eredmények

Egy átlagos héten elfogyasztott alkoholmennyiség 11,03 ital volt. Az elmúlt hónapban egy eseményen elfogyasztott legmagasabb italmennyiség pedig átlagosan 8,77 volt.

Az idő és a kezelési feltételek közt nem volt szignifikáns interakció, vagyis minden változás a baseline kérdőív és az 1 hónapos utánkövetés között következett be. A PNF-ben résztvevők a kontrollcsoporthoz képest 4%-os csökkenést mutattak az átlagos elfogyasztott alkoholmennyiségben és ez szignifikáns eltérést jelentett. A Web-BASICS és a kontrollcsoport közt azonban nem állt fenn ilyen különbség. A PNF-ben résztvevők a kontrollcsoporthoz képest szignifikánsan kevesebb napról számoltak be, amikor ittak, alacsonyabb volt a legmagasabb italfogyasztás és kevesebb alkoholfogyasztással kapcsolatos problémáról is számoltak be. A Web-BASICS-ben résztvevők esetén is hasonló eredményeket kaptak, azonban itt a RAPI pontszámaiban nem volt különbség a kontrollcsoporthoz képest. A két aktív kezelési csoportban (a kombinált PNF és a Web-BASICS) résztvevők közt nem volt szignifikáns különbség a heti alkoholfogyasztásban, a napok számában és az alkohollal kapcsolatos problémákban sem. Egyik PNF feltétel sem okozott nagyobb változást az idő során. Sőt, a specifikusabb PNF feltételek esetén rosszabb eredmények születtek, mint a tipikus hallgatót használó visszajelzésnél.

            Az észlelt leíró ivási norma (perceived descriptive drinking norm – DNRF) mediátor tényezőnek bizonyult a kezelés hatékonyságában. A DNRF változásai a tipikus hallgatót használó PNF többi PNF feltételhez képesti elsődlegességének 11-51%-áért volt felelős. Az összes hatás 5%-a az egyéni alkoholfogyasztás  és az észlelt norma diszkrepanciájával magyarázható. Ez a diszkrepancia és a DNRF is szignifikáns hatással voltak a tipikus hallgatói visszajelzés és a specifikusabb PNF kezelésbeli különbségeire.

Diszkusszió

            A PNF (egy csoportnak véve) mind a négy kimenetben (heti ivások száma, legmagasabb italfogyasztás, ivással töltött napok száma és alkohollal kapcsolatos problémák száma) csökkenést okozott, azonban ez a hatás csak mérsékelt volt. Nagyobb hatással volt az alkoholfogyasztás mennyiségére, mint gyakoriságára. A PNF és Web-BASICS intervenciók hatása nem tért el, így a normatív összehasonlításokra fókuszáló PNF használata hatásosabb lehet, mint a Web-BASICS, mivel az maga tartalmazza a PNF visszajelzést is és ezért lehetséges, hogy nincs a PNF-nél jobb és egyedibb hatása.

A vártakkal ellentétben a tipikus hallgatót használó PNF hatásosabb volt. Az átlagos heti alkoholfogyasztásra nagyobb hatással volt részben azáltal, hogy a leíró normatív percepcióra erős befolyással bírt. Tehát a diszkrepancia nagyobb volt. A résztvevők valószínűleg inkább projektáltak fontosnak vélt jellemzőket rájuk. Előző kutatásokból kiderül, hogy az egyetemisták sokszor a tipikus hallgatót maguktól eltérőnek látják és talán könnyen projektálhatónak találják a nagyon kiugró, prototipikus viselkedését a nagyivó egyetemistáknak beléjük, ami nagyobb diszkrepanciát okoz. A hallgatók lehet, hogy inkább az átlag hallgatóhoz viszonyítják ivási szokásaikat, mint a specifikusan hozzájuk hasonló demográfiai jellemzőkkel rendelkező hallgatókéhoz. A két projekció összevonása hatásosabb visszajelzéshez vezethet, mivel nagyobb kognitív disszonancia lesz az észlelt norma, a valódi norma és az egyéni viselkedés közt, ami nagyobb változáshoz vezethet.

A specifikusabb referenciacsoport használata hatásosabb lehet, ha a csoporttal való azonosulással jár. Újabb kutatások azt találták, hogy a specifikus referenciacsoport észlelt normái és az alkoholhasználat közti összefüggést az azonosulás foka és a kérdéses csoporthoz való kapcsolódással kapcsolatos érzések befolyásolják.

A visszajelzés ráadásul a weben keresztül történt, míg az eddigi számítógépet használó PNF-kel kapcsolatos vizsgálatok laborban történtek. Jelen vizsgálatban kevesebb figyelmet fordíthattak a visszajelzésre a résztvevők.

A tipikus hallgatót referenciacsoportként használó web-alapú PNF jó választás lehet és a takarékosság előnyével hasznos lehet a normák felmérésében és visszajelzéses intervenció tervezésében is.

Mindfulness tréning distressz  csökkentő  hatása  mellrákos  betegeknél

Készítette: Csajbók Zsófia

Baniasadi, H., & Jamshidifar, Z. (2014). Effectiveness of Mindfulness Training on Reduction of Distress of Patients Infected by Breast Cancer. Procedia-Social and Behavioral Sciences, 114, 944-948.

Absztrakt

A rák olyan mentális nyomás alá helyezi a betegeket, ami az egész életükre, munkájukra és szociális kapcsolataikra hatással van. Ezen problémák megoldatlansága esetén a betegek státusza csak komplikáltabbá válik. A mindfulness alapú kognitív terápiát a ditressz csökkentésére hozták létre, és a tanulmány célja az volt, hogy a mindfulness tréning hatását vizsgálják a mellráktól szenvedő betegeknél. 30 női résztvevőt kényelmi mintavétellel kértek fel a vizsgálatra, akik a teheráni Shohada kórházban voltak mellrákkal kezelve, majd teszt és kontroll csoportra osztották őket véletlenszerűen. A tréning előtt és után a csoportok distressz szintjét mérték. A teszt csoport 8-szor 1 órás ülésekben kapta a mindfulness tréninget. A két csoport közti preteszt és posztteszt ANCOVA eredmények szerint a mindfulness tréning hatásosan csökkentette a distressz pontokat a betegek körében, tehát a mindfulness alapú kognitív terápia csökkenti a distresszt és a maladaptív gondolkodási sémák számát a mellrákosoknál. Ez a módszer alkalmazható önállóan is, vagy más kezelési módokkal kombinálva egyaránt, például a farmakoterápiát kiegészítve.

Bevezetés

Az elmúlt évtizedekben annyira megnőtt a rák előfordulási aránya, és olyan súlyos hatásai vannak mind fizikailag, érzelmileg, intellektuálisan, szociálisan és gazdaságilag is, hogy a specialisták, ha lehet, még több figyelmet fordítanak az évszázad egyik legjelentősebb egészségügyi problémájára. Az Iráni Orvostudományi Egyetem statisztikái szerint a mellrák előfordulási aránya az iráni nők körében 1000 főből 27,5 fő, ami több mint évi 8000 új beteget jelent. Ezekből 7778 eset a nőket érinti. 15 és 85 év között bármikor előfordulhat ez a betegség, ám a leggyakoribb előfordulása 45 és 55 év között történik (Akbari et al, 2008).

A kutatások szerint a rák olyan súlyos mentális nyomás alá helyezi a betegeket, hogy további mentális és szociális zavarokat okozhat az életükben. A betegségből eredő fájdalom, a családtagok jövőjére vonatkozó aggodalom, a haláltól való félelem, a kezelésből adódó komplikációk, a teljesítmény csökkenés, az önmagáról alkotott kép zavara, a szexuális problémák mind a mentális egészség zavarát okozó ágensekként azonosíthatók. A krízis, amit a rák okoz, a szellemi, fizikai és spirituális egyensúly és konzisztencia hiányát eredményezi. Leggyakrabban kétségbeesettnek és reménytelennek érzik magukat. Ennek a distressznek a csökkentésére nagyon fontos, hogy pszichológiai terápiát kapjanak a betegek, és egy új innovációnak számít, hogy az általános rákkezelést keleti gyógymódokkal ötvözik, mint például a mindfulness meditációval, hogy megelőzzék a distresszt és a depressziót. A kutatók szerint a megfigyelői gondolkodási stílus több rejtett mechanizmuson keresztül tudja csökkenteni a tüneteket. Növeli az elfogadást, a tudatosságot, deszenzitizácót eredményez, jobb jelenlétet, ítélkezés-mentes megfigyelést hoz, kognitív viselkedésterápiás elemekkel gazdagítva. Ez nem csak csökkenti a distressz tüneteit, de növeli a kezelések hatékonyságát is, és segíti a betegek jólétét is.

A mindfulness ítélkezés-mentes tudatosságot jelent, az aktuális pillanatban a célra fókuszálással. A mindful emberek úgy kapnak külső és belső információkat szabadon, hogy nem falszifikálják őket, szabadon elfogadják őket a gondolatokkal, tapasztalatokkal és érzésekkel való találkozás pillanatában (legyen az kellemes vagy kellemetlen). A mindfulness pozitív kapcsolatban áll a mentális és pszichológiai egészséggel és békével, noha a nyugalom alacsony értékével köthető össze. A mindfulness úgy is felfogható, mint az önreguláció képessége, mely lehetővé teszi a teljes figyelmet a feladatra, mivel a külső és belső stimulusokat úgy figyeli meg, ahogy azok vannak, ítélkezés és előítélet nélkül. Ez a képesség valójában lehetővé teszi az embereknek, hogy az eseményeket úgy fogadják el, ahogy történnek, jelen időben, kevesebb distressz keltésével. A mindfulness tréning alkalmas a depresszió és a szorongás csökkentésére, a pszichológiai alkalmazkodás növelésére. Ezzel növeli az életminőséget, és megelőzi a visszaesést is. Éppen ezért most arra a kérdésre keressük a választ, hogy mindezt a hatást mellrákos betegeknél is elérhetjük-e?

Módszer

Jelen tanulmány félig experimentális, pre- és posztteszt vizsgálattal, valamint kontroll csoporttal. A 30 teheráni mellrákos nőbeteg kényelmi módszerrel lett kiválasztva, és randomizálással lettek két csoportra osztva (18 fő tesztcsoport, 12 fő kontroll csoport). A Kessler Distressz 10 itemes skálán lemérték az átlagos distresszüket is. A tesztcsoport 8-szor egy órás mindfulness tréninget kapott, a kontroll csoport nem kapott semmilyen tréninget. A végén mindkét csoportot megvizsgálták a distressz teszttel.

A distressz skála: 10 istemes kérdőív, melyet Kessler hozott létre 2002-ben, és a betegek mentális státuszát vizsgálja az elmúlt egy hónapban. A válaszokat 5 lehetőség szerint lehet megadni: mindig, legtöbbször, néha, ritkán, soha, és így pontozódnak 0-tól 4-ig. Tehát, a teszten elérhető maximum pontszám 40. Iráni populáción a teszt 0,83-as reliabilitással rendelkezett (Vaziri & Lotfikashani, 2011).

A mindfulness tréning programja:

Első ülés	Az ülések fő szabályainak, struktúrájának és céljainak áttekintése
Második ülés	A meditációs technika bemutatása, fizikai önvizsgálat, jelentudatosság a légzésen keresztül, a gondolatok és érzések közti kapcsolat magyarázata.
Harmadik ülés	A „látni” vagy „hallani” technikák gyakorlása, visszajelzés nyújtás, ülő meditáció a fájdalomérzet megteremtésével.
Negyedik ülés	A „látni” vagy „hallani” technikák gyakorlása, ülő meditáció 30 percig.
Ötödik ülés	Jelentudatosság gyakorlása séta közben, a gyakorlat áttekintése, a tesztalany reakcióinak vizsgálata.
Hatodik ülés	Csoportos megbeszélés, „lélegző környezet” gyakorlat végzése, a gondolatok és a lélegzés szembesítése közösen.
Hetedik ülés	Az aktivitási szint és a hangulat közti kapcsolat magyarázata, gyakorlat ennek megfigyelésére.
Nyolcadik ülés	Egy védelmi terv bemutatása, fizikai meditáció gyakorlása.

Eredmények

Az outlier értékek eltávolítása után a preteszt és posztteszt értékek a két csoportban a következőképp alakultak:

Csoportok	Átlagos érték	Szórás	Elemszám
Preteszt (kísérleti)	15,28	3,707	18
Preteszt (kontroll)	13,83	6,365	12
Posztteszt (kísérleti)	12,89	3,324	18
Posztteszt (kontroll)	13,75	6,002	12

Ahhoz, hogy a mindfulness tréning előtti és utáni pontokat össze tudjuk hasonlítani, először egy kovariancia analízist hajtottunk végre. A Lone teszt eredménye szerint F = 750,0, ami szerint az összes faktor esetén a szignifikancia szint 5% alatti volt, tehát az adatok a kovariancia hibát tekintve megfelelően egyenlők. Ezen kívül, ha megvizsgáljuk, hogy milyen interakció van a preteszt és posztteszt értékek között, valamint a csoportok között, nem kapunk szignifikáns összefüggést, tehát az adatok lehetővé teszik a regressziós együttható uniformitását. Ezért a kovariancia a fő változókra nézve kell, hogy tesztelve legyen (distressz és csoportos posztteszt). Az ANCOVA eredményei szerint, ha a preteszt eredményeket kontrolláljuk, és a posztteszt eredményeket vetjük össze a teszt és kontroll csoportban, akkor a szignifikancia szint szerint különbség tapasztalható a két csoport között (F (25 és 7) = 5,372; p = 0,001).

Tehát a hipotézist az ANCOVA teszt eredményei szerint elfogadjuk. Miután a preteszt pontokhoz igazítottuk a posztteszt pontokat, szignifikáns kapcsolat jelent meg a két csoport között (F (1,20) = 18; p < 0,0005; Partial Eta = 0,957). Az R² = 0,957 (kiegyenlített R² = 0,954), tehát összességében levonhatjuk azt a következtetést, hogy a preteszt pontok fixálásával mindkét csoportban a posztteszt pontok szignifikánsan különböznek. A tréning csoportban a tréning után a distressz csökkenése szignifikánsabb volt, mint a kontroll csoportban.

Diszkusszió és konklúzió

Egyes vizsgálatok eredményei szerint a rákos betegek körében előforduló distressz és általános pszichológiai problémák előfordulási aránya 25 és 30 % közé tehető. A legfontosabb ágens, ami a pszichológiai státuszt így érinti, az a betegséggel és a stresszel való megküzdés, amit a rák okoz. Az adatok összefoglalója szerint a mindfulness tréning hatásos volt a distressz csökkentésében a kísérleti csoportban, erősebben, mint a kontroll csoportban. Vagy más szóval, a mindfulness az életvidámságon és a tiszta tapasztaláson keresztül pozitív változásokat ér el a boldogság és a jólét irányában, mely eredmény a korábbi kutatásokkal is összhangban van. Jelen tanulmány eredményei szerint a női rákbetegek körében okozott distressz gyakran mentális és kognitív típusú, mivel a módszer pont ezeket a jövőre irányuló félelmeket szünteti meg, és a múltban gyökerező hiedelmeket írja át azzal, hogy a jelen pillanatot segít teljességgel megtapasztalni. Ugyanígy, a módszer segít megszüntetni a reménytelenséget, a kudarcélményt és a szomorúságot. Összefoglalva tehát a módszer alkalmazható a farmakoterápia kiegészítőjeként, hogy a distressz okozta problémákat kiküszöbölje.

Szülő-központú  prevenciós  program  hatása a hispán serdülők szerhasználatára és  kockázatos szexuális magatartására

Prado, G., Pantin, H., Briones, E., Schwartz, S.J., Feaster, D., Huang, S., Sullivan, S., Tapia, M.I., Sabillon, E., Lopez, B., & Szapocznik, J. (2007). A randomized controlled trial of a parent-centered intervention in preventing substance use and HIV risk behaviors in Hispanic adolescents. Journal of Consulting and Clinical Psychology 75 (6), 914-926.

Készítette: Erdélyi Krisztina

Bevezetés

A szerhasználat és az AIDS az egyik legjelentősebb egészségügyi probléma az amerikai fiatalok körében. A korai szerhasználat és a felelőtlen szexuális magatartás olyan következményekhez vezethet, mint a kábítószer-függőség vagy a szexuális úton terjedő betegségek, mint például az AIDS. Ugyanakkor, vizsgálatok szerint a hispán serdülők az összes drog (kivéve az amfetaminok) és a védekezési nélküli szexuális kapcsolatok tekintetében is vezető helyen állnak a többi etnikai csoporthoz képest. Lévén, hogy a hispán a leggyorsabban növekvő etnikai csoport az Egyesült Államokban, különösen érdekes megvizsgálni, hogy egy külön, a kultúrájukra szabott prevenciós programnak milyen valódi hatásai lehetnek.

A leghatékonyabb módszerek a serdülőkori szerhasználat és a nem biztonságos szexuális magatartás ellen sokszor a családot is igénybe veszik, ilyen a szülői részvétel; a pozitív nevelés (pl. helyes viselkedés pozitív megerősítése); a családi támogatás és a szülő-gyerek kommunikáció. A hispánoknál a család különösen fontos, emocionális forrás, így nem véletlen, hogy családalapú prevencióra van szükség.

Jelen kutatás alapvetően két programra épült. Az egyik a Familias Unidas, mely alapvetően egy szülő-központú módszer, mely a hispán kultúra értékeihez illeszkedve a szülőt helyezi a vezető szerepbe, s módszereit a szülőkön keresztül fejti ki. Alapvető elemei a szülői részvétel, a pozitív nevelés és a családi támogatás, melyek elősegítik a pozitív serdülőkori fejlődést, mely kivédheti a szerhasználatot és a nem biztonságos szexuális együttlétet. Míg a Familias Unidas alapvetően a szülői működés javítására fókuszál, addig egy másik program, a PATH (Preadolescent Training for HIV Prevention) elsősorban a szexről és az AIDS fertőzés kockázatairól szóló szülő-gyerek kommunikációra irányul. A hispánoknál a szexről való beszélgetés sokszor tabu, ezért a kutatásban fontos volt megvizsgálni, hogy vajon a PATH módszer hatékonyságát a szerhasználattal és a szexuális magatartással kapcsolatban, mennyire befolyásolja az, hogy a családi kötelékeket előtte megerősítették pl. a Familias Unidas program által. Jelen kutatásnak tehát kettős célja van. Egyrészt szeretné megvizsgálni, hogy a Familias Unidas+PATH program együttes alkalmazása valóban képes-e megakadályozni a hispán serdülők szerhasználatát és felelőtlen szexuális magatartását, valamint mennyire képes javítani a család működését. Másrészt, arra is kíváncsi, hogy a módszer hatékonysága a szerhasználat és a szexuális magatartás tekintetében, vajon milyen mértékben köszönhető az előzetes családi működés megerősítésének. A kutatásba még két programot bevontak, az egyik a HEART volt, melynek profilja a kamaszok figyelmének felhívása a szív-és érrendszeri betegségekre, a másik pedig az ESOL volt, mely a spanyol nyelvű szülők angol oktatására irányult. Ezek alapján végül 3 csoportot alakítottak ki. Az elsőben azok voltak, akik a Familias Unidas+PATH programjaiban, a másodikban azok, akik az ESOL+PATH programjaiban, a harmadikban pedig azok, akik az ESOL+HEART programjaiban vettek részt.

Hipotézisek:

1.      A Familias Unidas és a PATH programban résztvevő serdülők a másik két csoporthoz képest kevésbé fognak beszámolni alkoholhasználatról, dohányzásról és illegális droghasználatról a 90 nap folyamán.

2.      A Familias Unidas és a PATH programban résztvevő serdülők a másik két csoporthoz képest kevésbé fognak beszámolni védekezés nélküli szexuális kapcsolatról a 90 nap folyamán.

3.      A Familias Unidas és a PATH programban résztvevő szülők a másik két csoporthoz képest jelentős fejlődésről fognak beszámolni a családi működés tekintetében (szülői részvétel, pozitív nevelés, családi támogatás és szülő-gyerek kommunikáció).

4.      A családi működés fejlődése befolyásolni fogja a beavatkozások sikerét az alkohol, a dohányzás és a droghasználat tekintetében.

Módszer

Minta

A serdülők és családjaik két kohorszban vettek részt a kutatásban: 2001 május-2004 július, valamint 2002 május-2005 július között. A vizsgálatban többek között a következő feltételeknek kellett megfelelniük: 8. osztályos tanulók; legalább az egyik szülő valamilyen latin-amerikai országban született; egyiküknek sem volt semmilyen pszichiátriai problémája; nem tervezték elhagyni Miamit az elkövetkezendő 1 évben; a gyerekkel élő elsődleges gondozó hajlandó volt részt venni a heti találkozókon. A kutatásban végül 128 fiú és 138 lány és az ő elsődleges gondozóik (34 férfi és 232 nő) vett részt.

Kísérleti elrendezés

A kísérletben résztvevő 3 csoport mindegyikét 5 különböző időpontban (0, 6, 12, 24, 36 hónap után) is megvizsgálták. Számítógépes program segítségével a résztvevőket véletlenszerűen a már említett 3 csoportba osztották figyelembe véve azt, hogy a nem, az USA-ban töltött évek, a szerhasználat és a szexuális tapasztalatok nagyjából hasonlóak legyenek minden csoportban.

Intervenció

Mindhárom feltételben 2 modul volt, az első szeptember-december között, a második pedig január-április között. Az összes intervenció szülőközpontú volt, ami azt jelenti, hogy a serdülők csak néhány családi látogatáson és a Familias Unidas és PATH modul keretében szülő-gyerek vitakörökön vettek részt. A családi látogatáson a szülő-gyerek páros mindig egy segítővel találkozott, aki feladatokat adott, melynek során a szülőnek át kell ültetni a csoportos foglakozásokon tanultakat a gyakorlatba. A vitakörökön a segítő együtt találkozott az összes szülő-gyerek párossal. Mindhárom feltételben összesen 49 órán kellett részt venniük a személyeknek, habár a csoportos foglalkozások, családi látogatások és vitakörök száma eltérő lehetett.

Eljárás

A serdülők a válaszaikat laptopon rögzítették, míg a szülők egy képzett, spanyol nyelvű interjúkészítővel végzett interjún vettek részt.

Mérőeszköz

A serdülők 59%-a angolul töltötte ki a kérdőíveket, míg a szülők közül mindenki spanyolul válaszolt (ezt ők határozhatták meg). A kísérleti személyek az alábbi kérdőíveket töltötték ki:

·         Demográfiai adatok

·         Akkulturáció: The Bicultural Involvement Questionnaire, ami Amerikához és a hispán kultúrához való irányultságukat mérte

·         Családi működés mérése: Parenting Practices Scale, a szülői bevonódás és pozitív nevelés mérésére; Family Relation Scale, a családi támogatás mérésére; Szülő-Serdülő Kommunikációs Skála-szülő-gyerek kommunikáció mérésére

·         Szerhasználat: egy országos epidemiológiai vizsgálatban a Monitoring the Future Study-ban használt tételekkel mérték

·         Kockázatos szexuális viselkedés: Sexual Behavior mérőeszköz

Eredmények

Az 1, 2 és 3. hipotézis tesztelésére a growth curve modeling módszert alkalmazták, míg a 4. hipotézis ellenőrzése mediátor modell alkalmazásával történt. A khi-négyzet próba és a varianciaanalízis nem talált szignifikáns különbséget a módszerek és a demográfiai jellemzők, az akkulturáció, a családi működés, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, az illegális szerhasználat és a nem biztonságos szex között a 90 nap alatt. Az alkoholhasználat tekintetében nem volt szignifikáns különbség a Familias Unidas+PATH programban résztvevők és a többi csoport között. A dohányzás tekintetében a Failias Unidas+PATH programban résztvevők szignifikánsan kevesebbet dohányoztak, mint az az ESOL+PATH illetve az ESOL+HEART programban résztvevők. Az illegális szerhasználatot nézve szignifikáns különbség volt a Familias Unidas+PATH és az ESOL+PATH programok között, utóbbiban a szerhasználat megnövekedett. A nem biztonságos szexuális magatartás tekintetében, nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. A családi működés a Familias Unidas+PATH programban résztvevőknél szignifikánsan megnövekedett a másik két csoporthoz képest.

Diszkusszió

Jelen kutatás célja a kombinált Familias Unidas és a PATH programok hatékonyságának felmérése volt, mely egy kifejezetten szülő-központú módszer a szerhasználat és a nem biztonságos szexuális magatartás megakadályozására a hispán serdülők körében.

A Familias Unidas+PATH módszer kombinációja sikeresnek tűnt annak megakadályozásában, hogy a serdülők elkezdjék a dohányzást, valamint csökkentette a dohányzást és az illegális szerhasználatot is. Mérsékelten volt hatékony a nem biztonságos szexuális viselkedés megakadályozásában, és nem tűnt hatékonynak az alkoholhasználat megakadályozásában vagy annak csökkentésében. Az eredmények alátámasztják a családi működés fontosságát a szerhasználatban. A családi folyamatok közül érdekes, hogy csak a pozitív nevelés és a szülő-gyerek kommunikációban találtak szignifikáns különbséget a Familias Unidas+PATH módszer javára, mely valószínűleg a Familias Unidas-nak köszönhető, mert csak az fókuszált kifejezetten ezekre. A szülői bevonódás és a családi támogatás mindhárom esetben emelkedett.

A Familias Unidas+PATH módszer a dohányzás és a szerhasználat esetében különösen a 2 éves utánkövetésben mutatkozott meg a legerősebben, mely összefüggésben van korábbi kutatások eredményeivel is, vagyis, hogy a prevenció után el kell, hogy teljen pár év, hogy a hatás látszódjon. Az alkohol esetében a hatékonyság nem volt kimutatható, mely szintén megegyezik a korábbi kutatások eredményeivel, ám ezek okát még keresik.

A felelőtlen szexuális magatartás jóval alacsonyabb volt a Familias Unidas+PATH, mint az ESOL+PATH csoportban. Ez alátámasztja a családi működés fejlesztésének fontosságát, mert úgy tűnik, hogy ez alapfeltétele annak, hogy később a szülő-gyerek kommunikáció (jelen esetben az AIDS veszélyeiről) is jól működjön.

A módszer a serdülők viselkedését pozitívan befolyásolta, annak ellenére is, hogy a programokon főként a szülők vettek részt. A szülők aktív változást létrehozó szerepét hangsúlyozták korábbi, nem hispán mintán végzett kutatásokban is.

Végül érdekes, hogy az ESOL+HEART kondició kevésbé csökkentette a dohányzást, mint a Familias Unidas+PATH, holott a HEART kifejezetten a kardiovaszkuláris problémákra hívta fel a figyelmet. Ugyanez a helyzet az ESOL+PATH és a Familias Unidas+PATH esetében, ahol az előbbi nem védte ki a nem biztonságos szexuális kapcsolat kockázatát.

Konklúzió és kitekintés

A kutatásnak volt néhány korlátja (a minta nem volt reprezentatív, ezért nem általánosítható az egész hispán populációra; akik vállalták a részvételt, azok valószínűleg alapból jobban funkcionáló családokból kerültek ki; önbevallós tesztek torzíthatnak stb.). Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a szülőkkel való munka hatékony lehet prevenciós szempontból. A családi működés erősítése mindenképpen hozzájárulhat a sikerességhez, ugyanakkor önmagában a kockázatokról való felvilágosítás sem a szülők, sem a serdülők esetében nem elegendő. Későbbi kutatásokban érdemes lenne megvizsgálni a Familias Unidas+PATH kombináció hatékonyságát a kibontakozó felnőttkorban is. Továbbá a vizsgálatot érdemes lenne elvégezni egyéb és nem csak hispán csoportokban.

Várandós nők dohányzásának csökkentése nikotinpótlással

és kognitív viselkedésterápiával

Pollak, K.I. et al. (2007). Nicotine Replacement and Behavioral Therapy for Smoking Cessation in Pregnancy. American Journal of Preventive Medicine, 33(4), 279-305.

Készítette: Molnár Andrea

Absztrakt

A tanulmány azt vizsgálja, hogy ha dohányzó várandós nők kombinált terápiában (viselkedésterápia és nikotinpótlás) részesülnek, milyen arányban sikerül leszokniuk a dohányzásról. A  vizsgálatban olyan nőket hasonlítottak össze, akik csak kognitív-viselkedésterápiában részesültek, olyan nőkkel, akik mellette nikotinpótló kezelést is kaptak. Az eredmények azt mutatták, hogy akik a kombinált terápiában vettek részt, háromszor akkora eséllyel tették le a cigarettát, mint azok, akik csak kognitív-viselkedésterápiát kaptak; a posztpartum időszakban ez a különbség eltűnt a csoportok között.

Bevezetés

A terhesség alatti dohányzásnak számos negatív következménye lehet az alacsony születési súlytól kezdve a halvaszületésen át kognitív károsodásig, és bár ezek a tények köztudottak, a dohányzó nők körülbelül fele mégsem képes letenni a cigarettát a gesztációs időszakban. A kognitív-viselkedésterápia hasznosnak tűnik ezen nők számára, habár a hatékonyságát számos külső tényező csökkentheti, pl. ha a partner dohányzik, vagy ha a várandós nő korábban erős dohányos volt. A nikotinpótlás kiváló terápiás módszer azoknál, akik nem várandósak, és az utóbbi időkben a terhes nőknek is javasolni szokták, mert a kutatások alapján úgy tűnik, hogy nem károsabb a magzat számára, mint az aktív dohányzás. Korábbi tanulmányok alapján úgy tűnik, hogy a nikotinpótló kezelés hatékonysága nagyjából ugyanakkora, mint más beavatkozásoké. Az egyik kutatásban a nikotinpótlás egy multidimenzionális kezelés része volt a kognitív-viselkedésterápiával együtt, így egyik kezelési mód önálló hatását sem lehetett igazán megbecsülni. A jelen tanumány célja, hogy a nikotinpótló + kognitív-viselkedésterápiás kombinált kezelés hatékonyabb-e, mint önmagában a kognitív-viselkedésterápia.

Módszerek

A kutatásba olyan nőket választottak be, akik a gesztációs időszak 13-25. hetében voltak, és életük során több, mint 100 szál cigarettát elszívtak már, a kutatásban való részvételre jelentkezéskor naponta több, mint 5 szálat szívtak, 18 évnél idősebbek voltak, és vállalták h részt vesznek a kutatásban. Kizárták viszont azokat a nőket, akik dokumentáltan mentális problémában szenvedtek, felmerült az alkohol- és drogfogyasztás lehetősége, illetve kezeletlen magasvérnyomás-betegsége, arrithmiája, a vizsgálatot megelőző 6 hónapban előforduló miokardiális infarktusa, vagy korábbi terhességi komplikációi voltak. Hogy melyik alany kerül a kombinált terápiás eljárásba, és melyikük fog csak kognitív-viselkedésterápiában, randomizált eljárás során sorsolták ki.

Mindegyik vizsgálati személy egy 6 alkalmas terápiában részesült, aminek a célkitűzése a motiváció felkeltése és a dohányzás abbahagyásához szükséges készségek megtanítása volt. Az első ülés alkalmával a személyek kaptak egy „kilépő csomagot”, felkészítve őket a kórház elhagyasára: a csomag tartalmazott egy kézikönyvet dohányzó várandósok számára, egy üveg ásványvizet, egy zacskó cukorkát, edzéshez alkalmas gumikötelet, és egy relaxációs magnókazettát. Azok a nők, akik kombinált terápiában részesültek, tájékotatáson vettek részt, ahol elmondták nekik a nikotinkezelés előnyeit, hátrányait, formáit (tapasz, rágógumi, szopogató tabletta), és segítettek nekik választani a lehetőségek közül. Az első adag nikotint a legelső terápiás ülésen kapták. A második alkalom a kórház elhagyását követő 48 óra leteltével következett telefonon keresztül; ennek a telefonos konzultációnak az volt a célja, hogy megbeszéltjék a további alternatívákat, amennyiben a kismama mégis rágyújtott. A harmadik alkalom a telefonhívást követő 1-2 héten belül történt, a kismama kórházi ellenőrzése során. A negyedik, ötödik és hatodik ülés 2-4 hetente történt, összehangolva a kötelező kórházi vizsgálatok időpontaival. A konzultációs protokoll alapja a motivációs interjú volt, a viselkedésváltozás elméleti modellje, illetve egy szociális-kognitív elmélet.

A nikotinpótlást kapó csoportban a nikotinadag mennyiségét az aktuális dohányzás-szinthez állították be. Akik a tapaszt választották, nekik egész nap hordaniuk kellett, de csak az ébrenlét óráiban; akik a rágót vagy a szopogatós tablettát választották, minden alkalommal, amikor rágyújtottak volna, be kellett venniük egyet. Az instrukció az volt, hogy 6 hétig használják ezeket a szereket, hogy a terhesség utolsó trimeszterében a nikotinnak való kitettség minimális legyen. Azoknak, akik úgy érezték, hogy visszaszoknának a dohányzásra a nikotinpótlás nélkül, azt javasolták, hogy a 6 héten túl is alkalmazzák még a tapaszt/rágót. Mielőtt elhagyták a kórházat, alá kellett írniuk egy nyilatkozatot, amiben vállalták, hogy amíg nikotinpótlásban részesülnek, nem gyújtanak rá. A kutatás időtartama alatt a nikotinpótlásban részesülő nőket végig fokozottan figyelték, hogy a nikotin használata kellőképpen biztonságos-e, és nem merülnek fel menet közben komplikációk. A kutatás során nyert adatokat khi négyzet próbával vizsgálták.

Eredmények

Azok a nők, akik kombinált terápiában vettek részt, az utánkövetés első vizsgálatánál sokkal nagyobb eséllyel jelentettek teljes absztinenciát, mint azok, akik csak viselkedésterápiában részesültek (RD[1] = 0.19, p = 0.005). A csak kognitív-viselkedésterápiában részesülő (N = 59) és a kombinált terápiában részesülő (N = 122) nők között a dohányzásról való leszokás arányában az utolsó vizsgálatkor nem volt szignifikáns különbség (p = 0.47).

A tapaszt használó nők az előre kalibrált 6 hét helyett átlagosan 3,3 hétig használták a nikotinpótlást, a rágót választók a 18 nap helyett átlagosan 8 napig, a szopogatós pasztillát választók pedig átlagosan 4 napig használták, a szükségesnek feltételezett 19 nap helyett. A kombinált csoportba randomizált módon bekerült nők közül hatan visszautasították a nikotinpótlást. A lehetőséggel élő 116 nő közül 19%-nál hatástalan volt a kiválaszott formula, ők áttérhettek egy másik változatra. A csak kognitív-viselkedésterápiás csoportból 4 vizsgálati személy jelezte, hogy nikotinhoz kellett nyúlnia. Azok közül, akik végigcsinálták a 3 hónapos utánkövetést, a kombinált terápiás csoportból (N = 112) 12 nő, a viselkedésterápiás csoportból (N = 59) 2 nő jelezte, hogy visszaszokott a cigarettára. A két csoport között szülés után nem volt különbség a gyeremekek születési súlyában (p = 0.51).

Megvitatás

Ez az első nagyobb tanulmány, ami megpróbálja bemutatni a nikotinpótló kezelés hasznosságát a terhesség alatti dohányzás visszaszorításában. A vizsgálati eredmények szerint a kombinált terápia jóval hatékonyabb a kezelés elején, mint önmagában a kognitív-viselkedésterápia; a különbség azonban a három hónapos utánkövetésben eltűnt. Ennek az egyik oka az volt, hogy a posztpartum szakaszban a kognitív terápiás csoport alanyai közül többen hagyták abba a dohányzást, mint a terápia kezdetén; tehát nem a kombinált terápia hosszú távú hatása gyengült, hanem a viselkedésterápiás csoport zárkózott fel hozzájuk.

A tanulmánynak számos korlátja van; hiányoznak az adatok azzal kapcsolatban, hogy a nikotinpótlás alkalmazása milyen specifikus hatásokat eredményez a szülés körülményei kapcsán. A számokból annyit tudtak kiszűrni, hogy azok a nők, akik otthagyták a vizsgálatot, és így az utánkövetésből is kiestek, nagyobb arányban fordult elő a köreikben korábbi terhesség kapcsán komplikáció, illetve sokkal többet dohányoztak a vizsgálat előtt is, mint azok, akik végigvitték a vizsgálatot. Az eredményeket az is befolyásolhatja, hogy a kombinált terápiás csoportból többen (bár nem szignifikáns mértékben) csinálták végig a vizsgálatot, mint az amúgy is alacsonyabb mintaelemszámú viselkedésterápiás csoport. A viselkedésterápiás csoport résztvevői kevésbé voltak elkötelezettek a vizsgálat iránt, mint a kombinált csoport, ami fakadhat abból, hogy kevésbé képesek a dohányzás abbahagyására (ez a csoportokba történő random besorolás miatt kevésbé lehetséges), de abból a csalódásból is, hogy nekik nem kínálták fel a nikotinpótlást. Az eredmények mindenesetre ígéretesek, de további kutatásokra lenne szükség annak megállapítására, hogy nikotinpótló kezelés valóban ártalmatlan a magzat számára.

---

[1] Risk Difference