Impulzivitás, kockázatvállalási hajlam és a  nikotinfüggőség kapcsolata késő serdülőkorban

Ryan, K., K., MacKillop, J. and Carpenter, M., J.. (2012). The relathionship between impulsivity, risk-taking propensity and nicotine dependendence among older adolescent smokers. Addictive Behaviors, 38, 1431-1434.

Készítette: Frenkl Annamária

Bevezetés:

A serdülők dohányzását és a nikotinfüggőség kezdetét mérséklő tényezők képe még nem elég tiszta. Számos tanulmány vizsgálta a dohányzás előmenetelének pszichológiai korrelátumait, de kevés tanulmány szól azokról az idegrendszeri sajátosságokról, melyek szintén kapcsolatban állhatnak a dohányzással.

Feltételezhető, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalási hajlam befolyásolja a dohányzás kezdetét és fennmaradását. Az impulzivitás egy olyan multidimenzionális konstruktum, amelyhez kapcsolódnak viselkedéses tényezők, magába foglalja az impulzivitást, mint személyiségvonást, viselkedési gátlást és a késleltetett kielégülés képességét. Különböző mérőeszközökkel vizsgálva konzisztensen azt találták, hogy az impulzivitás magasabb a dohányzó felnőtteknél, mint a nem dohányzóknál. Késő serdülőkorban még kevéssé vizsgálták ezt a kapcsolatot, de dohányzó serdülőknél és fiatal felnőtteknél is jellemző a magasabb impulzivitás.

A kockázatvállalási hajlam, mikor egy személy hajlandó olyan viselkedést folytatni, mely magában hordozza a nyereség és veszteség lehetőségét egyaránt, az alacsony impulzus kontroll és a fokozott jutalom keresés kölcsönhatásaként értelmezhető. A képalkotó eljárások arra utalnak, hogy a jutalmazási rendszer túlzott használata, és a prefrontális rendszer alulműködése állhat a serdülők fokozott kockázatvállalásának hátterében. Bár ezt a területet még kevesen vizsgálták, de van olyan tanulmány, amely szerint a kockázatvállalás mértéke előrejelzi a dohányzó magatartást a serdülőknél.

A szerzők nem találtak olyan tanulmányt, amely a késő serdülőkorban vizsgálná e tényezők szerepét a folyamatos dohányzással és a nikotinfüggőséggel kapcsolatban, és abban bíznak, hogy ennek feltárásával rálátást nyernek a késő serdülőkori dohányzás etiológiai modelljére és az intervenciós lehetőségekre.  Azt szeretnék megvizsgálni, hogy az impulzivitás vagy a kockázatvállalás összekapcsolódik-e a dohányzó viselkedéssel a dohányzás korai szakaszában, és hogy ezek a cigarettafogyasztás mennyiségéhez vagy a nikotinfüggőséghez társulnak-e inkább. A hipotézisük az, hogy a magasabb szintű impulzivitás és kockázatvállalás erősebb dohányzással és nikotinfüggőséggel társul, de nincs konkrét elképzelésük, hogy melyiknek robosztusabb a hatása, és hogy van-e különbség a kapcsolatukban a mennyiség és a függőség mértékének tekintetében.

Módszer:

A vizsgálati személyek (107 fő) 16-20 év közötti fiatalok, akik napi rendszerességgel vagy alkalmi szinten dohányoznak. A naponta dohányzók közé tartoztak, akik az elmúlt 26/30 nap során naponta legalább 5 szál cigarettát elszívtak, az alkalmi dohányosok pedig az utolsó 8 hét során hetente legalább 1 szál cigarettát elszívtak, de egy hónapban nem haladta meg a 25-öt azon napok száma, amikor dohányoztak. A napi és az alkalmi dohányosokból egy csoportot alkottak a dohányzási viselkedés kontinuuma mentén. A vizsgálati személyek átlag életkora 18,9 év volt, átlagosan 30 napból 21 során dohányoztak és heti 56,7 szál cigarettát szívtak el. Nagyobb részt férfiak (57,9%), kaukázusiak (83,2%) és legalább középiskolai végzettségűek (87,9%) voltak.

A dohányzás történetére irányuló kérdésekkel (dohányzási motívumok, környezet stb.) felmérték, hogy hetente hány szál cigarettát szívnak el a résztvevők.

A 30 tételből álló Baratt Impulzivitás Skálát (BIS-11) alkalmazták az impulzivitás önbevalláson alapuló mérésére. A válaszadáshoz négy-fokú skála ált rendelkezésre. A mérőeszköz három alskálából áll, melyek a következőek: Motoros impulzivitás, Figyelmi impulzivitás és Nem-tervezett impulzivitás.

A kockázatvállalás felméréséhez, számítógépes program segítségével egy virtuális lufit kellett felfújniuk a résztvevőknek (BART- Balloon analogue risk task), amely során minden fújás egy újabb pontot ért, de a lufi bármikor szétrobbanhatott. Ha kipukkadt a lufi, az addig gyűjtött pontok elvesztek, de ha abbahagyták a fújást, mielőtt szétrobbant, akkor jóváírhatták a pontjaikat. Húsz alkalommal ismételték a próbát

A nikotinfüggőség mérésére a Dohányzás Feletti Autonómia Skálát (AUTOS) alkalmazták, amely egy 12 tételes, önbevallásos kérdőív. Ez a skála érzékeny a kisebb mértékű dohányzásra is. A nikotinfüggőség mértékét a tünetek számából képezték.

Többszörös regresszióval vizsgálták a kapcsolatot az impulzivitás, a kockázatvállalási hajlam, a dohányzás mennyisége és a nikotinfüggőség között. A nikotinfüggőség mértékét (AUTOS) és a dohányzás mennyiségét (cigaretta/hét) alkalmazták függő változóként.

Eredmények:

Korrelációkat végeztek a felmért adatok között. Szignifikánsan pozitív kapcsolatot találtak a nikotinfüggőség és a BISS-11 Figyelem (r=0,29) és Nem-tervezés (r=0,23) alskálái között. A dohányzás mennyisége nem korrelált a BISS-11 egyik alskálájával sem és a kockázatvállalással sem. A nikotinfüggőség és a kockázatvállalás között szignifikánsan negatív korrelációt találtak (r=-0,22).

Hierarchikus regressziót végeztek külön a nikotinfüggőséggel és a dohányzás mennyiségével is, kontrollálva a dohányzás időtartamát.  A nikotinfüggőség modellje szignifikáns volt, melyben a Figyelem alskála pozitívan kapcsolódott hozzá, a Nem-tervezés alskála pedig tendencia értékű kapcsolatot mutatott. A BART során nyújtott teljesítmény szignifikánsan negatív előrejelzője a függőségnek. A dohányzás mennyiségének regressziós modelljénél is találtak szignifikáns kapcsolatot, egyedül a dohányzás időtartama volt előrejelzője a mennyiségnek.

Diszkusszió:

A felnőtteken végzett korábbi tanulmányok alapján azt várták, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalás is pozitív kapcsolatban áll a nikotinfüggőséggel és a dohányzás arányával. Ezzel összhangban, a nagyobb impulzivitás előrejelzője a nagyobb mértékű nikotinfüggőségnek, de nem a dohányzás arányának. Miután az összes kapcsolat a nikotinfüggőséggel áll fenn, arra következtetnek, hogy etiológiai szempontból ez is releváns a klinikai kórképhez, nem csak a dohányzás mennyisége és gyakorisága.

A hipotézisükkel ellentétes eredmény, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalás ellentétes módon áll kapcsolatban a dohányzással, további bizonyíték arra, hogy ezek az idegrendszeri konstruktumok elválasztható jellemzők, amelyek egyedileg járulnak hozzá dohányzás szokásához.

A módszertani sajátosságok korlátozzák az értelmezési keretet. A résztvevők nem tudtak róla, hogy elsősorban a dohányzást vizsgálják, valamint az utolsó cigaretta elszívása óta eltelt időt és az elvonási tünetek mértékét nem mérték fel a szerzők, így az elvonási tünetek vagy a nikotin teljesítményfokozó hatása nem ismert. Azt is felvetik, hogy más típusú mérőeszközök esetén, például az impulzivitás viselkedési komponensét mérve, talán jobban értelmezhetővé vált volna a dohányzással való kapcsolata. Továbbá a BART teljesítményért nem járt kézzelfogható jutalom, ami szintén befolyásolhatta az eredményeket. Úgy gondolják, szükség lenne egy nagyobb, átfogó vizsgálatra, amelyben a serdülők összes lehetséges dohányzás állapotát megvizsgálják, beleértve a nem dohányzást is.

Összességében az eredményeik rámutatnak arra, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalás fontos szerepet játszik a dohányzásban és a nikotinfüggőségben. Mivel a nagyobb mértékű impulzivitás nagyobb mértékű nikotinfüggőséggel járt együtt, lehetségesnek tartják, hogy szerepe van a függőség kialakulásában. Az elvárásokkal ellentétes, negatív kapcsolat a kockázatvállalás és nikotinfüggőség között arra utalhat, hogy a kockázatvállalási hajlam is szerepet játszik a dohányzás alakulásában, de hogy hogyan és milyen módon, az még tisztázást igényel.