Az  impulzivitás és a dohányzás megerősítő hatása

Doran, N., McChargue, D. and Cohen, L. (2007). Impulsivity and the reinforcing value of cigarette smoking. Addictive Behaviors, 32 , 90-98.

Az összefoglalót készítette: Meleg Csilla

Absztrakt

Jelen tanulmány azt a hipotézist vizsgálta, hogy az impulzivitás megjósolja az észlelését a pozitív, illetve negatív, dohányzásból nyert megerősítésnek. A második hipotézis az impulzivitás és a dohányzást megerősítő elvárások közötti kapcsolatra vonatkozik, ahol a mediátor az önkontroll, mint karakter vonás. Azon főiskolai hallgatók (n= 202 ) vettek részt a kérdőíves tanulmányban, akik úgy nyilatkoztak, hogy dohányoznak. A hierarchikus regresszió analízis megerősítette, hogy az impulzivitás megjósol bizonyos elvárásokat a dohányzásból származó pozitív és negatív megerősítés tekintetében. Ezen kapcsolatok mediátora szintén az önkontroll volt. Az eredmények azt sejtetik, hogy az impulzív dohányosok a függőség korai szakaszában talán azért dohányoznak, mert azt várják a dohányzástól, hogy az különösen kellemes lesz, valamint segíteni fog a negatív érzelmekkel való megküzdésben. Mi több, ezek a dohányzással kapcsolatos emelkedett elvárások, talán azokkal a nehézségekkel is összefüggésben lehetnek, amik a környezethez való alkalmazkodást, illetve a hosszú távú célokon való munkálkodást jelentik.

Bevezetés

Az egyik vezető, megelőzhetőként számon tartott betegség és halál okozó a dohányzás. Az Egyesül Államokban, körülbelül a 23%-a a felnőtt populációnak rendszeresen dohányzik (Center for Disease /CDC/,202) és a dohányzást összefüggésbe hozzák minden ötödik halálesettel is (CDC, 1999). Az Európa uniós országokban a gyakoriság több 39%-os a felnőttek körében, és körülbelül a halálesetek 15%-val hozható összefüggésbe, ez évente mintegy 500 000 halálesetet jelent (WHO, 2003).  A kutatók igyekeztek a fókuszt olyan faktorokra helyezni, amik befolyásolják a dohányzást. Az impulzivitás összefüggést mutatott a rendszeres dohányzással és talán a leszokást is megnehezíti. (Az impulzivitás hajlamosít, hogy folyamatosan jutalmazó környezeti ingereknek tegyük ki magunkat, nem törődve az esetleges negatív következményekkel.) Jelen kutatás azokat az elvárásokat/feltételezéseket hivatott megvizsgálni, amik a dohányzási megerősítésekről szólnak, mint lehetséges mechanizmusok. Előző kutatások azt mutatják, hogy az impulzívabb egyének nagyobb megerősítést (pozitív, negatív egyaránt) várnak a drogoktól, mint a kevésbé impulzívak. A tanulmány olyan előző kutatásokról is beszámol, ahol az impulzivitást az alkohol fogyasztással összefüggésben vizsgálták, és többször kapták azt az eredményt, hogy az impulzív emberek a negatív affektusok elnyomására inkább használják az alkoholt. A kutatók ráadásként olyan egyéni képességekre is kíváncsiak voltak, mint hogy például hogy tud valaki alkalmazkodni a környezetéhez, vagy hogy mennyire képes hosszú távú célokért dolgozni. Erre önkontrollként szoktak hivatkozni. Az impulzivitás úgy hathat ebben az esetben, mint egy hiányosság, annak köszönhetően, hogy az önkontrollnál számos alapjellemvonás utal a hosszantartó viselkedési mintázatokra (például a meggondolatlan cselekvés az impulzív egyénekre jellemző). A környezethez való alkalmazkodás és a hosszú távú célokért való munka egy átgondolt, pontos folyamatot, elképzelést igényel, ami várhatóan pozitív végkifejlethez vezet.

Tehát az első hipotézis az, hogy a magasan impulzív egyének nagyobb megerősítést várnak a dohányzástól, mint a kevésbé impulzívak. A második, hogy az impulzivitás és a dohányzást megerősítő hatással kapcsolatos elvárások közötti összefüggést mediálja az önkontrolláltság.

Módszer

Résztvevők

A résztvevők (n=202, 56.9% nő) a Texas Tech University hallgatói voltak, akik úgy nyilatkoztak, hogy hetente legalább egyszer dohányoznak. A részvételért kreditet kaptak a jelentkezők. Az átlag életkor 19.5 év volt ( SD=2). A függőség első szakaszaiban a résztvevők hajlamosak tapasztalatlan dohányosként mutatkozni, 69.8 %-uk 10 vagy attól is kevesebb szálat szív el naponta. Míg 54%-a a mintának azt nyilatkozta, hogy naponta cigerettázik, addig mégis alacsonyabb nikotin függőséget mutat náluk az elvártnál a Fagerstrom Test for Nicotine Dependence kérdőíven elért  pontszám.

Eszközök, Mérés

Az előzőleg leegyeztetett időpontokban, hetente kétszer volt lehetőség a két órás tesztfelvételen részt venni, 4-20 fős csoportokban. Mielőtt a kérdőív csomagokat megkapták volna, a beleegyező nyilatkozatokat összegyűjtötték a résztvevőktől.

Az ‘impulzivitást’ a The Barratt Impulsiveness Scale-lel mérték fel ( BIS-11; Patton, Stanford & Barratt, 1995), ami egy önkitöltős kérdőív. A ‘dohányzásból nyert megerősítést’ a The Smoking Consequences Questionnaire segítségével mérték ( SCQ; Brandon & Baker, 1991). (Jelen kutatásban a kérdőív 4 dimenziója közül csak a pozitív és a negatív megerősítés értékeit használták fel.) Az ‘önkontroll’ az egyike a 7 skálának, amit a Temperament and Character Inventory mér, ezt a 44 itemet használták fel az összefüggések vizsgálatához (TCI; Cloninger et al., 1993).

Eredmények

Az előzetes analízis azt az eredményt hozta, hogy sem az életkor, sem a nemi jelleg nem mutatott szignifikáns összefüggést sem az impulzivitással, sem a pozitív, sem a negatív megerősítéssel, sem az önkontrollal. Az etnikai hovatartozás a negatív megerősítéssel [ r(202)= 0,15, p= 0,046] mutatott szignifikáns összefüggést. A nikotin függőség pedig a pozitív [ r(201)= 0,47; p<0,001] és a negatív [ r(201)= 0,31; p<0,001] megerősítéssel egyaránt szignifikanciát mutatott.

Hierarchikus lineáris regressziót használtak az első hipotézis esetén, ami az impulzivitást és a pozitív / negatív, dohányzásból származó megerősítés kapcsolatát vizsgálta meg. Az impulzivitás szignifikánsan előrejelzi a pozitív megerősítő elvárásokat az eredmények alapján. Ezt követően az önkontroll mediáló szerepét mérték le az impulzivitás és a pozitív elvárás kapcsolatában és azt találták, hogy azon résztvevőknél, akiknél magas az önkontroll, alacsonyabb szintű pozitív elvárasok  jelentkeznek. A további tesztek azt mutatták, hogy az önkontroll szintén mediáló szerepet tölt be az impluzivitás és a negatív megerősítő elvárások között. Összegezve az eredményeket tehát kijelenthető, hogy a magasabb impulzivitás nagyobb elvárásokkal jár együtt mind pozitív, mind negatív megerősítés esetén. Mindkét esetben az önkontroll mediáló szerepet játszik.

Diszkusszió

Jelen kutatás tehát azt jelzi, hogy azon főiskolások, akik dohányoznak, magasabb impulzivitással rendelkeznek, nagyobb elvárásaik is vannak mind a pozitív, mind a negatív dohányzásból származó megerősítések tekintetében. Ez a kurrens eredmény is azt mutatja mint a korábbiak, hogy a dohányzó populáció inkább impulzív, mint a nem dohányzó, illetve hogy az impulzív dohányosok aránytalanul nagyobb nehézséggel néznek szembe a leszokáskor. Arra is rámutat a tanulmány, hogy azok az impulzív dohányosok, akik még nem rendszeresen “fogyasztók”, azok több megerősítést várnak ettől a tevékenységtől, így idővel ők is rendszeres használóvá válnak. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy azok, akik impulzívabbnak mutatkoztak, azok alacsonyabb önkontrollal rendelkeznek, mint az alacsonyabb impulzivitással rendelkező társaik. Ugyanakkor több kritikát is megfogalmaztak magukkal szemben. Például, hogy fiatal volt a populció, illetve eleve alacsony nikotin függőséget mutattak, vagy hogy a megerősítő elvárások nincsenek is hatással a jövőbeni függőségre. Összegezve tehát arra jutottak, hogy az impulzivitás magas pozitív/negatív, dohányzásból származó megerősítő elvárással jár együtt. Továbbá, hogy ezt, az önkontroll mediálja mindkét esetben. Tehát olyan prevenciók kellenek, amik megtanítják az impluzív embereket, hogy ne az azonnali megerősítésre koncentráljanak, hanem tanuljanak meg a cigerretázástól távolmaradni, illetve a jelen cselekvések következményeivel számolni.