A sportsérülések utáni intervenciók  hatékonysága

Schwab Reese, L.M., Pittsinger, R., Yang, J. (2012). Effectiveness of psychological intervention following sport injury. Journal of Sport and Health Science, 1. 71-79.

Készítette: Kovács Gábor Balázs

Összefoglaló:

A sportsérülések rehabilitációjával kapcsolatos pszichológiai intervenciókra irányuló megnövekedett figyelem megköveteli az intervenciók hatékonyságának dokumentációját. A tanulmány célja, hogy összegezze a rehabilitációs intervenciók hatását a sérüléssel járó trauma feldolgozására, és az ezzel kapcsolatos empirikus eredményeket. A szerzők olyan vizsgálatokat kerestek, amelyekben a 17 éves és az annál idősebb, sérült sportolókat célzó intervenciókat alkalmaztak, kifejezetten a sérüléssel járó hatások kezelésére. Hat tanulmány felelt meg az általuk támasztott követelményeknek. Ezek közül kettőben  relaxációs, kettőben goal-setting, egyben ACT, és egy másikban pedig irányított levélírást alkalmaztak. A vezetett relaxáció összefüggésbe hozható a megküzdés hatékonyságával, és a sérülés kiújulásától való félelem csökkenésével. A goal-setting alkalmazását nem lehet közvetlenül kapcsolatba hozni ezekkel, a többi módszer szintén mutatott hatást. Az eredmények azt mutatják, hogy szükség van az olyan intervenciós vizsgálatok fejlesztésére és kivitelezésére, amelyek a sérülés utáni pszichológiai következményekkel foglalkoznak, hogy segíthessék a sportolók felépülését.

Bevezetés:

A sporsérüléseknek olyan következményei lehetnek, mint a csökkent önértékelés,harag, depresszió, szorongás, félelem. Gyakran eredményeznek azonnali egyensúlyvesztést, és a sportoló életének széthullását., extrém esetben ezek öngyilkossághoz is vezethetnek.                       Az elmúlt években felértékelődött a sérült sportolók mentális kezelésének szerepe, hiszen a pszichológiai jóllét és a megküzdési stratégiák kialakításának katalizálása segíti a sportolót a felépülésben, és így hamarabb visszatérhet. Az orvosi beavatkozások fejlődésével kevesebb időt vesz igénybe a fiziológiai rehabilitáció, de ez nem jelenti azt, hogy a sportoló mentálisan is kész visszatérni.

Módszerek:

Olyan tanulmányok eredményeit vették figyelembe, melyek kontrollcsoportot használtak, előtte-utána elrendezést alkalmaztak, vagy kvalitatív módszerekkel vizsgálták az interakciók hatását. A minták olyan 16 évesnél idősebb sportolókból álltak, akiknek sérülés miatt legalább három hetet ki kellett hagyniuk. A választott vizsgálatokban olyan teknikákat alkalmaztak, amelyek kifejezetten a sérülés pszichés következményeire fókuszáltak.

Eredmények:

Négy tanulmányban mutattak rá arra, hogy a sérülésnek olyan negatív következményei voltak, mint a hangulatingadozások, lehangoltság. Öt mérte a megküzdési stratágiákat: a rugalmasságot, önbizalmat, hangulatot, az észlelt társas támogatást. Kettőben figyelték a sérülés kiújulásától való szorongást.

Negatív következmények:

A kontrollcsoporttal dolgozó kutatások nem találtak szignifikáns különbséget a mentális kezelésben résztvevők, és a kontrollcsoport között. A három esettanulmányt felsorakoztató írás rámutatott, hogy bár a rehabilitáció során történő visszaesések a kezelt sportolóknál is okoztak hangulatingadozásokat, ezeknek intenzitása azonban csökkent. Egy másik nem randomizált kontrollált vizsgálat is csökkenő negatív következményről számolt be.

Megküzdési stratégiák:

Az egyik svéd tanulmányban a válogatott sportolók a rehabilitáció végén szignifikánsabb magasabb pontot értek el a hangulatuk vizsgálatánál, és felkészültebbek voltak a visszatérésükkor. További négy vizsgálat mutatott ki kedvezó intervenciós hatást a hangulatra, rugalmasságra, önértékelésre, lelkiismeretességre, és a szociális támogatás észlelésére.

Félelem a sérülés kiújulásától:

Egy amerikai, randomizált kontrollált vizsgálatot alkalmazó kutatás azt találta, hogy a térdszalagszakadást szenvedett mintánál a vezetett relaxációval támogatott csoport szorongása szignifikáns különbséget mutatott a kontroll, és a placebo csoport félelméhez képest.

Megvitatás:

A egészségügyi szakemberek egyre inkább elismerik a mentális kezelés fontosságát a sportsérülések rehabilitációjában. Az áttekintés azt találta, hogy az intervenciók segítik a sportolókat a visszatéréshez vezető úton.

Az imaginációs teknikák az általános hangulat javításában játszottak szerepet. A relaxáció kedvező hatása a dühre, frusztrációra, depresszióra már régóta köztudott, így a sportolóknál is alkalmazható teknika. A goal-setting módszerrel dolgozó sprotolókat vizsgálva azt találták, hogy magasabb önértékelés hozzásegítette őket a rehabilitációs célok eléréséhez.

Bár a tanulmány megpróbál rámutatni sportsérülések utáni intervenciók empirikus bizonyítékaira, az alacsony mintaelemszám miatt a bemutatott kutatások nem szolgálhatnak egyértelmű bizonyítékként. Emellett a vizsgálatok egy viszonylag rövid periódust mutatnak, be, így a kezelések hosszútávú hatásai nem ismertek.Ennek ellenére úgy tűnik, hogy pszichológiai rehabilitációnak van helye az orvosi kezelés mellett – ennek megerősítésére, azonban újabb tanulmányokra van szükség.

Konklúzió:

Az áttekintás rámutat, hogy hogy a sportolók rehabilitációjában fontos szerepe lehet a pszichológiai módszereknek – segítik a sérülésből adódó negatív hatások csökkentését, miközben növelik a stresszel való megküzdés hatékonyságát.