Tudom, hogy nem kellene, de nem  tehetek ellene: Súlygyarapodás és az impulzivitással kapcsolatos személyiségjellemzők változása

Sutin, A. R., Costa, P. T., Chan, W., Milaneschi, Y., Eaton, W. W., Zonderman, A. B., Ferrucci, L., Terracciano, A. (2013). I Know Not To, but I Can’t Help It: Weight Gain and Changes in Impulsivity-Related Personality Traits. Psychological Science, 24(7), 1323-1328. 

 Az összefoglalót készítette: Galambos Attila

 Absztrakt: A test és az elme közötti kapcsolatot erősíti tovább a súlygyarapodás és a különböző pszichológiai faktorok közötti reciprocitás: a személyiségjegyek kapcsolatban állnak a súlygyarapodással, a súlyproblémák változást idézhetnek elő a személyiségben. A szerzők két longitudinális kutatás adatait elemezték, melyeket kétszer vettek fel, tíz év eltéréssel, felnőtt mintán. Azt találták, hogy azoknál a felnőtteknél, akiknél a kezdeti súlyhoz képest a második időpontban 10% gyarapodás volt mérhető, megfigyelhető változás következett be impulzivitás és megfontoltság terén is (könnyebben engedtek a csábításnak, de tetteik következményét is jobban átgondolták).

Bevezető: A testsúlynak a fizikai egészségre kifejtett hatása régóta ismert, pszichológiai hatásait azonban kevésbé vizsgálták. A testmérettel való foglalkozás gyermekkortól kezdve fennállhat és felnőttkorban is problémákat okozhat (rossz testkép, depressziós tünetek, illetve könnyebben válnak diszkrimináció áldozatává). Hasonlóképpen pszichológiai tényezők (klinikai depresszió tünetei, jellem) növelik a súlygyarapodás kockázatát. Főleg azok a vonások állhatnak a háttérben, melyek azt az egyedi módot határozzák meg, ahogy az egyén érez, gondolkodik vagy viselkedik. Ezek például a neuroticizmus, az impulzivitás vagy az önfegyelem hiánya. A kapcsolat azonban nem egyirányú: bár korábbi kutatások nem mutattak ki egyértelmű kapcsolatot a súlygyarapodás és a személyiségjellemzők között, de a súlyban bekövetkező változások mindenképp meghatározzák azt, ahogy az egyén önmagáról gondolkodik (mely idővel a viselkedés, érzelmek és érzések változáshoz vezet). A súlygyarapodás egy szembetűnő jelzése lehet annak, hogy a személy nem tudja fékezni vágyainak kielégülését, nem képes önkontrollra. Jelen kutatásban a szerzők azt vizsgálták, milyen hatással lehet a személyiségre 10%-os súlygyarapodás? Feltételezték, hogy akiknél ez megfigyelhető, azok impulzívabbak, fegyelmezetlenebbek és meggondolatlanabbak azokhoz képest, akik megtartották a kiinduláskor mért súlyukat, vagy nem értek el 10%-os gyarapodást.

Módszer:

●       Minta:

○       Baltimore Longitudinal Study of Aging (BLSA): 1475 résztvevő, középkorútól idősig (M= 58,74 év kiinduláskor, SD= 15,35), műveltek (M=17,09 oktatásban eltöltött év, SD=2,52)

○       Baltimore Epidemiologic Catchment Area (ECA) study: 462 résztvevő, előzőtől fiatalabbak (M=45,39 év, SD= 10,69), kevésbé műveltek (M=12,58 oktatásban eltöltött év, SD= 2,41)

●       Mérés:

○       Személyiségvonások: A NEO-PI-R-t (Revised NEO Personality Inventory) használták mind a két mintán. A résztvevők kétszer töltötték ki (a BLSA-ban kb. 10 év, az ECA-ben kb. 8 év eltéréssel). A kérdőív impulzivitás, élménykeresés, önfegyelem és megfontoltság faktoraira fókuszáltak.

○       Testsúly: A testsúly mérését mind a két esetben képzett klinikai személyzet végezte. A súlygyarapodást úgy határozták meg, mint 10% növekedés kiinduló és a későbbi időpontban mért értékek között (a BLSA résztvevők 16%-nál, az ECA 38%-nál figyeltek meg ilyet).

Elemzés: Annak megállapítására, hogy a szignifikáns súlygyarapodást az impulzivitással kapcsolatos vonások határozzák-e meg, különböző faktorokat vetettek össze (mint nem, életkor, kezdeti és új időpontban mért személyiségjellemzők, műveltség) a súlygyarapodással. További elemzésben a személyiségváltozásokat hasonlították össze a súlygyarapodással a kezdeti BMI, életkor, nem, műveltség kontrolálása mellett, moderátorként a kezdeti BMI-t használva. Összehasonlításként megnézték a 10%-os súlycsökkenés hatásait is a személyiségváltozásra.

Eredmények: A súlygyarapodás elsősorban az impulzivitással hozható összefüggésbe: azok, akiknél legalább 10%-os súlygyarapodást mértek gyakrabban engedtek a csábításnak, mint azok, akiknél nem mértek súlyváltozást. A szerzők hipotézisével ellentétben mind a két mintán kimutatható volt a súlygyarapodás kapcsolata a megfontoltsággal (azok, akik híztak, gyakrabban gondolták végig tetteik következményeit ). A súlynövekedés nem mutatott kapcsolatot se az élménykereséssel se az önfegyelemmel. Az eredmények nem változtak az alap BMI kontrolálása mellett sem. Azt is nézték, a demográfiai adatok moderálják-e valamelyik kapcsolatot? A BLSA mintánál a megfontoltságban bekövetkező változás főleg fiatalabbaknál következett be. A súlynövekedéssel szemben a súlycsökkenés nem mutatott kapcsolatot a személyiségtényezőkkel. 10%-os súlyvesztés az ECA mintában az impulzivitás csökkenésével, a BLSA mintában a megfontoltság csökkenésével mutatott kapcsolatot, de az ellentétes mintán ezek nem álltak fenn.

Megbeszélés: A két életkorban és SES-ben eltérő mintán 10%-os súlygyarapodás az impulzivitással és a megfontoltsággal volt összefüggésbe hozható. A szerzők ezen személyiségjegyekben jelentősebb változást találtak, minthogy ezeket csupán az életesemények változtatták volna meg. A megfigyelt változások azt feltételezik, hogy a súlygyarapodás olyan káros fizikai és pszichológiai hatásokkal állhat kapcsolatban, mely az impulzivitás érzelmi oldalára hatnak (pl.: késztetéseknek való engedés, erős vágyaknak való ellenállás képtelensége). Az ilyenkor megjelenő viselkedés kontrolljának kudarca vezethet ahhoz, hogy a személy jobban az ilyen eseményekből származó kimenetelre. Jelen tanulmány felveti annak lehetőségét, hogy a fizikai változások szorosabb kapcsolatban lehetnek a pszichológiai változásokkal. Ahogy az emberek híznak, impulzívabbá válnak. Lehet, hogy azért, mert a súlygyarapodás állandó és jól látható emlékeztetőjük arra, hogy kudarcot vallottak a vágyaik feletti kontroll fenntartásában.

Jelen tanulmány egy lefelé húzó spirál jelenlétét feltételezi azok számára, akik súlyproblémákkal küzdenek. A vágyak kontrolljának kudarca egy önrontó kört indíthat el, mely az önkontroll képességek alacsonyabb szintjét eredményezheti és további súlygyarapodáshoz vezethet.

A tanulmány erősségei közé tartozik, hogy két, nagy elemszámú és részletes adatokkal rendelkező mintával dolgozott meglehetősen hosszú időn keresztül. A szerzők gyengeségként nevezik meg azt, hogy nem tudták elkülöníteni az aktuálisan létrejövő személyiségtényezők változását azok szubjektív megítélésétől. Javasolják, hogy elkövetkező tanulmányok több oldalról is térképezzék fel a személyiségvonásokat (önbeszámoló mellett megfigyelők elemzése pl. ).

Összességében a tanulmány megállapította, hogy még ha az egyén gondol is viselkedése következményeire, érzelmi impulzusai túl erősek lehetnek ahhoz, hogy irányítani tudja őket.