Kontrollált intervenció az egészség – és testnevelő tanárok körében az egészséges testkép elősegítésére, az evészavarok kockázatának csökkentésére, illetve a túlzásba vitt testedzés megelőzésének az érdekében.

Yager, Z., O’Dea, J. (2010). A controlled intervention to promote a healthy body

image, reduce eating disorder risk and prevent excessive exercise among trainee health education and physical education teachers. Health Education Research, 25, (5), 841-852.

Az összefolglalót készítette:  Nagy Violetta

Absztrakt

Jelen kutatás két intervenció hatását vizsgálta az egészséges testkép elősegítésének, az evészavarok csökkentésének, illetve a túlzásba vitt testedzés megelőzésének a céljából, egészség – és testnevelő tanárok (170 fő) mintájában. A kutatók azért ezt a célpopulációt választották, mivel ők az evészavarok és negatív testkép szempontjából fokozott kockázati csoportnak számítanak. A kutatás első évében a kontroll csoport kohortja (n: 49 nő, 20 férfi) a szokásos didaktikus egészség edukációs tananyagok sajátította el, a második évben az 1.-es intervenciós kohort (n: 31 nő, 21 férfi) önbecsülést növelő és média edukációs programmban részesült, végül a kutatás utolsó, harmadik évében a 2-es számú intervenciós kohort (n: 30 nő, 19 férfi) kombinált önbecsülést növelő, média edukációs és disszonanciára alapozó programban vett részt. A kutatás alapján a 2-es intervenció vezetett a legjobb eredményhez. A férfiak esetében szignifikánsan növelte az önbecsülést, javította a testképet, viszont csökkentette az izmosság iránti vágyat, a nőknél pedig az evészavarokat, a vékonyság iránti vágyat, illetve a túlzásba vitt testedzést csökkentette. Az utóbbiak esetében a 6 hónapos követő vizsgálat során is konzisztenciát mutattak az eredmények.

Bevezetés

Figyelembe véve azokat a lehetséges egészségügyi kockázatokat, melyeket a testképzavarok rejtenek magukban, illetve azok hosszútávú költségeit, a prevenció egy rendkívül fontos közegészségügyi edukációs célnak tekintendő. Az egészség – és testnevelő tanárok fokozottan veszélyeztetett populációnak számít a testkép, illetve evészavarok tekintetében. Egy recens kutatás pl. kimutatta, hogy ők gyakrabban fogyókúráznak súlyvesztés céljából, és több rendellenes evési viselkedést is mutatnak (hánytatás, hashajtó szedése, koplalás, túlzásba vitt testedzés). Ez azért is problematikus, mert pont ők azok, akik szerepmodelként szolgálnak a fogékony korban lévő iskolások számára. Ez által pedig lényeges szerepet töltenek be a fiatalok pozitív testképének, illetve megfelelő evési attitűdjeinek a kialakításában. Jelen kutatás elsődleges célja az volt, hogy megtervezzen, kivitelezzen, és végül értékeljen két kontrollált intervenciót ezen probléma megoldására.

Résztvevők

A kutatás során 170 harmadéves, végzős egészség – és testnevelés szakos tanuló (65% nő), összesen három egymást követő éves kohort vizsgálatban vett részt. 3 vizsgálati csoport volt, melyek a következőek: „Kontroll”, „Intervenció 1” és „Intervenció 2”. A résztvevők életkora 18,7 és 33, 5  között helyezkedett el, 21,6-os átlaggal, és 2,3-as szórással.

Az intervenciós programokról

A kontroll csoport a szokásos didaktikus információ alapú programban részesült egy 12 hetes szemeszter keretein belül. Olyan témákról volt szó, mint serdülőkori növekedés és fejlődés, táplálkozás, súlykérdések, önértékelés és szuicid prevenció. Az intervenciós csoportok szintén érintettek hasonló tartalmakat, de mindez sokkal inkább tapasztalati, tanuló központú, probléma – és kortárs alapú aktivitások formájában történt.

Az 1-es és 2-es egészségpromóciós intervenció az Ottawai Okirat elvein alapul, amely pedig a következő elméleti kereteket használja fel: tervezett viselkedés, szociális tanulás, illetve szociál-kognitív elmélet. Az 1-es intervenció a média műveltség, és önértékelés növelését tűzte ki célpontul. A 2-es számú intervenció ez előbbieken kívül beépítette azon összefoglalók eredményeit is, melyek szerint a vékonyság ideál és a média disszonancia programok is pozitív attitüdinális, illetve viselkedéses változásokat eredményeznek. A disszonancia alapú oktatás alatt azt a folyamatot értjük, amikor arra bátorítják a résztvevőket, hogy olyan módon viselkedjenek, amely ellentmond eredeti attitűdjüknek. Jelen programban ez osztályos, és online viták, illetve írásos feladatok formájában történt.

Mérőeszközök

A standardizált kérdőívek, mind a kontroll, mind az 1-es és 2-es intervenciós csoport esetében háromszori alkalommal kerültek kitöltésre: az intervenció kezdeténél (T1), a 12 hetes intervenciós programot követően (T2), illetve egy 6 hónappal későbbi utóvizsgálatnál (T3). Ezen időpontokban mérték a testtömegindexet (hordozható digitális mérleg), az önértékelést (Globális Önértékelés Alskála – Harter Felnőtt Szelf Percepció Profil), súllyal és alakkal kapcsolatos aggodalmakat (Evési Zavar Vizsgálat Kérdőív – EDE – Q; Súly és Alak Aggodalmak Skálája), illetve az evési viselkedést (Holland Evési Viselkedés Kérdőív – DEBQ). Kitöltésre kerültek még továbbá a következő skálák is: Izmosság Iránti Vágy (DFM), Vékonyság Iránti Késztetés (EDI), Kötelező Testedzés Kérdőív (OEQ), Kinézet Értékelése (BAR). Végül a résztvevőknek arról is számot kellett adniuk, hogy diétáztak-e az elmúlt 12 hónapban, ennek céljáról (súlycsökkentés/súlynövekedés), illetve módjáról (koplalás, hashajtók, dohányzás, hánytatás, túlzásba vitt edzés, fogyasztó tabletták).

Data analízis

SPSS-ben, a következő statisztikai vizsgáló eljárások segítségével: Kolmogorov – Smirnov, ANOVA, Pearson féle Chi-négyzet próba, ANCOVA. A vizsgálatban csak azoknak a személyeknek az adatai maradtak benne, akik mindhárom alkalommal (T1,T2,T3) részt vettek.

Eredmények

Férfiaknál

A 2-es intervenciós csoport szignifikáns csökkentést mutatott az evészavaros attitűdök és viselkedések terén, illetve növekedést a globális önértékelésben, ezenkívül az evési viselkedésük is jelentősen javult (DEBQ). Mind az 1-es, mind a 2-es intervencióban részesült személyeknél szignifikánsan csökkent az izmosság iránti vágy, a kontroll csoport esetében pedig nem történt változás. Végül a 2-es intervenciós csoportban még a kinézet értékelésében is jelentős pozitív irányú változást figyelhetünk meg.

Nőknél

Az 1-es és 2-es intervenciós csoport esetében a vékonyság iránti késztetés szignifikánsan csökkent. Hasonló trend volt megfigyelhető az evészavarok vizsgálatának esetében (EDE, DEBQ) is. Érdekes módon a kontroll csoport DEBQ pontszáma nem csökkent, hanem nőtt az idő előre haladtával. Az 1-es intervenciós csoportban szignifikánsan csökkentek ez EDE pontszámok T1-ről T2-re. A 2-es intervencióban résztvevő nők túlzásba vitt testedzére való hajlama szintén jelentősen csökkent a második alkalomra (T2), mely eredmény a 6 hónapos követés során is megmaradt (T3). Az 1-es és 2-es csoport vizsgálati személyei egyre pozitívabban értékelték a külsejüket (T1-T2-T3 - BAR), mely azonban nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét. Míg az intervenciókban résztvevő nők esetében a diétázás csökkenő tendenciája figyelhető meg, a kontroll csoportban ez a hajlam egyre inkább nő (az eredmények azonban itt sem szignifikánsak). A súly az 1-es és 2-es intervenciós csoportban is végig stabil maradt.

Megbeszélés

A kutatás eredményei ígéretesek, és azt mutatják, hogy effektívek és kifizetődők a testkép programok az egészség – és testnevelő tanárok körében. A jelen kutatásban ugyan mindkét intervenciós program jelentős pozitív változásokat eredményezett, de elmondható, hogy a 2-es program valamivel hatásosabb az 1-esnél. Ez utóbbi valószínűleg a plusz disszonancia programnak köszönhető.

Habár az egészség – és testnevelő tanárok az evészavarok, a testtel való elégedetlenség, illetve a túlzásba vitt testedzés szempontjából fokozott rizikó populációnak tekinthetők, mégis voltak olyan vizsgálati személyek, akiknek az alappontszámaik is az egészséges kategóriába tartoztak, ez pedig a vizsgálat statisztikai hatását csökkentheti. Mivel azonban pont a 2-es intervenciós csoport érte el a legnagyobb változást, ahol pedig az alappontszámok a legalacsonyabbak voltak, így úgy tűnik, hogy a jelen kutatás eredményeit ez nem feltétlenül befolyásolta. A vizsgálat erősségei közé tartozik a magas részvételi arány, mind a pre, mind a post vizsgálatoknál, a kontroll csoport jelenléte, illetve a magas belső reliabilitással rendkelkező standard és valid mérőeszközök használata. Másfelől viszont problémás lehet, hogy a férfi résztvevők túlságosan nagy arányban morzsolódtak le a 6 hónapos követő vizsgálat során.

Összességében tehát az intervenciós program eredményesnek számít az egészséges testkép elősegítésében, az evészavarok kockázatának csökkentésében, illetve a túlzásba vitt testedzés megelőzésének az érdekében. Így tehát csupán az a lényeges válasz maradt még megválaszolatlan, hogy vajon az egészség – és testnevelő tanárok körében végzett programok valóban segítik-e a jövőbeli diákjaik egészséges testképének, evési szokásainak, illetve egészséggel kapcsolatos műveltségüknek a növekedését is?