A  fizikai aktivitás akut hatása a cigaretta utáni sóvárgásra: szisztematikus  szakirodalmi áttekintés és metaanalízis a résztvevők egyéni adataival.

Hassova, M., Warren, F., Ussher, M., Van Rensberg, K., Faulkner,G., Cropley, M., Byron-Daniel, J., Everson-Hock, E., Oh, H.,Taylor, A. (2013) The acute effects of physical activity on cigarette cravings: Systematic review and meta-analysis with individual participant data (IPD). Addiction, 108 (1). 26-37.

Az összefoglalót készítette: Révész Ágnes

Bevezetés:

Az Egyesült Királyságban a felnőtt lakosság 21%-a dohányzik, ugyanakkor a dohányzók többsége (63%) le akar szokni. A külső segítség nélküli leszokási kísérletek csak 3-5%-ban sikeresek (Sikeresnek nevezhetjük a leszokást, ha a személy 6-12 hónapig absztinenst marad.), a visszaesés kockázata pedig az első 8 napban a legmagasabb. Bár a leszokást segítő, gyógyszeres, például nikotinpótló terápiát viselkedésterápiával kombináló módszerek bizonyítottan hatékonyak, a sikeren leszokók aránya a legjobb elérhető módszerek biztosítása mellett is 30% alatt marad. Továbbá, a leszokás gyakran testsúlygyarapodással járhat együtt, ami-különösen a nők esetében – újabb okot szolgáltathat a visszaesésre.

Ugyanakkor, a cigaretta utáni sóvárgás megbízhatóan előrejelzi a visszaesés valószínűségét. Bár a fizikai aktivitás hatékony és ajánlott eszköz lehet a cigaretta utáni sóvárgás leküzdésében, kevés tudományos bizonyíték támasztja alá ezt az összefüggést. Holott amellett szólnak bizonyítékok, hogy a fizikai aktivitás hatékony eszköze lehet a leszokás alatti testsúly-kontrollnak.

Mindeddig nem vizsgálta egyéni adatokon alapuló metaanalízis a fizikai aktivitás akut hatását a dohányzás utáni sóvárgásra. Egy összesített adatokkal dolgozó, 10 kutatás adatait magában foglaló metaanalízis már korábban kimutatta, hogy a rövid időtartalmú testmozgás hatékonyan csökkenti a cigaretta utáni sóvárgást (Taylor, 2010), de a kapcsolat még további megerősítésre vár - friss kutatási adatokkal, nagyobb elemszámmal és szigorúbb módszertani kritériumokkal.

Módszer:
Szisztematikus szakirodalmi áttekintés és metaanalízis a résztvevők egyéni adatival dolgozva. Az egyéni adatokon alapuló metaanalízis (Individual Participant Data (a továbbiakban: IPD) Metaanalysis) a kutatásban résztvevő összes vizsgálati alany egyéni adatával dolgozik, melyek később visszakövethetők, ellentétben a „hagyományos” metaanalízis elrendezésével, amikor az egyéni adatok összesített eredőjével dolgoznak(Riley, 2009).

Bár az IPD-t használó metaanalízis időigényesebb, mint az összesített adatokkal dolgozó, számos előnye is van azzal szemben:

1.      Hasznos, amikor sok nem publikált, pl. csak absztraktban megjelenő, vagy „fiókban maradt” kutatás született a témában, így a csökkenthető a publikációs torzítás. (A publikált kutatások legtöbbször nagyobb hatásméretet tudtak kimutatni.)

2.      Hasznos, ha a kutatásokban különféle módszerekkel jutottak az eredményekhez.

3.      Hasznos, ha komplex elemzések szükségesek.

4.      Lehetővé teszi feltáró vizsgálatok végzését.

5.      Növeli az egyéni terápiás hatások felmérésének erejét randomizált kontroll vizsgálatokban.

Keresési stratégia:

A kutatók a PRISMA (Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses) irányelveket követték a keresési stratégia kialakításában. A keresés a következő módokon zajlott:

      1. Online adatbázisokban (Sport Discus, MEDLINE, PubMed, Web of Science, EMBASE and PsycINFO), illetve a Cochrane Tobaco Addiciton Group által fenntartott ETD Digital Library

Network Digital Library of Theses, and Dissertations and Proquest Digital Dissertations adatbázisban,

2.      Manuális keresés: A fenti online adatbázisokban talált releváns cikkek hivatkozáslistájának és a Society for Research on Nicotine and Tobacco éves találkozóinak absztraktjainak feldolgozása.

3.       Ún. Key-list serverekben való keresés.

4.      Keresési időszak: 2004-től 2011 május 31-ig.

5.      Kulcsszavak: “(smoking vagy smoking cessation) és (exercise vagy physical activity) és (craving$ vagy withdrawal)”.

Beválasztási/kizárási kritériumok:

1. Azok a tanulmányok kerültek beválasztásra, melyek a fizikai aktivitás akut hatását vizsgálták a dohányzás utáni vágyra (Desire to Smoke, DtS) vagy a dohányzás utáni vágy erősségére.(Strength of Desire to Smoke, SoD) Mind a dohányzás utáni vágy, mind a dohányzás utáni vágy erősségének megítéltetése gyakori módszerek a sóvárgás mérésére.

A dohányzás utáni vágy becslésére a következő kérdés szolgál: „Ebben a percben vágyom egy cigarettára”. 7-fokú skálán mennyire ért egyet ezzel az állítással, ahol 1= egyáltalán nem értek egyet, 4=valamennyire egyetértek, 7=teljesen egyetértek?.

 A dohányzás utáni vágy erősségének mérésére pedig ez a kérdés szolgált: Ebben a pillanatban mennyire vágyik rá, hogy dohányozzon? (1= egyáltalán nem, 4= valamennyire, 7= nagyon erősen)

2. Randomizált keresztmetszeti vagy párhuzamos (parallel-arm) kutatásokat választottak be (fizikai aktivitás és kontroll csoport,), ahol a vizsgálati alanyok legalább 2 órán keresztül nem dohányoztak a vizsgálat kezdetétől számítva.

3. Kizárták mindazokat a tanulmányokat, ahol a vizsgálati alanyok sóvárgással kapcsolatos programban vettek van nikotinpótló terápiát kaptak.

Eredmények:

19 kutatás felelt meg a fenti kritériumoknak. Ezek között publikált kutatások, és MSc diplomamunkák is szerepeltek. A fizikai aktivitás hossza a beválasztott kutatásokban 5-40 perc között változott. A dohányzás utáni sóvárgás mérésére közvetlenül a fizikai aktivitás előtt/után, illetve két esetben 5 perccel a fizikai aktivitás után került sor.
A vizsgált mozgásfajták a következők voltak: 1. mérsékelt intenzitású séta, 2. futás, 3. mérsékelt intenzitású biciklizés, 4. intenzív biciklizés, 5. könnyed tempójú biciklizés, 6. izometrikus gyakorlatok (izomfeszítéssel járó gyakorlatok). A gyakorlatok intenzitását a szívfrekvencia változás mértékével rangsorolták.

A kontrollhelyzetek mindegyike passzívnak minősült, a következő kontrollhelyzetekkel: 1. passzív ülés, 2. hanganyag hallhatása ülve, 3. kognitív jellegű feladatok végzése, 4. videó megtekintése, 5. saját test mentális vizsgálata, mint fölkínált sóvárgás-csökkentő módszer.

Következtetések:

A rövid időtartalmú mozgás csökkentette az akut sóvárgást, függetlenül a bevont vizsgálat elrendezésétől, a publikáció formájától és a sóvárgás mérőeszközétől (DtS és/vagy SoD).

A fizikai aktivitás intenzitása, hossza és jellege -  az izometrikus edzés kevésbé bizonyult hatékonynak a fizikai aktivitás egyéb módszereihez mérve -  is befolyásolta a sóvárgás csökkenésének mértékét. Hasonlóan befolyásolhatja a kapcsolat erősségét a vizsgálati személyek életkora és a nikotindependencia mértéke (ami a sóvárgás alapértékével mérhető). Az eredmények egybevágnak a korábbi metaanalízis során kapott eredményekkel is, a szerzők szerint robusztusnak mondható.
A rövid időtartalmú fizikai aktivitás sóvárgás-csökkentő hatása összemérhetőnek mutatkozott a nikotin-pótló terápia és a glükóz sóvárgás-csökkentő hatásával. Így – testsúly-szabályzó és egyéb hasznos élettani hatásaival együtt – hatékony eszköz lehet a dohányzásról való leszokás támogatásában.

Hivatkozások:

·        Riley R. D., Lambert P. C., Abo-Zaid G.(2010). Meta-analysis of individual participant data:

rationale, conduct, and reporting. BMJ, 340, c221.

·        Taylor A. H., Ussher M. H., Faulkner G. (2007). The acute effects of exercise on cigarette cravings,withdrawal symptoms, affect and smoking behaviour: a systematic review. Addiction. 102, 534-43.