Túlsúlyos gyermekek és serdülők súlygyarapodást csökkentő kórház alapú, családközpontú intervenciójának megvalósíthatóságának vizsgálata

D. Dreimane, D. Safani, M. MacKenzie, M. Halvorson, S. Braun, B. Conrad, F. Kaufman, (2007). Feasibility of a hospital-based, family-centered intervention to reduce weight gain in overweight children and adolescents.  Diabetes Research and Clinical Practice 75 (2007) 159–168

Az összefoglalót készítette: Nagy Dorottya

Cél: a kórház alapú, családközpontú életmód program (Kids ’N Fitness=KNF) hatásainak értékelése 7-17 éves túlsúlyos gyerekek egészségére és testsúlyára vonatkozóan.

Résztvevők: 264 túlsúlyos gyerek (137 nő, 73% spanyol), átlagéletkoruk 11,5 év +- 2,1 év; nem lehetett olyan fizikai problémájuk, ami miatt a testedzést nem tudták volna elvégezni; ill. feltétel volt 85 percentilis fölötti BMI (ami a túlysúlyt jelzi), a CDCP (Center for Disease Control and Prevention) táblázata alapján. A v.sz.ek a saját (Los Angeles-i) kórházi személyzet, háziorvosok, iskolai-egészségügyi személyzet ajánlása által kerültek a programba, minden gyerekhez tartozott egy felnőtt kísérő a családjukból. A v.sz-ek választottak maguknak a testedzés gyakorlására és az étkezésre vonatkozó személyes célokat, amelyeket végigvittek a program során. Alkalmanként 20 személy vett részt az üléseken, amelyeket évente négyszer indítottak. 6 év alatt 417 túlsúlyos, vagy veszélyeztetett túlsúlyos gyerek került be a programba.

Módszer: A Kids ’N Fitness program 12x90 perces üléseket tartalmaz ambuláns kezelésben, amelybe beleértendő a táplálkozásra és testmozgásra vonatkozó edukáció viselkedésváltoztatással és a család bevonása. A v.sz.-ek naplót vezettek és gyerek egészség kérdőívet (Child Health Questionnaire) töltöttek ki, amit a program előtt, alatt és után is felvettek. (Az elő és utóprogramban súly, magasság, BMI, nyugalmi vérnyomás, glükóz tolerancia, éhomi szérum inzulin és teljes koleszterin, triglicerin, HDL, LDL értékeket is mértek.)

A vizsgálatnak volt egy 1998-ban lefuttatott elődje, amely 8 hetesre volt tervezve, és amely alapján megállapították, hogy ez az idő nem biztosítja az elvárt eredményeket. 2002 őszén elindították a 12 hetes verziót, ami során 115 v.sz. várólistára került anyagi, személyzeti ill. financiális okok miatt, és az ő adataikból következtettek a súly és BMI értékek ingadozására a pre-program ideje alatt.

Az ülések kb. 45 perces testedzésből és ugyanennyi ideig tartó edukációból álltak. Az edzések alatt a szülők az elhízás következményeiről, a társas támogatás fontosságáról és az egészséges életmód hatásairól szóló előadáson vettek részt, ahol biztosították a spanyol-angol fordítást. Az edzések a gyerekeknek különböző tevékenységek kipróbálásából és kiválasztásából állt: séta, foci, tánc, jégkorong, röpi, amelyeket módosított formában gyakoroltak (pl. hogy mindenki aktívan közreműködjön, a focit több labdával játszották).

Az edukáció során a táplálkozás alapelveit (ételpiramis, megfelelő mennyiségi adagok, cukor és koleszterintartalmú ételek fogyasztásának csökkentése, ételcímkék értelmezése stb.) ismertették a gyerekekkel.A viselkedésváltozatást célzó foglalkozás során képzett orvosok és szociális munkások a család életmódbeli szokásaira irányították a figyelmet, promotálták, hogy hetente legalább 3x30-et fizikai aktivitással töltsenek, és tartsák a foglalkozások alatt közösen megbeszélt diétát.

A beavatkozás eredményei:  A súly és BMI ingadozásának monitorozása, BMI, és BMI z-értéke alacsonyabb lett a program alatt, mint a megfigyeléses, program előtti fázisban. A v.sz.-ek testsúly-értéke és BMI indexe a 12 hetes programban szignifikáns csökkenést mutatott (mint a 8 hetes programban).

Az érzelmi jóllét és viselkedés pozitív korrelációban állt a súlycsökkenéssel. (p=0.005)

Következtetés: A pozitív egészségi eredmények arra utalnak, hogy a családközpontú programokban való részvétel, ahol hangsúlyozva vannak az egészséges étkezési stratégiák, a csapat-orientált fizikai aktivitás és magatartásváltoztatás, hatékonyan javítja a súlyváltozás dinamikáját és pszichés működést.

A KNF program célja egy városi ambuláns kezelés létrehozása volt, amelyben a gyerekek és családjaik interaktív, aktivitás-alapú edukációban részesültek. A heti csoportfoglalkozások és házifeladatok otthoni befejezésén keresztül az étkezési szokások javítását, iskola utáni fizikai aktivitás növelését, az egészségtelen viselkedések megváltoztatását tűzték ki célul. A tananyag része volt a csoportban való aktív részvétel fokozása, ami nem foglalta magában az egyéni ill. szülő-gyerek együttes ülést/foglalkozást. Egy hasonló tanulmány (Goldfield és mtsai., 2001) bizonyította, hogy a család-alapú viselkedéses intervenció önmagában költséghatékonyabb a gyermekkori elhízás kezelésében, mint a vegyes csoportos plusz egyéni kezelések együtt.

Akik több ülésen vettek részt, súly és BMI értékük egyaránt csökkent, így tehát a 12 hetes programban magasabb a BMI és a hozzá kapcsolódó z-érték csökkenése. A 12 évesnél idősebb v.sz-eknél ugyanez a helyzet, talán mert az idősebb gyerekek jobban felfogják és meg tudják ragadni az elhangzott információk lényegét, és több potenciális lehetőségük van arra, hogy meghozzák életmódjukkal kapcsolatos döntéseiket (ide tartozhat, hogy ők maguk, vagy szüleik motiváltabbak voltak arra, hogy szélesebb tudásuk legyen az egészséges életmódról).

Összességében javult a szülők elképzelése gyerekeik egészségére és jóllétére vonatkozóan, szerintük gyerekeik egészségesebbek, aktívabbak és képességeikben előrehaladottabbak lettek a programban való részvétel során. 

A mindkét populációra vonatkozó pozitív trend ellenére csak a 8-hetes csoportban javult szignifikánsan a mentális egészség mutatója, ami az érzelmi akadályok ill. önbecsülés mutatóinál nem mondható el. Ahogy várható volt, az érzelmi jóllét az idősebb v.sz.eknél javult jelentősen, akik a program alatt több súlyt adtak le. A 12 hetes program részvevőinél szignifikánsan javult a családi kohézió, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a szülők és gyerekek több időt tölthettek együtt, több alkalmuk volt az aktivitásokban való részvételre, mint a 8 hetes csoportban.

A tanulmány legfőbb korlátja a v.sz. kiesésének magas aránya volt, ami nem szokatlan jelenség az egészségfejlesztő programok kapcsán. Vizsgálatuk különböző kihívások mentén szerveződött: a v.sz-ek relatív alacsony szocioökonómiai státuszúak voltak, nem kaptak pénzbeli jutalmat a részvételért (sokan nem is tudták kifizetni a részvételt, mert társadalombiztosítási támogatás nem állt rendelkezésre, a vizsgálatot a kutatási alap fedezte), hetente ingázniuk kellett a csúcsforgalom idejében a kórházba, és a foglalkozások gyakran egybeestek az iskolai és nyári szünetekkel. Egyéb problémát jelentettek az utazási és nyelvi hiányosságok (jelenlevő fordítók és kétnyelvű edukációs anyagok ellenére), valamint a szabadidős tevékenységekhez használatos tér hiánya, ill. az utánkövetés lehetősége önkéntes volt, amit valószínűleg a motiváltabbak használtak ki.

A kórház-alapú programmal szemben egy állandó közösségi-iskolai programban, ahol a v.sz.-ek egész gyerekkorukon át folyamatosan találkoznak a szükséges strukúrával, visszajelzésekkel és pozitív megerősítésekkel, segíthet az egészséges életmód fenntartásában. Kiegészítő stratégiákra is szükség van, amely a túlsúlyos gyerekek családjainak segít, akik nem készek vagy motiváltak egy súly-management programban való részvételre.

Összességében a KNF segített csökkenteni ill. fenntartani az elért testsúlyt. Látva, hogy az elhízás egyre jobban terjed, biztosítani kell olyan nem fenyegető környezetben zajló (lsd. mint a fent leírt) programokat, amelyek hasznosak lehetnek a felnőttkori elhízás és egyéb egészségi kockázatok megelőzésére.

Más országokban, mint például Németország, az állami társadalombiztosítás-támogatásban benne foglaltatik többek között a krónikus betegségek (lsd. túlsúly, diabétesz, asztma, neurodermatitis) kórházi, bentlakásos kezelése. Háziorvosi beutalóval a gyerekek/és szüleik 4-8 hetes kezelésben részesülnek, amit hasonló, a cikkben bennefoglalt elvek alapján végeznek, és amelynek az a különlegessége, hogy  8 éves kortól a gyerekek egyedül, szülői jelenlét nélkül is részt vehetnek a programban.

http://www.fachklinik-gaissach.de/BSKFG/de/Navigation/_home_node.html

Ebben az intézményben 1 évig önkéntesként dolgoztam, ezért is csatolom a honlap címét, a cikket is ebből a megfontolásból választottam.

Az, hogy melyik program milyen hatékonyságú nyilvánvalóan függ attól, hogy mely országról beszélünk, milyen populációról stb., mindenesetre a cikkek és tapasztalatom alapján is a prevenció (amely lehetőleg a társadalom minden szintjére elér) lenne a leg(költség)hatékonyabb módszer arra nézve, hogy a későbbiekben kezelhető(bb)ek lehessenek a hosszú távú következmények.