2012. december 8., szombat


Számít az a vélekedés, hogy a  stress befolyásolja az egészséget? Összefüggés az egészséggel és a mortalitással

Keller, A., Litzelman, K., Wisk, L. E., Maddox, T., Cheng, E. R., Creswell, P. D., Witt, W. P. (2012). Does the Perception That Stress Affects Health Matter? The Association With Health and Mortality. Health Psychology, 31(5), 677-684.

Az összefoglalót készítette: Sellei Katalin

1. Bevezetés
Az amerikaiak harmada érzi úgy, hogy az átlagos stressz szintje egy 10 pontos skálán 8-as, ami az extrém stressz kategóriájába sorolható (APA, 2008). Ez az eredmény különösen figyelemreméltó ha a tartós stressz következményeire gondolunk, úgy mint adverzív hatások a pszichológiai és fizikai egészségre valamint a korai elhalálozás megnövekedett rizikója. Míg az eddigi munkák tanulmányozták az összefüggést krónikus vagy észlelt stressz és különféle halálozási okok között, még nem született vizsgálat arról, hogy milyen kapcsolat van egy személy arról való vélekedése, hogy a stressz befolyásolja az egészséget és az egészség alakulása között.
       Az a felfogás miszerint a stressz befolyásolja az egészséget nagyban eltérhet a megtapasztalt stressz mennyiségével. Például valaki aki kevés stresszt él át vélekedhet úgy, hogy az a kevés is nagy befolyással van az egészségére. Továbbá a stressz észlelt hatása az egészségre másként is befolyásolhatja az egészség alakulását, mint maga a mennyisége vagy súlyossága a stressznek.
       Teoretikai modell támogatja a felvetést miszerint az, hogy valaki úgy véli, hogy a stressz befolyással van az egészségére kihatással van a jövőbeli egészségi állapotára. A stressz és megküzdés tranzakciós modellje szerint, egy stresszor hatását, a személy értékelése a stresszorról közvetíti. Az értékelés főként az észlelt érzékenység és az esemény súlyossága által determinált. Egy korábbi vizsgálat összefüggést talált a rizikó fokozottabb észlelése és a megnövekedett pszichológiai distressz között és vélhetően további kedvezőtlen egészségi következménnyel is kapcsolatban áll (Schwartz et al, 1995). E modell alapján, a fokozottabban észlelt stressz okozta egészségi rizikó kulcs faktor lehet a jövőbeni egészségi állapot bejósolhatóságában és alakulásában. Ez az első vizsgálat, mely reprezentatív felnőtt amerikai mintán vizsgálja a kapcsolatot a megtapasztalt stressz mennyisége, a stressz egészségre gyakorolt kedvezőtlen befolyásáról való vélekedés és a későbbi egészségi és halálozási kimenetel között. Továbbá azt is bejósolták, hogy azok, akik a legmagasabb mennyiségű stresszt tapasztalják és mellette úgy vélik, hogy a stressz kihatással van az egészségükre, kedvezőtlenebb egészségi következményt fognak megtapasztalni a többi vizsgált személyekhez képest. A vizsgálat eredményeinek fontos implikációi lehetnek a stressz okozta negatív egészségi állapotok csökkentésére szánt intervenciók kialakításában.



2. Módszer
Az adatok az 1998-as National Health Interview Survey-ből (NHIS) származnak, mely olyan kérdéstípusokat is használt mint észlelt stressz, stressz kezelés és a stressz észlelt kihatása az egészségre. Összesen 28,753 válaszadó került bele az analízisbe az NHIS Sample Adult Score és a Prevention Adult componensek összekapcsolásából, akik közül 2,960 (10.3%) elhalálozott.
       A stressz mérésére az utolsó 12 hónapos intervallumot vizsgálva, 4 pontos Likert formátumú kérdéseket tettek fel a stressz mennyiségére és a stressz észlelt kihatására az egészségre, valamint igen-nem formátumú kérdést a stressz csökkentésére vonatkozóan. Az egészségi állapotot és a pszichológiai distresszt 5 pontos értékskálán mérték, az utóbbit egy rövidített változatán a Kessler Psychological Distress Scale-nek, mely 6 érzelem gyakoriságára kérdez rá (ideges, reménytelen, nyugtalan, semmi sem tudja felvidítani annyira lehangolt, értéktelen, mindent megterhelőnek érez) az elmúlt 30 napra vonatkozóan. Magas értékei a 6 érzelemnek erős pozitív korrelációt mutat a DSM-IV diagnózisaival (Kessler et al., 2003). Az elérhető értékek tartománya 0-24-ig terjedt, ahol a magasabb értékek a rosszabb pszichológiai distresszt mutatták. Hét vagy annál magasabb érték az enyhétől a közepes pszichológiai distresszt jelezte.
Továbbá mérték az 1998 és 2006 közötti bármilyen okból bekövetkező elhalálozások számát a National Death Index adatai alapján.
Különböző független változót is felhasználtak az analízishez, melyeknek kapcsolata a kutatás témájával ismeretes. Ilyenek voltak a szociodemogfáriai faktorok mint nem, etnikai hovatartozás, életkor, iskolázottság szintje, munkaviszony, családi állapot, városi-falusi körülmények, jövedelem, egészségi és egészségmagatartási adatok mint krónikus betegség, dohányzás, fizikai aktivitás, továbbá egészségbiztosítás megléte és az egészségügyi ellátás szokásos forrása.
       Logisztikus regresszió analízist használtak, hogy megvizsgálják a faktorokat, amik összefüggnek a jelenlegi egészségi állapotottal és pszichológiai distresszel. Cox proportional hazards modellt alkalmaztak, hogy megismerjék, hogy hat a tapasztalt stressz mennyisége és a stressz észlelt hatása az egészségre, kontrollálva a szociodemográfiai adatokra, egészségmagatartásra, egészségügyi ellátási faktorok hozzáférhetőségére, stressz csökkentésre. A Wald és Likelihood Ratio Chi-Squared Teszteket használták a stressz mennyiség, a stressz észlelt kihatása az egészségre és az egészségi következmények közti interakciók jelentőségének vizsgálatához. Továbbá chi-squared analízist használtak, hogy teszteljék a felnőttek szociodemográfiai különbségeit és a tapasztalt stressz mennyisége közti összefüggéseket. Regresszió modelleket használtak a szociodemográfiai, egészségmagatartási, egészségügyi ellátási faktorok hozzáférhetőségi és a stressz mennyisége közti összefüggésekhez. Ugyanezt a módszert használták, hogy megvizsgálják a következményét annak, ha a személyek úgy érzékelik, hogy a stressz kihatással van az egészségre.


3. Eredmények
Összesen 35.3%-a a válaszadóknak tapasztalt közepes mennyiségű stresszt, míg 20.2%-a válaszolta, hogy nagy mennyiségű stressz érte az utóbbi 1 évben. 7.8% észlelte úgy, hogy a stressz nagyban befolyásolta az egészégüket, míg 25,9% érezte valamennyire a stressz hatását az egészségükben. A stressz mennyisége és a stressz észlelt kihatása az egészségre között nem találtak szignifikáns összefüggést. Több megtapasztalt stressznél nagyobb volt a valószínűsége, hogy rossz egészségi állapotot jelez a személy. Továbbá, azok, akik úgy gondolták, hogy a stressz befolyással van az egészségükre, nagyobb valószínűséggel jeleztek rosszabb egészségi állapotot. Akik úgy vélekedtek, hogy a stressz valamennyire befolyásolta az egészségüket, azok körülbelül kétszer, akik pedig úgy gondolták, hogy a stressz nagyban befolyásolta az egészségüket körülbelül négyszer nagyobb valószínűséggel jelezték, hogy rossz az egészségük, mint azok, akik szinte semennyire, vagy egyáltalán nem érezték úgy, hogy a stressz befolyásolta volna az egészségüket.
Azok, akik több stresszről számoltak be, nagyobb valószínűséggel válaszolták azt, hogy pszichológiai distressztől szenvednek. Továbbá a vélekedés miszerint a stressz befolyásolja az egészségüket nagyobb valószínűséggel járt együtt pszichológiai distresszről való beszámolással. Akik úgy vélekedtek, hogy a stressz valamennyire befolyásolta az egészségüket, azok körülbelül kétszer, akik pedig úgy gondolták, hogy a stressz nagyban befolyásolta az egészségüket körülbelül ötször nagyobb valószínűséggel jelezték, hogy pszichológiai distressztől szenvednek, mint azok, akik szinte semennyire, vagy egyáltalán nem érezték úgy, hogy a stressz befolyásolta volna az egészségüket.
Sem a stressz mennyisége, sem pedig a stressz észlelt kihatása az egészségre nem jósolt önmagában korai elhalálozást. Viszont azt találták, hogy azoknál, akik sok stresszről számoltak be és mellette úgy észlelték, hogy a stressz nagyban kihatással van az egészségükre, az elhalálozás rizikója 43%-kal emelkedett meg.
Ha az önbevallásos egésszéget belefoglalták az analízisbe, akkor azt találták, hogy a sok stressz és a stressz észlelt kihatása az egészségre közti interakció csökkent és csak határértékes szignifikanciával bírt.

4. Diszkusszió
A jelen tanulmány eredményei szignifikáns jelentőséggel bírhatnak a stressz és az egészség körülményeit kutató elméletalkotók számára. A tanulmány indikálja, hogy azok, akik sok stresszről számolnak be és mellette úgy érzik, hogy a stressz kihatással van az egészségükre lehetséges, hogy a korai elhalálozás nagyobb rizikójának vannak kitéve azokhoz képest, akik egyedül csak a magas stresszről vagy csak a vélekedésről számolnak be, miszerint a stressz befolyásolja az egészségüket. Az eredmények támogatják a gondolatot, mely a stressz megítélését kritikusnak tartja a következmények befolyásolásában (Lazarus & Folkman, 1984). A szerzők valószínűnek tartják, hogy a stressz mennyiségének és egészségre vonatkozó negatív hatásainak megítélése, talán szinergisztikusan összedolgoznak a korai halálozás rizikójának növelésében. Az eredmények egy új útvonal lehetőségét vázolják fel, amin keresztül a stressz hatással lehet az egészség kimenetelére, továbbá a stressz, megküzdés és egészség közti kapcsolat egy új lehetséges értelmezését ajánlják.
       A 43%-os rizikóemelkedés a stressz nagy mennyisége és az észlelt kihatása az egészségre interakciójának következményeként 20,231 évenkénti elhalálozásért lenne felelős a kumulatív modell szerint, ami egybecsengene a magas vérnyomás, magas vérnyomás okozta vesebetegség és a Parkinson-kór halálozási adataival. A szerzők hozzáteszik, hogy bár a jelen kutatás nem adhat ok-okozati magyarázatokat ezekre az eredményekre, további kutatások megszületése szükségességét hangsúlyozza a stressz egészség befolyásoló hatásának észlelése és a jelenlegi egészség, mentális egészség és az elhalálozás közti kapcsolat tanulmányozására.
       Egy személy negatív elvárásai, rezilianciája és az egészségre vonatkozó kontrollérzet mind lehetséges magyarázatként szolgálhatnak a stressz mennyisége és az egészségbefolyásoló hatásának észlelése közti szinergikus kapcsolatnak. Korábbi munkák kimutatták, hogy a pesszimista életszemlélet rossz fizikai és mentális egészséget, valamit az egészségügy fokozott használatát jósolja meg (Geers et al., 2007). Ez a gondolatmenet elvezet ahhoz, hogy az a vélemény, hogy a stressz befolyásolja az egészséget ugyanezt a pesszimista életszemléletet követi.
       A szerzők további kutatásoknak hasznosságára hívják továbbá fel a figyelmet, annak a megvizsgálására, hogy a reziliencia jelensége mennyiben befolyásolja a hajlamosságot a stressz egészségre kihatásának az észlelésére. Korábbi kutatásból kiindulva megállapítják, hogy reziliens személyek talán nem gondolják, hogy a stressz kihat az egészségükre vagy sok stressz mellett nem tapasztalnak rosszabb egészséget. Arra is felhívják a figyelmet, hogy azok, akik úgy érzik, hogy a stressz befolyásolja az egészségüket, talán úgy vélik, hogy az egészségük kívül esik azokon a dolgokon, amiket kontrollálni tudnak. Heath et al. (2008) kimutatta, hogy az utóbbi nézeteket vallók rosszabb egészséget tapasztalnak meg, mint azok, akik úgy vélik, hogy az egészségüket a saját kontrolljuk alatt tartják. Összefoglalva, még szükség van olyan tanulmányokra, amelyek potenciálisan megtámogatnák a reziliencia és az egészség és stressz feletti személyes kontroll érzet fejlesztésének intervenciós hatásait az egészség alakulására azok között, akik nagy stresszt élnek át. A kutatók hozzáteszik, hogy az eredmények hatásirányát nem tudja a tanulmány megvilágítani, így az is részben elképzelhető, hogy akinek rossz az egészsége az egyszerűen a rossz egészségi állapota miatt is jelezhette, hogy a stressz befolyásolja az egészségét, valamint a rossz egészségi állapot befolyásolhatta a beszámolt stressz mennyiségét is. Az eredményeket szerintük még biológiai folyamatok is befolyásolhatták, mint például az allosztázis, mely a stresszt biológiai változtatásokon keresztül próbálja kezelni a homeosztázis visszaállítása érdekében. A megnövekedett allosztázisnak negatív következményei lehetnek az egészségre, így előfordulhat, hogy az eredmények ezeket a behatásokat tükrözik.
       A tanulmány hiányosságai között említi többek között, az időreferenciák különbözőségét a stresszre, a mentális egészségi státuszra és az egészségi státuszra vonatkozó kérdésekben, az önbevallásos válaszadás problématikáit, valamint faktorok, mint például a személyiség kérdésének kihagyását. Mindezek ellenére a kutatás erőssége, hogy nemzetközi, egyéni és családi szintű különböző faktorokat figyelembe vevő, nagy minta került megfigyelés alá, továbbá 9 év utánkövetés elhalálozási statisztikáit tudta felhasználni. További kutatás kivitelezése a stressz észlelt egészségre gyakorolt hatása és a morbiditás és mortalitás kimenetele közti kapcsolatra nélkülözhetetlen a stressz egészségre gyakorolt hatásának megértéséhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése