Dohányzásról való leszokást támogatása internetes útmutató program segítségével, dohányzó serdülők számára

Chen, H.-H., Yeh, M.-L. (2006). Developing and evaluating a smoking cessation program combined with an Internet-assisted instruction program for adolescents with smoking. Patient Education and Counseling, 61, 411-418.

Az összefoglalót készítette: Németh Dorottya

Bevezetés

A WHO becslései szerint a dohányzók száma világszerte egyre növekedik: 2030-ra a világban előforduló halálesetek egyharmadáért a dohányzás tehető majd felelőssé. Minél több ideje dohányzik valaki, és minél több szálat szív el, annál nehezebb azt abbahagyni, ráadásul a dohányzás mértéke az évek folyamán általában még növekedik is. A dohányosok 80%-a már 18 éves kora előtt túl van az első, dohányzással kapcsolatos élményén. A fiatal, fejlődő szervezet tüdeje még nem érte el felnőtt formáját, így azt nagyobb mértékben károsítja a dohányzás. Ráadásul a dohányzó fiatalok gyakran szenvednek légúti megbetegedésekben, életük későbbi szakaszaiban pedig nagyobb az esélyük rákos megbetegedések kialakulására. Így az egészségügy szintén a dohányzás elszenvedőjévé válik.

A dohányzással kapcsolatos tévhitek még nehezebbé teszik a fiatalok számára a leszokást, például a legtöbb fiatal „menőnek”, „lazának” gondolja a dohányzást. Eközben kevés információval rendelkeznek arról, hogy a dohányzás milyen károsodásokat okozhat a szervezetükben, de a cigarettás dobozokon elhelyezett figyelmeztetések, a statisztikai adatok, egyéb figyelmeztetések egyáltalán nem keltik fel az érdeklődésüket.

A dohányzásról való leszokásban az énhatékonyság képessége, illetve annak fejlesztése segíthet. Akik magasabb énhatékonysággal rendelkeznek, hatékonyabban is utasítják vissza a dohányzással kapcsolatos társas nyomást, és csökken a dohányzási szándékuk is.

Ennek a kutatásnak az volt a célja, hogy kifejlesszen egy olyan dohányzás abbahagyását célzó programot, melyet egy internetes útmutató program használatával egészítenek ki. Ez azért lehet érdekes kombináció, mert az internet manapság nagy tömegek számára elérhető, és széles körben sikerrel használják oktató programok terjesztésére. Ráadásul, minél fiatalabbak a páciensek, és minél többet használják az internetet, annál sikeresebbek körükben az oktató programok. Az e-mailen küldött, egyénileg időzített, útmutató üzenetek bevezetése megnövelte az internetes dohányzásról való leszoktató programok hatékonyságát. A kutatásban használt IAI nevű internetes oktató program érdekes alternatíva a fiatalok számára.

Minta

A tanulmányban egy elő-és utóteszteléses, kvázi-kísérleti elrendezést mutatnak be. Két csoportjában, a kísérleti és kontroll csoportban hetvenhét, egy adott középiskolába járó, 10-12. osztályos (a taiwani „senior high school”-nak megfeleltethetően) diák vett részt a kutatásban. A kísérleti csoport abból a 39 diákból állt, akik önként hajlandóak voltak kipróbálni a programot; az a 38 diák, aki nem akarta használni, a kontroll csoportba került. Etikai engedélyt a tanulmányban résztvevő iskolától kaptak. Minden résztvevőnek felhívták a figyelmét arra, hogy az összegyűjtött adatok nem kerülnek a nyilvánosság elé. A személyeknek egy-egy azonosítószámot adtak, melyeket válaszadásnál és az online beszélgetések során használtak. Tájékoztatták őket arról, hogy bármikor félbeszakíthatják a vizsgálatot. Az adatgyűjtés a program lezajlása előtti és utáni egy héten belül zajlott.

Felépítés

A kísérleti csoport tagjai egy 6 hetes időszakban, heti egyszer, alkalmanként két órás részekben vettek részt a programban, melyet kutatók, fizikusok, ápolók, asszisztensek együttesen dolgoztak ki. Sokféle pedagógiai módszert is alkalmaztak, például előadást, beszélgetést, csoportinterakciót, szerepjátékot. Az előadások során ismertették a dohányzás egészségkárosító hatásait, a dohányzás abbahagyásának előnyeit, a dohányzásról való leszokás módszereit, és azt, hogyan kell kezelni azokat a kellemetlen érzéseket, melyek a cigaretta letétele után jelentkeznek. A csoportos beszélgetés teret engedett a dohányzással, és annak abbahagyásával kapcsolatos élmények megosztásának. A szerepjáték során pedig a diákok olyan képességeket sajátíthattak el, melyek segítségével ellenállhatnak a társak befolyásának, illetve relaxációt és kommunikációt is tanultak.

A program számára készítettek egy honlapot. Az oldalt öt egységre osztották. Az első egységben felvázolták a dohányzás és passzív dohányzás egészség- és környezetkárosító hatásait, nehézségeket, a visszaesés okait. A második egységben bemutatták a leszokásra való felkészülést, hogyan utasítsák vissza a cigarettát, a dohánymentes állapot megőrzését, és mit tegyenek esetleges súlygyarapodás esetén. Megtanulhattak egyszerű stresszkezelési módszereket is. A harmadik részben megtudhatták, mennyit spórolhatnak egy év alatt a dohányzás abbahagyásával és milyen súlyos a nikotinfüggőségük. Lehetőségük nyílt arra, hogy egyénre szabva alkothassanak egy olyan programot, melyben kitűznek egy leszokással kapcsolatos, megvalósítható célt, és kiválasztják az ahhoz szükséges lépéseket. A negyedik részben egy fórum keretein belül a résztvevők megoszthatták egymással a dohányzás abbahagyásával kapcsolatos élményeiket, az ötödik egységben pedig olyan honlapokkal ismertették meg a programban résztvevőket, melyek hiteles tájékoztatást nyújtottak a program menetéről, a dohányzás egészségre kifejtett hatásairól, leszokási módszerekről.

A programban egy három alskálából álló, módosított, valid, dohányzással kapcsolatos kérdőívet használtak. A dohányzási attitűd alskála tizenegy, a dohányzási viselkedés alskála hét, az énhatékonyság alskála pedig tizenöt kérdésből állt. A kérdőív felmérte a dohányzással kapcsolatos pozitív és negatív attittűdöket, az elszívott cigaretták mennyiségét, a dohányzás helyszínét, márkát, és a cigarettára gyújtás helyzeteit. Minél több pontot kaptak a résztvevők, annál valószínűbb volt, hogy képesek irányítani dohányzási viselkedésüket. 

A programban szereplők magát a programot is értékelhették egy négypontos rendszerben, aszerint, hogy milyennek találták a segítséget, a tananyagot és az időbeosztást. Egy hétpontos skálán pedig azt ítélhették meg, hogy mennyire találták hasznosnak és megvalósíthatónak a programot.

Eredmények

A kísérleti és kontroll csoportban az átlag életkor 17 év volt. Az előbbi csoportban az első dohányos élmény 14 éves korra tehető, míg az utóbbi csoportnál 15 évre. Mindkét csoportban átlagosan 2,5 éve dohányoztak. 66%-uk több mint két éve dohányzott már, és napi 10 szálnál több cigarettát szívtak el. A kutatás azt is kimutatta, hogy 60%-uk kielégítően teljesített tanulmányaiban, és 80%-uk reménykedett főiskolai végzettség szerzésében. Az elvégzett khi-négyzet próba szerint a két csoport nem tért el szignifikánsan a szülők végzettségében (középiskola), elvárásaiban (nem alacsony), családi dohányzási szokásokban (általában volt dohányzó családtag), saját teljesítményükben (átlagos), önmagukkal kapcsolatos iskolai elégedettségükben (szintén nem alacsony). A résztvevők az iskolában átlagos teljesítményt nyújtottak, és a saját magukkal szemben támasztott elvárásuk nem volt alacsony.

A kérdőívek statisztikai elemzéséhez kovariancia analízist (ANCOVA) használtak. A dohányzás valószínűségét mutató attitűd pontszám csökkent a program lebonyolítása után a kísérleti csoportban. Ugyanebben a csoportban csökkent az elszívott cigaretták száma és a nem-dohányzók aránya, míg a kontroll csoportban ez nőtt, illetve változatlan maradt. A résztvevők beszámolói alapján a szerepjáték segített nekik abban, hogy a tanult készségekkel visszautasítsák a cigarettát. A résztvevők nagy énhatékonyságot mutattak, ha közterületen nem dohányozhattak, de frusztrációnál már ugyanez kevésnek bizonyult. Ebből is látszik, hogy a közterületen való dohányzás tiltásának jó hatásai vannak a dohányosokra, hiszen kellemetlennek érzik, hogy rágyújtsanak, és fontos a stressz és frusztráció kezelése pszichológiai tanácsadás keretein belül.

A kutatás pozitív korrelációt mutatott ki az énhatékonyság és a dohányzással kapcsolatos attitűd között: a fiatalok attitűdje nagymértékben befolyásolható az énhatékonyságuk erősítésével. A dohányzási viselkedést az elszívott cigaretták számának csökkenésén és az abbahagyási próbálkozások számán keresztül mérték. A dohányzás mértéke és az énhatékonyság negatívan korrelál egymással: minél több az elszívott szálak száma, annál kisebb az énhatékonyság. Tehát aki nagyobb énhatékonysággal rendelkezik, képes folyamatosan emlékeztetni magát a dohányzással kapcsolatos negatívumokra, magabiztosabban változtat a dohányzási viselkedésén, és ez a dohányzás csökkenését eredményezi.

A kísérleti csoportban résztvevők összességében pozitívan vélekedtek erről a programról. A program kedvenc részének a dohányzás abbahagyását segítő módszerek megismerését választották.

A program egyik speciális eleme volt, hogy a szakemberek az internet segítségét is igénybe vették. A résztvevők saját időbeosztásuk és szükségleteiket mentén sajátíthatták el a dohányzással kapcsolatos ismereteket. Eközben az interneten megoszthatták egymással gondolataikat, segítséget kérhették vagy éppen támaszt nyújthattak társaiknak. Az internet használata tehát a csoport interakciót segítette elő, és még nagyobb érdeklődésre késztette a segítségért folyamodókat.

Természetesen a program kitalálói utólag felfedeztek néhány hiányosságot, melyeket érdemes számításba venni az eredmények értékelésénél. Az egyik felmerülő nehézség az volt, hogy az otthoni internetkapcsolattal nem rendelkezők számára az internetes oktató program használata korlátokba ütközött. A szervezők hiányolták az internetes fórumról a mélyebb, egymásra reflektáló beszélgetéseket, habár a résztvevők így is szívesen és nagy számban fejezték ki véleményeiket egymásnak. A weboldalt érdemes lenne fejleszteni, hogy még vonzóbba váljon a fiatalok számára, és szükség lenne egy fórumot kezelő szakemberre, aki időnként folyamatosan frissíti a tartalmat.

Következtetések

A program hatékonynak bizonyult a fiatalok körében, melyhez nagymértékben hozzájárul az internet használata is. A jövőben mindenképpen érdemes lesz hasonló programokat tervezni. Belátták, hogy a program felépítését még fejleszteniük kell. Javasolják a longitudinális és a véletlenszerű kísérleti elrendezést, illetve érdemes lenne a résztvevők szüleit is bevonni a programokba. Remélhetőleg a dohányzás biokémiai sajátosságainak tudományos kutatása is folytatódik, amely szintén segítené a hasonló programok fejlődését.