Az  öngyilkosság  megelőzése  fiatalok körében – egy mentális egészségfejlesztő program: tanulságok a Fiatalok Életének Megmentése és Szerepvállalásuk / Önállóságuk Növelése Európában nevű intervencióból

Wasserman, C., Hoven, C., Wasserman, D., Carli, V., Al-Halabi, S., Apter, A., Bobes, J., Balazs J., Cosman, D., Farkas L., Feldman, D., Fischer, G., Graber, N., Haring, C., Herta, D., Iosue, M., Kahn, J.P., Keeley, H., Klug, K., McCarthy, J., Varnik, A., Varnik, P., Tubiana, A., Ziberna, J., Sarchiapone, M., & Postuvan, V. (2012). Suicide prevention for youth - a mental health awareness program: lessons learned from the Saving and Empowering Young Lives in Europe (SEYLE) intervention study. BMC Public Health, 12(1), 776.

Az összefoglalót készítette: Orosz Andrea

Elméleti háttér

Az öngyilkosság megelőzése fiatalok körében

Minden egyes befejezett öngyilkosság szörnyű sokkot vált ki, és ez a hatás csak fokozódik, ha egy fiatal életéről van szó. Mivel az öngyilkosság egy összetett jelenség, ezért az egyéni és a társadalmi szintű megelőzéséhez is jól kialakított programokra van szükség. Az öngyilkosságok elleni harcban jelentős akadályt jelent, hogy nehéz pontosan meghatározni mely veszélyeztetett személy fog öngyilkosságot elkövetni. Mindezek miatt olyan - a kultúrához illetve az öngyilkossághoz fűződő attitűdhöz illeszkedő - programokra van szükség, amelyekben az embereknek a mentális egészség zavarairól való tájékoztatásával - többek közt az öngyilkosságról is – prevenciós és intervenciós célokat valósítanak meg. A fiataloknak szóló prevenciók és intervenciók tervezésekor fontos figyelembe venni, hogy a legtöbb fiatal nem fordul szakemberhez a problémáival, fél a stigmatizációtól és a kortársai megítélésétől.

A Fiatalok Életének Megmentése és Szerepvállalásuk / Önállóságuk Növelése Európában nevű program (Saving and Empowering Young Lives in Europe, SEYLE)

A SEYLE egy randomizált kontroll intervenciós vizsgálat (RCT), amely három különböző egészségfejlesztő program hatását hasonlítja össze a minimális intervenciót megvalósító kontroll csoporttal. A programot az Európai Unió alapította, és 11 országban végezték el (Ausztria, Észtország, Franciaország, Írország, Izrael, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország és Szlovénia). A részletes módszerről Wasserman és mtsai (2010) írnak.

A programban alábbi intervenciós csoportokat alakították ki:

1. Információs csoport (minimális intervenció, kontroll csoport): alapvető mentális egészségről szóló (pl. a mentális betegség és a krízis figyelmeztető jelei; hogyan és hol kérjenek segítséget) információkat tartalmazó posztereket helyeztek ki a tantermekbe.

2. A magas kockázatú diákok szűrése (ProfScreen): célja a veszélyeztetett, magas kockázatú tanulók (mentális betegség, öngyilkosság) kiszűrése és szakszerű kezelésbe való irányítása.

3. Gatekeeper program (Question, Persuade & Refer): a pedagógusok és az iskola egyéb dolgozóinak edukációja, annak érdekében, hogy felismerjék, és szakmai ellátásba irányítsák a veszélyeztetett / magas kockázatú fiatalokat.

4. Egészségfejlesztő program (Awareness Program): célja a 14-16 éves diákok szerepvállalásának, önállóságának növelése, az egészséges/egészségtelen viselkedésformákkal kapcsolatos tudásának bővítése, készségek fejlesztése az egészségtelen viselkedésformák csökkentése érdekében.

Különböző tanulási formákat használtak fel, abból a célból, hogy a nehéz témákon is átvezessék a fiatalokat. A változás elérésének érdekében az egyik leghatásosabb módot, a kognitív és emocionális tréningek ötvözését használták: a diákok egyrészt előadást hallottak a mentális egészségről és betegségekről, másrészt szerepjátékokon keresztül emocionális tapasztalatokat is szereztek. Az interaktív programot képzett oktató tartotta egységes protokoll alapján, legalább egy asszisztens segítségével.

A program négy hétig tartott, első héten egy kérdőíves felmérés történt, a második héten nyitó előadás és szerepjáték történt két órában, a harmadik héten kétórányi szerepjáték volt, majd a negyedik héten a záró előadás hangzott el.

A szerepjátékok 45-60 percesek voltak és 10-15 gyermek vett részt bennük. Az interaktív feladatok és azok megbeszélése révén a diákok a mentális egészséghez kapcsolódó problémákról tanultak, fejlődött a problémamegoldó képességük, és ügyesedtek a körülményeknek megfelelő viselkedések, készségek kiválasztásában.

A tanulók egészségfejlesztését egy oktató füzet is segítette, amely a következő témákat tartalmazta: mentális egészség, önsegítés, depresszió és szuicid gondolatok, segítség egy bajban lévő barátnak, hova forduljak segítségért.

Módszer

A minta

A 11 országban összesen 289 iskolát soroltak be véletlenszerűen a négyféle intervenciós csoportba. Az összesen résztvevő 12395 tanulóból, 3016 vett részt az Egészségfejlesztő (Awareness) programban. A kutatás részletes módszerének leírását és az alkalmazott anyagot Durkee és mtsai (2012) cikke tartalmazza:

Jelen tanulmány célja a 11 ország Egészségfejlesztő program koordinátorai által az Egészségfejlesztő programról adott tapasztalatok és vélemények vizsgálata.

Eljárás

A program befejeztével, az erősségek és gyengeségek megállapításához az alábbi kérdéseket tették fel írásban az Egészségfejlesztő program koordinátorainak:

1.      Mi tetszett a legjobban az Egészségfejlesztő programban?

2.      Mi tetszett legkevésbé?

3.      Mit szerettek a tanulók a legjobban?

4.      Mit kedveltek a tanulók a legkevésbé?

5.      Hogy tetszett a program az iskoláknak és a tanároknak?

6.      Ha tudnál, mit változtatnál a programban?

7.      Az intervenció mely részei igénylik az országodnak megfelelő kulturális adaptációt?

8.      Volt különbség a résztvevő országok között? Osztályok között? A részvételi szándékukban, a részvételük módjában, abban, hogy mit gondoltak, stb.

9.      Mekkora erőfeszítésbe került a program megszervezése?

10.  Véleményed szerint az eredmény megérte-e az erőfeszítést?

Adatelemzés

Az adatokat az első és az utolsó szerző egymástól függetlenül meghatározott folyamat szerint elemezte: külön-külön áttekintették a válaszokat, összegyűjtötték kérdésenként a válaszokat, hogy a főbb témák kirajzolódjanak, megkülönbözették és elnevezték az egyes témákat, majd közösen áttekintették elemzéseiket. Az eltérő véleményekben harmadik független személy segítségével, konszenzussal döntöttek.

Eredmények

A program minden országban megjelenő erősségei közé tartozik, hogy olyan mentális egészséggel kapcsolatos témákat érintett, amelyek egyébként nem merülnek fel a tanulók életében, és minden országban erősítette a szociális kapcsolatokat és növelte társas támogatást. A tanulók különösen értékelték, hogy lehetőségük volt beszélni például a terhességről, krízishelyzetekről vagy az öngyilkos viselkedésről. Hat országban (köztük Magyarországon is) kifejezetten szükség van ilyen programokra, mert a mentális problémákról, érzelmekről való beszélgetés még mindig szokatlan, szégyenletes és stigmatizáló. Az interaktív szerepjátékok utat nyitottak a tanulók gondolatainak és érzéseinek, lehetőségük nyílt kifejezni azokat társaiknak is. Minden országban előfordult, hogy egyes tanulók a program végén közeledtek a csoportvezetőkhöz és beszéltek nekik a problémáikról. Az egyes országok saját előnyökről, erősségekről is beszámoltak, például Magyarországon a program révén a tanulók (jobban) megismerték egymást, szembesültek azzal, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.

A koordinátorok a program hiányosságaként főként a rugalmatlanságot a szűk idői keretet rótták fel, amit a RCT kivitelezés eredményezett. A program során nehéz volt minden tanuló igényét biztosítani, minden témát azonos mélységben átbeszélni, elmagyarázni, és minden gyermekkel megértetni, mindezt a kiszabott idői kereten belül. Hátrányt jelentett, hogy néhány iskolában az iskolai személyzet szkeptikus volt a tanulók részvételi szándékával kapcsolatban. Néhány országban (Magyarországon is) előfordult, hogy a tanárok és a szülők azért nem egyeztek bele a gyermekek részvételébe, mert túl sok óráról hiányoznának emiatt. Szintén Magyarországon és Szlovéniában a program haszna nem volt nyilvánvaló mindenki, különösen a szülők számára. A koordinátorok általában az iskolaigazgatókkal voltak kapcsolatban, akik néhány esetben a teljes iskolai személyzetet tájékoztatták a programról, ami nagyon hasznosnak bizonyult.

Mindezek miatt változtatást igényel az alkalmak idői kerete és rugalmassága, az iskolák és a szülők tájékoztatása, fontos társadalmi szinten is hangsúlyozni az ilyen jellegű programok hasznát és a mentális egészség jelentőségét, illetve szükséges az intézményi kapcsolatok fejlesztése.

Diszkusszió

A kutatás kényes és összetett problémát vizsgál. A megvalósított program számos haszonnal járt, a tapasztalt hiányosságok fejlesztésre szorulnak. A program tanulságait összegezve, az alábbi irányelvek hasznosak lehetnek hasonló programokkal foglalkozók számára:

·        Jól felépített programra van szükség, világosan definiált célokkal, de hagyni kell teret a rugalmasságnak és az egyéni megközelítésnek is.

·        Érdemes kibővíteni a szerepjátékok témáit és az idői keretet.

·        A tanulók számára biztonságos környezet megteremtéséhez jól képzett, szakmai tapasztalattal rendelkező, személyiségében is megfelelő (képes figyelni és gyors döntéseket hozni, nyitott) csoportvezetőkre van szükség.

·        A témákat olyan módon kell megtervezni, hogy azok lehetőséget adjanak a problémamegoldó képesség és az együttérzés fejlesztésére, miközben mindez élvezetes és ösztönző tapasztalatot is jelent. A nehéz témákat ne kerüljük el, hanem odafigyeléssel és résztvevők bevonásával kezeljük ezeket.

·        A kulcsüzeneteket több módon kell terjeszteni.

·        Az érdekeltekkel való együttműködés, egyetértés és a támogatásuk létfontosságú a sikerhez; mivel az iskola a leghatásosabb prevencióra és intervencióra használható hely, ezért a logisztikai feladatokat a szükségleteknek és az elérhető erőforrásoknak megfelelően kell megszabni.

·        Egy tájékoztató alkalom szervezésével a tanárok és a szülők számára egyértelművé tehetőek a program céljai és hasznai, annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a tanulók részvételéhez.

·        A program értékelése elő- és utófelmérések illetve folyamatértékelések révén készíthető el.

A tanulmány korlátai: az Egészségfejlesztő program, annak sikereinek és hibáinak mélyebb megértéséhez egyaránt szükség lenne a résztvevő fiatalok, tanárok és iskolai személyzet hasonló módon történő értékelésére. A koordinátorokhoz intézett nyitott kérdések előnye, hogy számos váratlan választ hozott, viszont hátránya, hogy mivel nem egységes válaszokat pontoztak, így akadályozza az összehasonlíthatóságot. Ez a korlát azonban ellensúlyozásra került a válaszok elemzésében.

Felhasznált irodalom

Durkee, T., Kaess, M., Carli, V., Parzer, P., Wasserman, C., Floderus, B., Apter, A., Balazs J, Barzilay, S., Bobes, J., Brunner, R., Corcoran, P., Cosman, D., Cotter, P., Despalins, R., Graber, N., Guillemin, F., Haring, C., Kahn, J. P., Mandelli, L., Marusic, D., Mészáros G, Musa, G. J., Postuvan, V., Resch, F., Saiz, P. A., Sisask, M., Varnik, A., Sarchiapone, M., Hoven, C. W. és mtsai (2012). Prevalence of pathological internet use among adolescents in Europe: demographic and social factors. Addiction, 107(12), 2210-22.

Wasserman, D., Carli, V., Wasserman, C., Apter, A., Balazs J, Bobes, J., Bracale, R., Brunner, R., Bursztein-Lipsicas, C., Corcoran, P., Cosman, D., Durkee, T., Feldman, D., Gadoros J, Guillemin, F., Haring, C., Kahn, J. P., Kaess, M., Keeley, H., Marusic, D., Nemes, B., Postuvan, V., Reiter-Theil, S., Resch, F., Sáiz, P., Sarchiapone, M., Sisask, M., Varnik, A., Hoven, C. W. (2010). Saving and Empowering Young Lives in Europe (SEYLE): a randomized controlled trial. BMC Public Health 10(1), 192.