Az antidepresszívum terápia kezdete: Követik a páciensek a háziorvos előírásait?

Geffen, E. C. G., Gardarsdottir, H., Hulten, R. (2009). Initiation of antidepressant therapy: do patients follow the GP's prescription? The British Journal of General Practice, 59(559), 81-87.

Készítette: Zsély Anna

Bevezetés

Bármilyen gyógyszer – így az antidepresszívumok – használatának kezdete látszólag dichotóm döntések sorozatából következik, valójában azonban komplex, számos tényező mérlegelésével járó kognitív folyamat eredménye. Ezt a döntési folyamatot befolyásolja, hogy a páciens szükségesnek gondolja-e egyáltalán a kezelést vagy milyen lehetséges mellékhatásokra számít. A betegek többnyire a betegségről és a kezelésről alkotott saját elképzeléseik tükrében mérlegelik a háziorvos tanácsait a gyógyszerhasználatot illetően.

Korábbi vizsgálatokban azt találták, hogy az antidepresszívumokat fogyasztók több, mint egyharmada három hónapon belül abbahagyja a gyógyszerszedést, hat hónapig pedig kevesebb, mint a felük szedi. Ezen túlmenően azon páciensek közül, akiknek antidepresszívumot írtak fel, 38 százalék csupán egyszer váltotta ki a gyógyszert, ráadásul a kiváltók egyharmada sosem kezdte el ténylegesen szedni. Ezek a kutatások ugyanakkor nem foglalkoztak az antidepresszívumot első alkalommal kiváltani készülő páciensekkel, és nem tárták fel az antidepresszívumukat egyáltalán nem, vagy csak egyszer kiváltó betegek jellemzőit sem. Jelen vizsgálat ezen hiányosságokat kísérli meg pótolni.

Módszer

Az adatok forrását a holland háziorvosi rendszerben rögzített regisztrációs adatok képezték, amelyek 104 praxisból, 195 háziorvostól származtak. A betegek egészségügyi problémáit, a gyógyszerfelírásokat, illetve orvosi beszámolókat tartalmazó adatokat 2001-ben 12 hónapon át standardizált formában vették fel a Second Dutch National Survey of General Practice (DNSGP-2) keretein belül. A rendszerben szereplő betegek 76,5 százalékáról bizonyos szociodemográfiai adatok is rendelkezésre álltak például iskolázottságukról és foglalkoztatottsági státuszukról.

A háziorvosok által felírt antidepresszívumok kiváltását a Foundation for Pharmaceutical Statistics (SFK) rendszerén keresztül követték, majd a háziorvosi és gyógyszertári adatokat összepárosították a betegek neme, születési éve, irányítószáma, és receptjük jellemzői alapján.

Vizsgálati személyek

A kutatásba 18 év feletti felnőtteket vontak be, akiknek a 2001-es évben először írtak fel antidepresszívumot (szelektív szerotonin-visszavétel gátlót, SSRI-t), azaz a felírás előtti hat hónapban nem váltottak ki antidepresszívumra szóló receptet. A vizsgálati személyek három csoportját azonosították. A nem-kiváltók csoportjának tagjai nem váltották ki a receptet harminc napon belül, míg az egyszeri kiváltók az első receptet kiváltották ugyan, de ezt nem követte második recept kiváltása harminc napon belül. A harmadik csoportot azok alkották, akik legalább két, egymást követő receptet kiváltottak. A statisztikai elemzés folyamán a gyógyszert nem, illetve csak egyszer kiváltók egy csoportba kerültek. Összesen 965 beteg vett részt a kutatásban, 657 nő és 312 férfi, átlagéletkoruk 48,5 év. A betegek közül 41 nem váltott ki gyógyszert, 229 csak egyszer váltott ki, és 695-en legalább két egymást követő receptet kiváltottak.

A vizsgálati személyek jellemzői

A vizsgálatba bevont páciensek jellemzőit szociodemográfiai, egészségi állapottal, illetve gyógyszerrel kapcsolatos karakterisztikumok mentén elemezték. A szociodemográfiai jellemzők a vizsgálati személyek kora és neme mellett magukba foglalták a szociális státuszt, az etnikumot és az életkörülményeket egyaránt. A szociális státusz indikátorául a foglalkoztatottsági státusz (dolgozik vagy tanul/nem dolgozik vagy nem tanul), az iskolai végzettség (általános iskola/középiskola/egyetem vagy főiskola) és az egészségbiztosítás típusa (állami/magán) szolgált, míg az etnikumot illetően a kutatók első- és második generációs nem-nyugati bevándorlókat hasonlítottak össze nyugati bevándorlók és hollandok kombinált csoportjával. Az életkörülmények esetében azt tárták fel, kivel élnek a páciensek (egyedül/partnerrel és/vagy gyerekkel), és mi a családi állapotuk (egyedülálló/házas/regisztrált élettársi kapcsolatban/elvált/özvegy).

Az egészségi állapottal kapcsolatos jellemzők mentén több egészséggel és betegséggel összefüggő tényezőt vizsgáltak. Ilyen volt, hogy az egészségügyi probléma, ami miatt konzultált az orvossal a beteg, specifikusnak vagy nem specifikusnak számít. Specifikus probléma alatt értették, ha a páciens szorongás, pánikzavar, depresszió, obszesszív-kompulzív zavar vagy valamilyen fóbia miatt kereste fel háziorvosát, míg a nem-specifikus problémák körébe sorolták az idegességet, a depresszív gondolatokat vagy az alvásproblémákat. Vizsgálták ezen túl azt is, van-e a páciensnek valamilyen krónikus betegsége; hány krónikus betegsége volt a receptfelírást megelőző hat hónapban; hányszor találkozott az orvossal a felírást megelőző hat hónapban; konzultált-e a az orvossal a receptírást követő 28 napban; hogyan észleli saját egészségi állapotát, valamint továbbküldte-e orvosa pszichoterapeutához.

A gyógyszerrel kapcsolatos karakterisztikumok felmérése során vizsgálták, milyen típusú antidepresszívumot írtak fel a páciensnek, használ-e mellette egyéb pszichotropikus szert (benzodiazepint/antipszichotikumot), illetve hány egyéb gyógyszert szedett az antidepresszívum felírását megelőző hat hónapban.

Statisztika

A statisztikai elemzés folyamán a kategoriális változókat khi-négyzet próbával, a folytonos változókat pedig független mintás t-próbával hasonlították össze. A kovariánsok kontrolljára, illetve annak feltárására, milyen rizikófaktorok állnak az első alkalommal történő antidepresszívum-szedés megtagadása mögött, multivariációs logisztikus regressziót alkalmaztak. Az adatok elemzése az SPSS 14.0 programban történt.

Eredmények

Az eredmények azt mutatják, hogy négyből egy beteg, aki először kap valamilyen antidepresszívumra szóló receptet, nem kezdi el a kezelést. A vizsgálati személyek 4,2 százaléka nem váltja be a receptet, 23,7 százalékuk pedig csak egy receptet vált be. A gyógyszeres kezelés elkezdésének megtagadása háromszor gyakoribbnak bizonyult azoknál a betegeknél, akik nem specifikus indikációval konzultálnak orvosukkal, tehát például alvásproblémák, kimerültség vagy párkapcsolati gondok keresték fel őket. Emellett a 60 év felettieknél kétszer, a nem nyugatról érkezett bevándorlóknál pedig ötször gyakrabban fordult elő, hogy megtagadták a felírt antidepresszívum szedését. A kezelést megkezdőkhöz képest az azt megtagadók kevésbé voltak hajlandóak konzultálni háziorvosukkal a felírás időpontját követő négy hétben.

Diszkusszió

Számos tényező állhat annak hátterében, miért tagadják meg egyes betegek a felírt antidepresszívum szedésének megkezdését. A szerzők a lehetséges okok között említik, hogy eltérhet a beteg attitűdje az antidepresszívumot illetően attól, ahogy azt háziorvosa érzékeli. Rámutatnak, hogy sok beteg nem a gyógyszer felírásában reménykedik, hanem csak azt szeretné, hogy háziorvosa meghallgassa és megértést tanúsítson. További magyarázat lehet, hogy a beteg kezdetben egyetérthet ugyan a recept felírásával, ám később további informálódás hatására megváltoztathatja a véleményét, például a mellékhatásoktól való félelme miatt. Szintén hozzájárul a gyógyszerszedés abbahagyásához, ha elkezdi a gyógyszer szedését, és ténylegesen tapasztal kellemetlen mellékhatásokat.

Az idősek és a nem nyugati bevándorlók eredményeit illetően a szerzők feltételezik, hogy ezek a személyek kevésbé értik betegségüket és a kezelést, továbbá a bevándorlóknál nyelvi nehézségek és kulturális faktorok is befolyásolhatják a gyógyszerszedésre irányuló attitűdöt.

A vizsgálat erőssége, hogy feltárt olyan rizikófaktorokat, amelyek az első alkalommal felírt antidepresszívum szedésének elutasításához vezethetnek. Ugyanakkor a kutatás gyengeségeként említhető, hogy nem tárta fel a gyógyszerszedés megtagadásához vezető döntési folyamatot és a mögötte rejlő okokat, és nem derített fényt arra sem, hogy az orvos érintett volt-e a beteg döntésében, illetve tudott-e róla egyáltalán. A szerzők szerint ezekkel a kérdésekkel érdemes a jövőbeli vizsgálatokban foglalkozni.