Ételfüggőség

Az ételfüggőség jelenléte testsúly csökkentő programban résztvevő felnőtteknél: A pszichoszociális egészség és a fogyás implikációi

Burmeister et al. (2013). Food addiction in adults seeking weight loss treatment. Implications for psychosocial health and weight loss. Appetite 60, 103-110

  

Az összefoglalót készítette:  Bencsik Barbara

ABSZTRAKT

A kutatásban az ételfüggőség étkezési zavarokkal ill. pszichoszociális distresszel való kapcsolatát vizsgálták testsúly csökkentő programban résztvevő fiatal felnőtteknél. Elsőként az ételfüggőség tünetei és a rövid idő alatt bekövetkezett fogyás kapcsolatát nézték. A viselkedésterápiás fogyókúrás programban résztvevők (57 fő) a Yale Étel Függőség Skálát töltötték ki. Ebben a pszichoszociális distressz szintjét, az étkezési zavart, a súlyváltozást, a súllyal kapcsolatos attitűdöket mérték föl. 7 héttel később megmérték, hogy a résztvevők mennyit fogytak. Az ételfüggőség mértéke korrelált a magasabb szintű depresszióval, a torzításokkal, a saját test iránti szégyennel, az alacsony szintű önhatékonysággal. De nem korrelált a saját testtel kapcsolatos elégedettséggel. A magasabb szintű ételfüggőség kisebb mértékű súlyvesztéssel járt együtt a 7 hét alatt. Azok a személyek, akik megpróbáltak fogyni és ételfüggőségben szenvedtek hajlamosabbak voltak étkezési zavarokra, a súlyúkkal kapcsolatos torzításokra és a súlyúk miatti szégyenkezésre.  Ez azt jelenti, hogy az ételfüggőség befolyásolhatja a súlyvesztéssel kapcsolatos erőfeszítéseket.

BEVEZETÉS

Az elhízás okaként a magas születési súlyt, a metabolikus különbségeket említik a tudósok.   Azonban egy másik egyéni különbségnek - az ételfüggőségnek- is szerepe lehet az elhízás etiológiájában. Ebben viselkedéses (pl. magas tolerancia szint, befelé fordulás) és neuropszichológiai (pl. dopamin és endogén opioidok fölszabadulása a központi idegrendszerben) tényezők is szerepet játszanak.  Az ételfüggőség tünetei alapján kimeríti DSM-IV szerfüggőség diagnózisát.  Jelenleg a Yale Ételfüggőség Kérdőív a legelterjedtebb mérőeszköz a konstruktum mérésére.

Korábbi kutatások alapján az ételfüggőség kapcsolatban áll az emocionális evéssel, a magas szintű depresszióval, a falászavarral, az impulzivitással. Bár erős kapcsolatot találtak a falászavar és az ételfüggőség között, a páciensek 24%-akiknél teljesült az ételfüggőség diagnózisa, nem teljesült a falászavar diagnózisa. Az ételfüggőséget gyakran elfedi a falászavar.  Jelen kutatás bizonyítja, hogy az ételfüggőség önálló, érvényes konstrukció, független a többi étkezési zavartól.

Mivel az ételfüggőség viszonylag új konstrukció, még nem ismert,  hogy kapcsolatban áll e  a stigmatizációval ill. a saját testtel kapcsolatos vélekedésekkel. Releváns kutatások szerint másfajta függőségben szenvedő betegeknél (alkohol, drog, játékszenvedély) a stigmatizáltság akadályozta az ellátást.

 Jelen kutatás túlsúlyos és elhízott egyénekre fókuszál, akik fogyókúrás programban vettek részt és nem diagnosztizálták korábban falászavarral, bulimiával vagy anorexiával. A következő változókat vonták be: pszichológiai distressz, evéssel kapcsolatos maladaptív gondolatok és viselkedések, a súllyal és a testtel kapcsolatos attitűdök és a testsúly csökkenés mértéke. 

Hipotézisek:

§         Az ételfüggőséggel kapcsolatos tünetek száma pozitív kapcsolatban lesz a distressz mértékével.

§         Pozitív kapcsolat lesz az ételfüggőség tünetei és a falászavar, az emocionális evés és az alacsony mértékű önhatékonyság között.

§         Akik ételfüggőségben szenvednek, kevésbé lesznek képesek kontrollálni az evést a program során.

§         Az ételfüggőségben szenvedők torzítanak súlyukkal kapcsolatban és inkább jellemzi őket a zsír ellenes attitűd.

§         Akik ételfüggőségben szenvednek és fogyókúrás programban vesznek részt több negatív gondolattal rendelkeznek fizikai megjelenésüket illetően.

§         Az ételfüggőségben szenvedők kevesebbet fogynak a programban.

MÓDSZER

Résztvevők

A vizsgálatban 57 túlsúlyos illetve elhízott felnőtt személy vett részt, akik viselkedésterápiás testsúlycsökkentő programban részesültek. Átlag életkoruk 47.4 (szórás=13.7), legtöbbjük nő volt (39 fő, 68.4%). Kaukázusiak (84.2%), házasok (70.2%). Legalább főiskolai végzettséggel rendelkeztek (91.2%). Átlagos BMI- jük 38.2 (szórás=8.1). A résztvevőket újsághirdetésen, ill. szórólapon keresztül toborozták.

Vizsgálati elrendezés

 A 18 hetes program előtt baseline adatokat gyűjtöttek a motivációra, a habitusra és a korábbi beavatkozások eredményeire, a saját testtel - és étellel kapcsolatos maladaptív attitűdökre  vonatkozóan. A program egyéni és csoportos testsúlycsökkentő módszereket alkalmazott. A vizsgálati személyeknek fel kellet jegyezniük a napi kalória bevitelt és felhasználást, ill. a végzett testmozgás mennyiségét. Hetenként egyszer 90 percben konzultáltak egy egészségpszichológussal és egy pszichológus hallgatóval. A kísérleti személyek két csoportba kerültek: egy 7 hetes intenzív és egy 18 hetes kevésbé intenzív programot csináltak végig. Jelen tanulmányban csak a 7 hetes program eredményeit ismertetik az önbeszámolós baseline adatok alapján.

Mérések

Az ételfüggőséget, a pszichológiai distresszt, az evéssel kapcsolatos maladaptív viselkedésmódokat, a súllyal kapcsolatos torz attitűdöket, a testtel kapcsolatos elégedettséget és testimázst mérték föl különböző önbeszámolós kérdőívekkel. Ezen felül megmérték a résztvevők BMI-jét. Az adatelemzésben egyszempontos variancianalízist alkalmaztak. A vizsgált változókban nem mutatkozott szignifikáns demográfiai eltérés.

EREDMÉNYEK, MEGBESZÉLÉS

A résztvevők 19%-ra teljesül az ételfüggőség kritériuma.  Az ételfüggőség gyakoribb nőknél. Ez azért lehet, mert a férfiak kevésbé tapasztalják meg az ételfüggőség negatív hatásait.  Korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan azt találták, hogy a  falászavar, az alacsony énhatékonyság, az emocionális evés, a magas depresszió  pozitív kapcsolatban állt az ételfüggőséggel. A depresszió  meghiúsíthatja a sikeres fogyókúrát. A pszichoszociális jellemzőket figyelembe véve azt találták, hogy atársadalom azért stigmatizálja a túlsúlyos, elhízott embereket, mert akaratgyengének tartják őket. Úgy vélik állapotukról saját maguk tehetnek, nem veszik tekintetbe a környezeti faktorokat.  Az internalizált negatív attitűdök mediáló tényezőkként vannak jelen a BMI és az egészséggel kapcsolatos életminőségben. Az internalizált és az explicit testsúlytorzítások kapcsolatban álltak a pszichológiai distresszel. Azoknál a személyeknél, akik megpróbáltak fogyni, az ételfüggőség kapcsolatban állt a saját test miatt érzett szégyennel, de független volt a testtel való elégedettség mértékétől. Ez azért lehet, mert a saját testtel való elégedettség olyan tényezőkben is megnyilvánulhat, minthogy valaki büszke a hajára vagy fizikai erejére. Tehát magas testsúlyú, ételfüggőségben szenvedő egyének is lehetnek teljesen elégedettek saját testükkel. Ezt újabb kutatásokban érdemes lenne tovább vizsgálni. Akik nagyobb mértékű ételfüggőségben szenvedtek, kevesebbet fogytak a program végére. Bár az ételfüggőség és a fogyás mértéke közötti kapcsolat meglehetősen gyenge (r=0.24).  Ez megerősíti azt a feltételezést, miszerint az ételfüggőség alááshatja a fogyókúra sikerességét.  Érdemes leszögezni, hogy interakciók állhatnak fönt  az ételfüggőség és a különböző fogyókúra típusok között, amelyek aztán  befolyásolhatják a program kimenetelét.

Kimutatták, hogy az ételfüggőség és a falászavar tünetei nagyon hasonlóak pl. a túlevés mindkettőben megjelenik. Mindkettőre igaz, hogy gyakoriak a visszaesések megakadályozva a fogyást. Az ételfüggőség erősebb kapcsolatot mutat az impulzivitással, érzelemszabályozással, depresszióval, önbecsüléssel, mint a falászavar. A szerfüggőség is ezekkel a pszichológiai dimenziókkal áll kapcsolatban. Mindent összevetve kijelenthetjük, hogy az ételfüggőséget a falászavar elfedi, de attól független konstrukció, valamint jól  előre jelzi a maladaptív alkalmazkodást.

Milyen következményei vannak annak, ha az ételfüggőséget az alkohol-, és drogfüggőséghez hasonlítjuk. A szerzők szerint a  különböző országok  kormányainak prevenciós ill. .intervenciós programokat kellene kezdeményezniük. Így talán csökkenthető a túlsúly és az elhízás mértéke a társadalomban. Magas adókat vethetnének ki a hizlaló ételekre, ahogy a szeszre és a cigarettára. Ha azonban újabb diagnosztikus címkét kreálunk ételfüggőség néven, fenn áll a veszélye, hogy a túlsúlyos és elhízott egyéneket még inkább stigmatizálni fogják. A kutatásból kiderült, hogy az elhízott embereket a társadalom okolja saját elhízásukért. Lényegében ez egy ördögi kör. Hogyan szorítható vissza az elhízás, mint népegészségügyi probléma?! A megoldás még várat magára.

A vizsgálat korlátja, hogy a minta nagyon specifikus. A vizsgálatban csak kaukázusiak, főleg nők vettek részt, akik részt vettek valamilyen testsúly csökkentő programban. Nem biztos, hogy kiterjeszthetőek az eredmények szélesebb populációra. Keresztmetszeti vizsgálatról van szó, a változók későbbi kapcsolatáról nem tudunk semmit.